ll ♥ Tokio Hotel stories ♥  a legjobb történetetk itt ♥ ll
androméda-köd

http://data.whicdn.com/images/11319255/beautiful-cute-fashion-girl-ice-icecream-Favim.com-85843_large.jpg?1309248892

Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele  magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.

 
galaxis

# Főoldal
# Vendégkönyv
# kaulitz-extra

# Írjunk együtt sztorit

 
sztorik
A szerelem fogságában
Mi a véleményed a 3. évadról?

Ígéretesnek tűnik.
Nem tetszik!
Nagyon jó!
Béna.
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
oldal
Tetszik az új design?

Igen.
Nem.
A régi jobb volt!
Ez eddig a legjobb!
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
extragalaxis

rólam
# sztorijaim
# novelláim

# véleményezz
versek

sztorik
novellák
# short stories
idézetek 
# felnőtt sarok

 
üstökösök
 
csillagképek

http://data.whicdn.com/images/11319336/225573_141688669236194_131240576947670_281808_4604234_n_large.jpg?1309249251

 
bolygók

http://data.whicdn.com/images/11281751/tumblr_lnf20sqrN81qgtjvxo1_500_large.jpg?1309167019
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.

 
meteorit

 
naprendszer

x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí

x credit: g-portal

x indulás 2007.05.30
x felbontás: 1024 x 768
x böngésző: Google Chrome
x téma: TH sztorik és Love sztorik

http://data.whicdn.com/images/11281611/tumblr_lndo8htl8u1qjasdko1_500_large.jpg?1309166600
x más sztoris oldalak:

 inuth
 tokiohotel

 thsztorikneked
 tokiohotel1000
immaculate-story

 

holdak
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Novellák
Novellák : Mennem kell… avagy az angyal végleg elrepül

Mennem kell… avagy az angyal végleg elrepül

 


„Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, aki nem szerethet téged, könnyeket tagadni,

Mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak.

Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással.

Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

Imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat”  

„Osztrovszkij”

 

 

Szép ragyogó napsütés, forróság, fülledtség, vércsepp a házfalakon füst és por. Valahogyan így lehet jellemezni egy várost, de nem csak egy várost, több országot szinte, 1943-ban. Háború dúl immáron jó pár éve, pontosan 1939. 09. 01-je óta, mikoron a németek lerohanták Lengyelországot. Egy újabb dolog vette ezennel a kezdetét, mely minket is befolyásolt.

 

A tetőről összebújva nézünk a távoli messzeségbe. A nap immáron lemenőben van, s csak a pilláit látjuk, úgy fél 9 körül. Mindig ilyenkor találkozunk. Mellettem ül, s egy sárga csillagot visel a mellén, míg nekem nincsen semmiféle csillagom. Veszélyes játékot űzünk, azaz nem mi, hanem a szerelem ilyen időben. Egy olyan időben tesszük ezt, mely nagyon veszélyes. Bármikor lebukhatunk, de azt hiszem, mind a ketten az életünkkel fizetünk érte. Míg ő mert zsidó, és egy katolikus lánnyal, míg én, aki egy zsidó fiatal sráccal állok le, pont mikor a deportálás van. Egyikünk szülője sem sejt semmit, a mi kis találkozgatásunkról. Jobb is, hiszen minél kevesebben tudjuk, annál kevesebb a lebukási esély.

-A napokban jönnek értünk!-néz a messzeségbe a fekete hajú srác.

-És még csak most mondod?-nézek rá megdöbbenve.

-Ne haragudj, én is nemrégiben tudtam meg.-hajtja le a fejét.

-De ugye visszajössz?-nézek rá kétségbeesve.

-Helen, ígérem, hogy visszajövök, túl fogom élni. És, ha visszajövök akkor elveszlek, és boldogan fogunk élni, s biztos lesz egypár gyerkőc is.-mondta törekvően Bill.

-Édes, várni fogok rád!-bújtam hozzá.

Valami teljesen más érzés kerített a hatalmába, mikor egymás mellett vagyunk, s beszélgetünk, csókolózunk. Szeretem, már nem is tudom mióta. Mindig előttünk lovagolt el, s lám egyszer a szeme megakadt rajtam. Mindez nagy titkok között történt.

-Ha nem jönnék vissza, akkor ne legyél egész életedre szomorú. Keress mást, kiben azt látod mint bennem, és legyél vele boldog!-mondta Bill, hiszen nem tudhatni, hogy mi lesz a sorsa, bár nekem rebesgeti minden erővel, hogy bármi történjék, ő akkor is vissza fog jönni.

-Ezt nem kérheted tőlem, hiszen tudod, hogy szeretlek!-öleltem meg-Te neked vissza kell jönnöd!-mondtam.

-Itt leszek!-mondta Bill, s egy csókban forrtunk össze, egy forró csókban.

Eléggé eljárt már az idő, így ideje volt hazamennünk.

 

-De hát anya, el kell mennem ma este, tudod Sophy áthívott beszélgetni!-találtam ki egy olcsó kis hazugságot, mellyel anyát rá tudom venni, hogy kiengedjen estére, mert nem lehet kimennem, ha ők itthon vannak.

-Sophy is át tudna jönni!-jegyezte meg anya.

-De anya, hogyan jönne át, mikor sír, mivel a barátja kidobta? Segítenem kell neki!-találtam ki az újabb kis hazugságot.

-Menny, de 22:00-re itthon.-adta be a derekát anya.

-Miért addigra? Ha átmegyek hozzá, és leülünk beszélni, az tuti 5-6 óra lesz! És, ígyis-úgyis a közelben leszek!-mondtam.

-De bent lesztek a házban, mivel katonák járőröznek majd, mert holnap viszik a söpredékeket!-jegyezte meg anya. Anya rettenetesen zsidó ellenes volt, ahogy apa is szóval most látszik az, hogy mennyire is játszom a tűzzel.

-Igen, bent leszünk. De akkor mindjárt megyek is.-mondtam, majd lemostam magamról mai koszt, felvettem egy szépen vasalt egyszerű kis ruhát.

Egy fél óra múlva már a jól megszokott háztetőn ültünk.

-Hiányoztál!-csókolt meg Bill, miután leültem mellé.

-Bocsi, csak anyám nem akart elengedni. Végülis úgy tudja, hogy Sophynál vagyok, és Sophy kisírja magából a volt barátját, mikor együtt vannak dúl a szerelem, de hát a mutternak ki kellett valamit találnom, hogy itt lehessek veled.-bújtam Billhez.

-És időpontot nem mondott anyuci?-kérdezte meg.

-22:00 kellene otthon lennem, de megmondtam neki, hogy lesz hajnal is mire hazaérek, meg úgy tudja, hogy van fedél felettünk.-kuncogtam.

-Ide fel úgysem néz senki!-mondta Bill.

-Hacsak olyan nem történik…-mosolyogtam rá.

-Ohh, búcsúsz.ex mielőtt elmennék?-vigyorgott kajánul.

-Valahogy úgyis lehet mondani.-mondtam, miközben megcsókoltam.

Beletúrtam a hajába, s lassan ledőltünk és tovább csókolgattuk egymást. Benyúlt a ruhám alá, s a keze felfedezőútra indult a testemen. Csókjai áramütésként haladtak végig rajtam. Lassan immár a ruhánktól megszabadulva csókolóztunk a tetőn, s lassan megtörtént az is, mely a két fiatalt a gyönyörbe repítette. Sóhajok, halk majd egyre csak erősödő nyögések, bele az éjszakába, majd két test megfeszül… elmentek a mámorba. Kell néhány perc, hogy a bódultságtól magukhoz térjenek, s visszatérjenek a földre az önkívületi állapotból.

-Szeretlek!-csókoltam meg.

-Én is, és visszajövök érted, ígérem!-mondta Bill.

-Kivárom a pillanatot!-öleltem meg, jó szorosan, hiszen tudtam, hogy ez volt az utolsó együtt töltött éjszakánk.

-Valamit, mondanom kell!-nézett a szemembe Bill.

-Mondjad.-néztem rá, bár éreztem, mit is akar mondani.

-Tudod, ma reggel jönnek értünk…-tettem a mutatóujjamat a szájára.

-Tudom, anyám mondta nagy örömmel. Hiányozni fogsz!-csordult ki egy könnycsepp a szememből.

-Csss, ne sírjál!-ölelt meg, s abban a pár órában mindent megbeszéltünk, nevetgéltünk de csak halkan.

Lassan a nap kezdett felkelni, mennünk kellett. Az utcák még csendesek voltak. Kattant a zár, s felsiettem a szobámba, és bedőltem az ágyba, s sírtam. Belesírtam magam a maradék éjszakába.

 

Amíg odabent Helen aludt, addig odakint egy másik utcába több tucat zsidó indult útnak a kegyetlen német katonák vezetésével Auschwitz felé, köztük az a srác, ikre s szülei, kiért Helen szíve dobog már jó ideje. Mindannyijukon a sárga színű, hatszögű Dávid csillag díszelgett a mellüknél. A vasútállomás nem volt messze, csak félórányi járásra. Hatalmas marhavagonok álltak az állomásokon. Az állomáson már volt egy másik csoport is, kiket a közelből hoztak ide. Hosszú vagonsor állt előttük, bízva abban, hogy szépen nyugisan elférnek. De feltűnt, hogy egy vagonba több száz embert tuszkolnak bőröndöstől együtt.

-Ég veled édes hazám!-szólalt meg egy rasztás Bill mellől.

-Hogy mondhatsz ilyet?-fordult felé a testvére.

-Bill, nem fogtad fel, hogy nem térünk sosem haza?-kérdezte meg az ikre.

-Tom, vissza fogunk jönni, ne légy pesszimista!-jegyezte meg Bill.

-Annyira naiv vagy!-hagyta annyiban a rasztás.

-Te meg pesszimista!-szólt vissza a testvére.

Egy ideig csak veszekedtek, majd beletörődve az egymás véleményébe, abbahagyták. Az idő eközben dél felé járt; elég sokan éhesek voltak s innivalóért is könyörögtek. Az őr csak nevetett rajtuk, s hagyta, hogy szenvedjenek. Másnap délelőtt futott be a vonat Auschwitz-Birkeneu állomásra. Miután leszállt mindenki a vonatról, a tisztek körbenéztek mindenhol, hogy nem lógna-e meg senki, a hatalmas tömeget a hírhedt haláltábor felé kezdték hurcolni. Mindenkiknek, még a kopár fáknak is feltűnt, hogy ez nem az úgynevezett mennyország, hanem egy olyan hely, melyből ha kijutsz, te hős leszel…

Mikor odaértek egyből megvolt a szétválasztás. Külön a nők és a férfiak, és köztük is külön az öregebbek, fiatalabbak, és a gyermekek. Az időseket és a gyerekeket, akik még annyira kicsik voltak egyből mentek úgymond fürdeni. De ez a fürdés, valójában a halálba vitte őket. A használható embereket ezután elterelték a szárnyakba. Egy-egy szobában 24-en is voltak, s csak 12 rongyos, porlepte ágy volt.

-Munkára, ki a kaszárnya hátuljába!-kiabált be egy őr, Billékhez.

Beálltak a sorba, s a katona vezénylésével kimentek hátra, ahol fákat hordtak egyik sarokból a másikba.

-Ennél valami jobb is lehetne!-szólalt meg valaki, mire az őr felkapta a fejét.

-Gyere csak velem…-ragadta meg a fiatal srác kezét, s eléjül vezette.

-Hallottátok, az egyik társatok azt mondta, hogy túl unalmas a munka. Adok én neki jobb munkát! Álljál csak a napon nyitott szemmel, egész estéig. Ha összeesel, halál fia vagy!-mondta az őr, majd a srácot előrevezette, s egy másik őrt bízott meg, hogy figyelje.

De nem telt bele egy óra, a fiú összerogyott, s egy puskalövés hallatszott, s holtan rogyott újra össze.

-Na, ez vár rátok is, ha nem tudtok viselkedni!-jegyezte meg az őr, s a többiek csendben, szorgosan igyekeztek pakolni.

Estére egy kis adagnyi kenyeret dobtak be nekik egy kis vízzel.

-Hiányzik, igaz?-ült le a testvére mellé Tom.

-Honnan tudsz te erről?-kapta fel a fejét Bill.

-Ikrek vagyunk, és tudod érzem, és tudom, hogy merre és kivel voltál el éjjelente. Egy keresztény lánnyal lógtál.-mondta Tom.

-Igen, de csönd erről, mert nem akarom, hogy kitudódjon.-mondta Bill.

-Tőlem nem fog kitudódni! De mondd csak, mióta? Szép legalább?-kérdezte meg Tom.

-Helen Schmidtnek hívják, barna hosszú haja van, és barna szeme. Vékony, jószívű, megértő.-mondta Bill.

-Azt hiszem tudom, hogy ki ő. Az ezredes lánya, igaz?-kérdezte meg Tom.

-Igen… de nem érdekli őt, hogy mit gondolnak a szülei, titokban tettünk mindent. Még aközben sem buktunk le.-célzott Bill a tegnap esti eseményekre.

-Gondoltam, hogy mielőtt idekerülünk, megteszed.-jegyezte meg Tom.

-Tudod, olyanféle búcsúsze.x!-mondta Bill.

-24-esek, csend legyen már!!!-kiabált be az éjjeli őr.

 

Teljesen más volt nélküle. Anyám, már reggel 9-kor jött kelteni.

-Ébredj Helen, végre elmentek a söpredékek!-keltegetett.

-Tudom, és hagyjál aludni, kérlek szépen, hagyd, hogy az álmom folytatódjon!-rivalltam rá anyámra.

-Nem, felkelsz, és segítesz főzni és hasonlók! És nem ártana lefürödnöd, tiszta kosz vagy!-jegyezte meg, majd kiment.

Egy jópár perc volt míg magamhoz tértem, majd megfürödtem, és lementem segíteni. Aznap mást nagyon nem is csináltam délután. A szobámban ültem, s sírtam. Senkire és semmire nem vágytam jobban.

 

Kis idővel később… 3 hónappal…

-Mi van ezzel a lánnyal, Norah?-jött le egy mogorva tekintetű férfi a lépcsőn.

-Fogalmam sincsen Karl.-mondta anyám, apámnak.

-Teljesen megváltozott egy ideje!-jegyezte meg apám.

-Nem ártana szerezni neki, egy délceg férfit, hiszen biztos férfi kell neki. feleségül kell adni valakihez!-mondta anyám.

-Hát, az egyik társamnak Jörgnek, van egy hasonló korú fia. Talán, ha összeházasítanánk őket, akkor Helen is magára találna.-mondta apám.

-De nem is vetted észre, hogy mióta ilyen?-kérdezte meg anyám.

-Egy jó ideje. Meg nem járkál el!-kezdett gyanút fogni apám.

-Nyakam rá, volt valakije, egy olyan, aki nem közénk volt való, hanem egy mocs.kos söpredék!-jegyezte meg anyám.

-Nem, Helen nem lehetett egy ilyen emberrel!!!-kiabált apám.-HELEN AZONNAL LEFELÉ!!!

Meghallottam a kiáltást, s összeszedtem magam, és lementem.

-Igen?!-ültem le.

-Mi igaz abból, hogy te egy söpredékkel voltál, míg azt hazudtad nekünk, hogy Sophynál alszol?-kiabált apám.

-Én…én…én…-kezdtem bele, de a könnyeim eleredtek. Eszméletlenül hiányzott Bill.

Egy hatalmas pofon… sírva rogytam össze a padlón.

-KI VOLT AZ???-ordibált apám.

Meg sem szólaltam, némán tűrtem, hogy tovább ordibáljon, s pofozzon.

-Najó, nem mondod akkor el, de az biztos, hogy itthoni aljanépet, mind kivégezzük. De hogy te is jobban legyél, össze fogsz pár hónap múlva házasodni Jörg fiával, a délceg szőke hajú, kék szemű Oskar-ral.-mondta anyám.

-Neeeeem! Csak az övé vagyok, az övé, akár elment, akár visszajön! Nem megyek senkihez hozzá, hiszen a gyerekét várom!-kiabáltam ki magamból, s hirtelen a szám elé kaptam a kezem.

-Hogy mi?-sötétült el a szüleim tekintete.

-Ne… ne… ne bántsatok!-rohantam fel a szobámba, s bezárkóztam.

 

Pár hónappal később… a deportáláshoz képest 6 hónapra…

-Mennyire ki vannak merülve!-nézte meg a tábor orvosa őket.

-Egy kis fürdés jót tenne nekik!-jegyezte meg az egyik őr.

-Mi az, hogy! Fiatalok, azt hiszem ti így a feketéig bezáródva, megyünk egyet fürdeni!-mondta az orvos, majd vezette őket az öltözőbe.

-Egy ruha sem maradhat rajtatok!-jegyezte meg az őr, s ott állt az ajtóban, miközben Billék vetkőztek, felkészülve az utolsó pár lépésre, hiszen tudták, ezek az utolsó lépések lesznek az életükben.
 - Emlékezz rám, mikor fúj a szél, emlékezz mikor minden véget ér, nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.-énekelte Bill, miközben haladt az úgy ismert „fürdő” felé…

 

Ugyanakkor ezekben a percekben, akaratom ellenére állok a templomban, s házasodom egy olyan emberrel, akit nem is ismerek, csak kétszer találkoztunk.

-Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket, megcsókolhatjátok egymást!-mondta a pap, majd megcsókolt az újdonsült férjem.

Mindenkinek a mosolygás, mely csak az arcomon. A lelkem ordít, én nem akarok itt lenni, nekem Billel kellene ma összeházasodnom, mellette igazán mosolyognék. De nem, az élet kegyetlen. Hiába várom, hogy itt legyen, Ő éppen azon a szívszomorító helyen van vagy már nincs is? Egy valaki, aki emlékeztetni fog rá, az a valaki, aki bennem 6 hónapja. Egy búcsúsz.ex, mely örökké emlékeztetni fog rá, nem fogja elfeledtetni velem, hogy kis is volt életem szerelme.

Az esküvőt követően a jónép ünnepelni ment. Mindenki gratulált, persze a műmosolyunk igazi mosolynak tűnt. A lagzi nem volt valami számottevő, volt kis evés, ivás kis táncolás, de annyira nagy buli nem volt.

 

Egy fél évvel később…

Vége van a háborúnak. A kisfiammal sétálok az egyik temető felé, melybe temették Billt. Valamilyen okból, hazahozták a tetemét, s eltemették. Biztos apám intézkedett, hogy ne legyen annyira rossz nekem, de hát így is az egyik szemem sír a másik nevet. Sír, mert kivégezték Billt, nevet, mert a kezemben tarthatom a kis William-et, hiszen kettőnk gyermeke. Éppen alszik. A szívem egyre gyorsabban kezd verni, miközben odaértem a sírhoz.

A következő áll rajta:

                 Bill Kaulitz

                 1922-1943
„Majd én vigyázok rád, hogy nehogy egy dal legyél szomorú emlékeim sötét ködében zárva!”

 

A kicsi alszik, miközben én könnyem csorgatva teszek virágot a sírra. Sírok, nem szégyellem 20 éves létemre a bánatom. Senki nem értene meg. Miután William megszületett rá 2 hónapra szöktem el egyik éjjel otthonról, messze a gyűlölködő szüleimtől, és megvető férjemtől, akivel kölcsönösen utáljuk egymást. Persze, nagyon észre sem vették, hogy eltűntem, nem hiányzok én nekik, hiszen a szemükben egy áruló vagyok, ki leállt az őszerintük nevezett söpredékkel. De Bill nem volt az, mégha zsidó, én meg keresztény. Nem ez a lényeg, hanem, hogy mit adsz a szíveddel…

Kezd sötétedni, így úgy döntök, megszáradt könnyekkel az arcomon elindulok a kis bérlakásba, s jövő héten ismét kijövök.

 

„Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.

 

Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál.
Nekem te nem, csak az a nap, vasárnap volt, meghalt már.
Hozzám így jött el a halott vasárnap,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem tündököl a Nap,
Csak ha újra megjönnél.”

“Máté Péter”

 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak