-         ezt akarod? Biztos?? – kérdezte Tom félve a válaszomtól

-         én már döntöttem Tom… nekünk ez így nem megy… - pakoltam tovább a bőröndömbe

-         de én…tudod, hogy mit érzek…

-         nem Tom!! Már nem tudom! Még soha nem mondtad ki nekem, hogy Szeretsz.. ezt a szót a 2 év alatt egyszer nem ejtetted ki, max ha mondtam neked, akkor mosolyogtál, és megcsókoltál!!!

-         De a szó annyira jelentéktelen!! Én a tettek embere vagyok… nem szoktam az érzéseimről beszélni! Ezt te is tudod..

-         De nekem ebből elegem van Tom! 2 éve együtt vagyunk, és te még mindig titkolsz a sajtó előtt, nem vállalsz fel..

-         De csak, hogy neked ne legyen rossz – mentegetőzött

-         .. soha nem érsz rá.. általában este látlak először egy nap…és másnap délig alszol, és mire haza jövök a suliból, te nem vagy itthon…

-         Dolgoznom kell…

-         Oké Tom, nem gátollak, csak akkor fogadd el, hogy ennek köztünk vége!

-         Már nem szeretsz?? – rántott magához, és a tekintetem fürkészte

-         Mindenkinél jobban szeretlek, de én nem tudok így élni!!! Tom 19 vagyok.. még sok lehetőségem van, és én nem így akarom az életem!!!

-         Kérlek, kicsim… majd próbálok többet veled lenni, és beszélek Davvel, a sajtó miatt… - ölelt magához

-         Tom, ezt te se gondolod komolyan.. David nem engedné, hogy lerontsd a nagy „Tom Kaulitz vagyok, gyere és megduglak” imagedet… - bújtam ki karjai közül, és letöröltem egy újabb előbúvó könnycseppem.

-         Akkor találunk megoldást!! Kicsim… kérlek… - jött utánam a szekrényemhez

-         Látod??? Más mikor a barátnőjének könyörög, 1000000x elmondja, hogy szereti… te még csak ki sem ejted a szádon! - fordultam vele szembe, és könnyeim már elöntötték arcomat.

-         Kicsim… én… nem akarok veled szakítani.. nekem nem menne már nélküled!!! Én megölöm magam… - fogta meg a karom

-         Tom te túl gyáva vagy ahhoz…. – nevettem cinikusan..

-         Nehogy azt hidd!!

-         Jó Tom, hagyjuk ezt… - húztam a cipőm

-         De nee kérlek!!! Gina nem hagyhatsz magamra!! Szükségem van rád! Beszéljük meg!!!

-         Hagyj Tom, jobb lesz ez így… keress magadnak olyat, akinek egyeznek a nézetei a tieiddel..

-         De nekem te kellesz!!!

-         Ezt már nem lehet visszacsinálni.. túl sokat nyeltem ez alatt az idő alatt…Túl sokszor hunytam szemet a fölött, hogy részeg voltál, nem tudtad mit csinálsz, és kivel vagy dolog fölött! Mert én SZERETTELEK!!!

-         Tudod, jól hogy én hogy tekintek rád!

-         Tom ne erőltessük ezt, te azt a szót képtelen vagy kimondani… nem is kényszerítelek rá, csak kérlek, ne nehezítsd a dolgom – töröltem le az arcom – hagyj békében elmenni…

-         De neee, nem akarom, hogy elmenj kérlek – fogtam meg a bőröndöm.

-         Tom ne légy gyerekes! Azt hiszed, ezzel megállíthatsz?? Hagyj kérlek! – rántottam ki a kezéből, és szinte futva rohantam a lifthez, ami épp becsukódott mielőtt Tom odaért.

„szeretlek Tom Kaulitz” – suttogtam és nagyon sírtam.. Hisz a liftben nem volt senki, aki előtt erősnek kellett volna lennem…

Leértem, és láttam, hogy Tom, mint egy őrült fut lefelé a lépcsőkön.

-         Taxi! – intettem le egyet, és beraktam a csomagjaim, majd beültem.

-         Kérem hajtson, amilyen gyorsan csak tud! – mikor ezt kimondtam Tom abban a pillanatban ért le lihegve, és szemeivel engem keresett… meg is talált és elkezdett az úton futni felém, mikor…

Egy száguldó őrült vágott az útra…

-         Tooooom neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee – üvöltöttem, de Tom csak az ijedt arcom látta, megfordult, és… már késő volt.. elütötték.

-         Álljon meg, kérem! – őrjöngtem, majd kiszálltam és rohantam felé… vérzett, és vergődött..

-         Tooooom neee – kiabáltam és oda rohantam hozzá.. fájdalmam egyszerűen elviselhetetlen volt..

-         Semmi baj, minden rendben lesz – suttogta mosolyogva, és én fejét a térdeimre raktam…majd egy csókot leheltem szájára.

Tom szájából folyt a vér, és rettentő volt ezt látni!

-         szerelmem neem.. nem halhatsz meg!! Hallod??? Visszajövök hozzád, csak tarts ki!! Minden jó lesz!! Minden rendben lesz.. hívom a mentőket!

-         Nee maradj itt… már nincs sok hátra – remegett.

-         Miket beszélsz? – erőltettem egy mosolyt az arcomra – még rengeteg időd van.. majd még meséled ezt a dédunokáinknak is!!! Tom szerelmem, nem hagyhatsz itt!!

-         Kicsim én…

-         Cssss – ne beszélj!! – mindjárt itt vannak a mentősök, az a férfi kihívta őket.. minden rendben lesz! Tom.. ne csukd be a szemed Tom kérlek!

-         Bocsáss meg! Szeretlek… - életében először, és utoljára kimondta.. majd mosolygott egyte

-         Tom én… - sírtam..

-         Látod? Kimondtam – vigyorgott, majd lecsukta szemeit, és elengedte a kezem….

-         Én is szeretlek! – borultam rá..