4. rész – Nyaralás

Arra ébredtem, hogy valami fel-le ugrál a fejem alatt, és mikor kitapogattam mi is az, nagyon megijedtem. Hatalmas hajtömeg került a kezeim közé, aminek hatására lassan, félve nyitottam ki a szememet. A szemhéjam feltárulkozásával egy nagy barna szempárba ütköztem. Gyenge és a reggeltől igen rekedt sikoly tört elő a torkomból, majd ahogy felültem a szemem sarkából láttam hogy Kate beront az ajtón.

-         Te mit keresel itt? – néztem a meglepődött Bill fejére – Vagy is nem. Én mit keresek itt?

-         Elaludtál a kanapén, aztán behoztalak a szobámba, hogy kényelmesen tudj aludni, de mikor lefektettelek volna, olyan erősen markoltad a nyakam, hogy kénytelen voltam melléd feküdni. Aztán engem is elnyomott az álom. – ebbe a mondatba egy leheletnyit belepirult, kimutatva ezzel mennyire szégyelli magát, ettől viszont rögtön elpárolgott a haragom. – És reggel már úgy találtalak, hogy a mellkasomon feküdtél.

-         Ne haragudj. – hirtelen olyan kínossá vált az egész, hogy egy pillanatig észre sem vettem, hogy Kate szinte visít a nevetéstől.

-         De szerencsétlenek vagytok! – hahotázta, ezzel még jobban megnehezítve a dolgot.  – Kimegyek, csinálok nektek reggelit.

-         Asszem’ nekem is mennem kéne… - állt fel az ágyról a srác.

-         Hé, Bill!

-         Igen?

-         Köszönöm hogy behoztál. Nagyon aranyos vagy.

-         Igazán nincs mit.

Egy percre muszáj voltam leülnöm, miután Bill kiment a szobából. Lüktetett a fejem. Eredetileg haza szerettem volna este menni, erre Bill ágyában alszom el, vele. Visszafojtottam a hisztérikus nevetésemet, mert ha meghallják biztos félkegyelműnek gondoltak volna. Az események olyan szinten fejbe vágtak, hogy a szívem is heves kalapálásba kezdett. Ennél már nem is lehetett volna kínosabb, még is azt vettem észre az arcán mikor kiértem a konyhába, hogy őt nem viselte meg különösebben. Így alakult és kész. Egy mosoly tűnt fel az arcán, amiért elkezdtem hallgatni miről is beszélgetnek a többiek.

-         És akkor olyat sikított, mint aki a kivégzésére vár. – nevetett még mindig szakadatlanul Kate.  

-         Ehm, mi lenne ha nem részleteznéd tovább? – öntötte el az arcomat ismét a pír. Szerencsére a beszélgetésből még azelőtt kizökkentett a telefonom csörgése, hogy komolyabban dühbe guruljak.

-         Szis Gustav! Mit szeretnél?

-         Anyuék mondták, hogy Toméknál vagy. Maradj még egy kicsit, nagyjából fél óra múlva átugrom, mert beszélnem kell velük. – adta az utasításokat a telefonon keresztül.

-         Rendben, majd akkor siess.

-         Mindenképp.

A készülék letétele után Bill rögtön faggatni kezdett.

-         Miért keresett?

-         Aki kíváncsi, hamar megöregszik…Amúgy azért, mert jön, ugyanis beszéde van veletek.

-         Ezek szerint kíváncsiságom a legnagyobb mértékig jogos volt.

-         Talán.

A hívást követően leültünk egy nagy asztalhoz és közösen megreggeliztünk. A szendvicseket Kate és Tom közös erővel készítette el.

-         Ahhoz képest, hogy ti készítettétek, egész finom. – pimaszkodtam velük, de Kate grimaszos válaszát nem értettem a csengő megszólalása miatt. 

-         Nyitom! - Az ajtón drága unokatestvérem lépett be Tom vezetésével. – Mit is szerettél volna velünk megbeszélni?

-         Éppen Davidtől jövök. – újságolta – És képzeljétek, kaptunk egy két hetes szabadságot!

-         Ez király! – visítottak fel az ikrek, és Bill örömébe még ugrándozni is elkezdett.

-         Köszönettel tartozunk a lányoknak, mert miattuk kaptuk.

-         Miattunk? – kérdeztük egyszerre Katetel. 

-         Igen. Megmondtam neki, hogy nálunk lesztek egy kicsit, és megkértem őt, hogy hagy menjünk el veletek valahova, erre pedig rögtön rá vágta, hogy maximum  két hetet kapunk.

-         Szuper vagy Gusti! – visongtak tovább a srácok.

-         Igen! Szerintünk is. – nyomtunk az arcára két oldalról egy-egy puszit Kattel.

-         Na, Tomiám, ezt csináld utánam!– vigyorgott önelégülten a szőke.

-         Úgy könnyű, hogy közben az egyik csaj a rokonod.

-         A másik meg a te csajod! – kiöltötte a nyelvét, de máris megbánta, mert forrófejű barátnőm lenyomott neki egy kicsit pofont.

-         Nem azért kaptad, hogy kérkedj vele!

-         Értettem főnökasszony. Most viszont ha engedélyezné, elmondanám, hogy merre fele vesszük az irányt.  

-         Miért? Elutazunk – kérdeztem meghökkenten.

-         Már hogy a fenébe ne? David állja a csekket.

-         Jajj itt vannak a haszonlesők. –bökdöstem meg a karját-

-         Tádádádáá, én a Maldív szigetekre gondoltam.

-         Megint? Fantasztikus! – Billt leginkább egy feltöltött duracell nyuszihoz tudtam volna hasonlítani azokban a percekben - Imádom azt a helyet, egyszerűen gyönyörű.

-         Tudom, nem véletlen esett erre a választás.

-         Mikor indulunk? – kérdeztem legalább olyan izgatottan, mint amilyennek a nyuszi mutatta magát.

-         Holnap Reggel.

-         Tessék?

-         Bocsi, szűkös az idő és ki kell használni minden egyes pillanatot.

-         De még össze kell pakolnunk! – vágott közbe Bill.

-         Akkor máris pattanhatsz a kocsiba, mert indulunk.

-         Egy pillanat. Ugye Georgenak is mondtad?

Persze. Egy negyed órája voltam nála. Szerintem már a pakolással is végzett. Legyetek jók. Holnap pedig ne késsetek el! Este még egyeztetünk. – intett búcsút az ikreknek.
 

Alig pár napja pakoltam ki a bőröndömből, máris rakhattam vissza az egész ruhatáramat. És az úgy utált pakolási mizéria ismét kezdődött előröl.

-         Gustav, nem láttad a szemceruzámat? – kérdeztem a fürdőszoba felé rohanva.

-         Ne kezd megint!

-         Biztos vagyok benne hogy valahova ideraktam…