Cím: Reflektorfényben

Fejezet: Táncosok 

Durcásan morogtam Peter kocsijának hátsó ülésén, Joseph mellett. Pete direkt mellém ültette nehogy meglógjak, bár tudta, hogy az istenért sem mennék vissza oda, ha nem muszáj. Csak féltem, hogy utána megint szívok a sok hiányzás miatt. Joseph látta rajtam, hogy valamin nagyon felhúztam magam, ezért kedvesen megbökte a könyököm.

- Segítsek valakit megverni?

- Ez jó ötlet lenne. Peter állj le a következő pihenőbe! Joseph elkalapálna.

- Oh, kisasszony a munkaadómat nem vállalom!

- Jajj…

- Egyébként miért kéne engem megverni?

- Azért, mert a jövő hetem abból fog állni, hogy a mostani leckéket mondom fel, meg a következő hetit, meg azokat a tz-ket írom meg, amiket most nem írok meg plusz azokat, amiket akkor kéne írnunk.

- De nézd a naposabb oldalt! Találkozhatsz egy csomó fanoddal, autógrammot osztogathatsz, beszélgethetsz velük satöbbi…

- Hümm… ez már így tényleg jobban hangzik. De csak egy hetem van felkészülni, tehát ezek előtt az emberek előtt jól leégethetem magam. 

- Ne kezdjük újból!

Egy órával később már javában folyt a próba. Peter megemlítette, hogy a nap folyamán beugrik három lány, akik még a hasznunkra lehetnek a vasárnapi fellépésen. Nem értettem hogyan, de már nem is nagyon érdekelt. A célt ki kellett tűzni magam elé, és mindenáron megvalósítani. A shownak tökéletesnek kell lennie, semmi kedvem beégni, és ha ehhez az kell, hogy mindennap hajnaltól éjszakáig gyakoroljak, akkor megteszem. A jövő hetet a suliban meg valahogy átvészelem. Majd kiötlök egy csomó, puskázási módszert, az egyik lehet bejön… Ez voltam én. Nehezen vettem rá magam a dolgokra, de amire sikerült, azt eltökélt szándékomban állt megvalósítani, akár annak fejében is, hogy rá egy hétre puskáznom kelljen.

- Helló bébi! – köszönt egy totál vékony, barna hajú bombázó Petenek.

- Áh, Jasmine! Végre, hogy ideértetek! Jó lesz minél előbb elkezdeni, csak egy hetünk van.

- Értem én szivi, de akkora dugóba keveredtünk, hogy azt hittem megöregszem, mire kiérünk onnan.

- Te és az öregedés? Huszonöt éves létedre tizennyolcnak nézel ki. Kezdem azt hinni, hogy valami igencsak fordítva működik benned! Amikor tizenhat voltál, mindenki azt hitte, hogy már nagykorú vagy.

- Pete ezeket hívják úgy, hogy női praktikák! – nevetgélt a csajszi.

- Áh!

- Helló! – a konyhából kimenet, egy fagyis pohárral a kezemben léptem oda a párocskához. – Kimberly Sweet vagyok. Tizenhat éves, és úgy nézek ki, mint egy tizennégy, szóval megtanítatnál azokra a női praktikákra, ha szépen megkérlek?!

- Ez csak természetes, Kim. Ugye hívhatlak Kimnek?

- Óh, persze!

- Rendben. Latiék nemsokára ideérnek. - mosolygott

- Hogy-hogy? Én azt hittem már ők is itt vannak. – vágott közbe Pete.

- Még nincsenek. Beugrottak a meglepi ért.

- Jah!

- Milyen meglepi? – tettem fel a kérdést, de a csaj figyelmen kívül hagyta, és kivette a kezemből a fagyis poharat.

- Na, ez az a dolog, amit erre a hétre bőven elfelejthetsz! Ha nem szeretnél plusz egy kilót felszedni a fellépésig, kénytelen leszel betartani az általam összeállított étrendet! – kicsit megdöbbentem a hírtelen beállt szigoron.

- Jesszus Pete, te beszereztél nekem egy étrenddiktátort?

- Nem! – nevetett a srác. – Jasmine stylist aki mellékesen az új háttértáncosod is.

- WOW! Van háttértáncosom?

- Méghozzá három is! – szegezte közbe Jasmine – Latisha és Cornelia hamarosan ideérnek, és akkor őket is megismerheted, a számaidhoz készített koreográfiát is bemutatjuk. – ahogy kimondta ezt a mondatot, fékcsikordulás hallatszott és pár másodpercre rá, berontott két, szintén hasonló alkatú és barna hajú csajszi az ajtón. Kezükben egy-egy kék fóliát tartottak.

- Helló evríí bádííí! – köszönt a megfigyeléseim alapján, egy a másik lánytól 4-5 centivel alacsonyabb.

- Sziasztok! – köszöntem nekik.

- Helló! Én Latisha vagyok ő pedig itt Cornelia.

- Kim Sweet. Örülök a találkozásnak.

- Mi is. Na, hova is menjünk Pete?

- Tovább a folyosón, és ott balra a harmadik ajtó. - Peter mutogatott valamit, a lányok bólogattak, majd karon ragadtak és engem is húztak magukkal a 24-es teremhez.

Az volt az a terem, amit én elég ritkán látogattam. Konkrétan azelőtt csak akkor voltam ott, mikor Pete először körbevezetett. A teremben helyet foglalt egy hatalmas tükör, a másik falra szerelve pedig egy hosszú fa rudat szereltek fel. Az ajtón belépve, a csajok a kezembe nyomták a ruhatartó fóliákat.

- Ez a tiéd. Próbáld fel őket. Elméletileg a méreted. Rajtunk a neveddel és a logóddal ellátott melegítő együttes lesz, majd átvedlünk egy feszülős cuccra. Olyasmi anyagúra, mint amilyen akkor rajtad lesz. A fellépés alatt két ruhát kell váltanod. Az első egészen a „Remember” számodig lesz rajtad. Utána eljátszik a meghívott banda is négy számot, majd a „Destroyed” című számoddal, a második ruhádban visszatérsz. Legalább is nekünk így adták le a menetrendet.  

- Okés.

- Most pedig vedd már fel! – kérlelt Latisha

 Kinyitottam a teremből az öltözőbe vezető ajtót, és besétáltam rajta. Kibontottam az első fóliát. Egy gyönyörű ezüstszínű, kicsit érdekes kinézetű flitteres ruha tárult a szemem elé. Felhúztam, és a tükör előtt állva elképzeltem magam, a színpadon. Oldalra tűzött hajjal, ahogy a szőke göndör tincseim leomlanak a vállamra, kezemben egy fekete mikrofonnal énekelem, a „Shining fairy”-t. Pördültem egyet, és behívtam a csajokat.

- Na, milyen? Nem vagyok benne dagadt?

- Nem. Éppen hogy tökéletes! Mintha rád öntötték volna. Ez a popposabb vonaladba enged betekintést. Ebben, ilyen tündérféleségnek nézel ki. A másik inkább a rockosabb vonalat követi. Próbáltuk úgy válogatni a ruhákat, ahogy a számaid stílusa jön.

- Háhááá! Szuper!

- Vedd fel a másikat is!

- Okés.

Magamra kaptam a fekete latex rucit is. Elsőre kicsit merésznek találtam, de hát ez a show biznisz. A ruci felső része, egészen a csípőmtől a dekoltázsvonalam aljáig fel volt hasítva. És már felül is eléggé kivágott volt.

- Hát…izéé…ez egy kicsit bátor nem?

- Elhiszed, hogy pont jó? – vágta közbe Cornelia. Furcsa volt számomra, hogy ő szólalt meg nem pedig Lati, vagy Jassy. Addig még nem is hallottam külön a hangját. Igen érdekes hangszínen beszélt. Olyan csilingelő, még is megnyugtató volt. 

- El?

- El hát, csajszi! Tuti dögös vagy ebben a ruciban! – egy kicsit belepirultam Jasmine szavaiba, de nagyon jól esett.

- Figyi, Jassy nem beszél hülyeséget. Hidd el ő aztán ért ahhoz, hogyan varázsoljon bárkiből is szuperbombázót!

- Akkor jó. Megnyugodtam. Jöjjön, aminek jönnie kell, és induljon a show! – kacsintottam.

- Örülök, a hozzáállásodnak! Most pedig elkezdjük a gyakorlást. Ruhaváltással együtt. Vedd át az ezüstszínűt, és mi is átöltözünk! Aztán megmutatjuk, a koreográfiát, majd a te mozdulataidat.

- Nehéz? Még nem igen táncoltam előtte.

- De hogy is! Bár vannak közte nehezebbek is, de többnyire egyszerű mozdulat soraid vannak. Meg fogod tudni tanulni, ne aggódj!