3. rész – Régen látott barátnő

Kivételesen egy bandatag sem próbálta meg lehúzni rólam a takarót kora reggel, azonban így sem aludhattam tovább zavartalanul, mert barátnőmnek hajnalok hajnalán jutott eszébe kiugrasztani a pihe-puha ágyikómból. A telefonom kíméletlenül üvöltötte kedvenc zeneszámomat, és a rezgő funkció miatt éppen akkor kaptam el mikor leesett volna az éjjeli szekrényemről

-         Halló, tessék? – szóltam bele félig csukott szemmel és oly fáradtan hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy újra belevessem magamat az álmok hatalmas rengetegébe.

-         Szia Jenny! Csak afelől érdeklődnék hogy a déli tali áll –e még?

-         Persze, nekem tökéletes.

-         Akkor a presszónál, jó?

-         Igen, de nagy gond lenne, ha vinnék magammal valakit?

-         Dehogyis, de most megyek reggelizni, ne hogy elkések.

-         Jó étvágyat, helló.  – a  készüléket újra visszaraktam az éjjeliszekrényre, és elhatároztam, hogy visszaalszok, de már nem jött álmom a szememre, így inkább átmentem unokatestvérem szobájába. 

-         Ébresztő, hétalvó!

-         Jajj, Jen ne csináld!

-         Sajnos, muszáj Gusti, kölcsön kenyér visszajár. – mikor láttam hogy pillái visszacsukódnak, és kezd lassan újra monoton durmolásba kezdeni felálltam az ágyára és elkezdtem rajta ugrálni. - Ébresztő, reggelizni ki kel föl?

-         Én biztosan nem.

-         Szerény véleményem szerint, már fent vagy.

-         Miből gondolod?

-         Értelmes, és összefüggő mondatokat tudsz kinyögni.

-         Igen, mert én értelmes és összefüggő vagyok.

-         Na, jó lehet, hogy tévedtem, te még tényleg alszol…

-         Oké, feladom, csak szállj le az ágyamról. Hányingerem lesz tőled.

-         Ez igazán sértő volt! – duzzogtam.

-         Nem úgy gondoltam…

-         Tudom, na kellj fel, aztán menjünk enni. – nyomtam egy puszit az arcára és kiszökdécseltem a szobából, hagyj öltözzön fel.

Miután elkészült lementünk reggelizni, utána pedig röplabdáztunk egy kicsit a hátsó udvaron. Persze Gustav nyert, de csak, azért mert hagytam… Háromnegyed tizenkettőkor felhívtam Tomot, hogy jöjjön értünk. A srác igen izgatottan fogadta a hírt, hogy jöhet velem és megállás nélkül kérdezgette, hogy néz ki meg hogy hol találkozunk vele.

-         Hol is találkozunk a csajjal?

-         A presszóban.

-         Ha ezt nem mondod, hülyén halok meg.

-         Tudom, és örülhetnél neki, hogy gondoskodom róla, hogy ez ne történhessen meg.

-          Most komolyan… kérném a címet – átnyújtottam neki a cetlit, amin a cím volt.

-         Kellemes hely – állapította meg Bill a kávéházba belépve.

-         Igen, szerintem is.

-         Jenny! – egy lány integetett felém lelkesen, bár egy kissé megdöbbent a sok srác láttán.

-         Kate! – oda mentem az asztalához, és egy hatalmas ölelésbe fojtottam. Ahogy elválltunk egyszerre kiáltottunk fel.

-         Jézus, de megváltoztál!

-         Az a két hónap, még is csak két hónap. – nevettem. – Majd el is felejtettem, ők itt az unokatesóm haverjai, na meg persze maga Gustav. – mutattam körbe a megjelenteken.

-         Sziasztok! – köszönt nekik.

-         Rég láttalak, Kate.

-         Én is téged Gustav. – ezek után megtörtént a szokásos bemutatkozás azok közt, akik még nem ismerték egymást. Megfigyeléseim szerint mikor Tomnak adott puszit enyhén bele is pirult. A három személyes asztal azonban igencsak kicsinek bizonyult hat személy számára.

-         Jennikém, azt viszont nem mondtad, hogy ilyen sokan lesznek. Üljünk át egy másik asztalhoz! – közölte Kate az ötletét, de a pirulós jelenettől felbátorodva nekem még jobb támadt.

-         Sajnos az a helyzet, hogy nem tudok sokáig maradni, mert Gustavnak, Billnek és Georgnak egy fontos fotózása lesz, és muszáj oda mennem, mert megkértek segítsek nekik ruhát választani.

-         De hát csak most jöttetek!

-         És máris indulnunk kell, de a fél nyarat együtt tölthetjük még. – erre mind a négyen felálltunk és elindultunk az ajtó felé.

-         Várjatok, Tomnak nem kell mennie? – kérdezte, újra egy kicsit pirosabb arccal.

-         Igen, várjatok! Milyen fotózás? – kérdezte a srác meghökkenve és értetlenül, mintha ő felejtett volna el valamit.

-          Tudod Tom, az a fotózás, ami ma lesz.

-         Aha... biztos. – várt néhány percet, miközben végigmért minket majd szép lassan kezdett neki leesni mit is szeretnénk elérni. – Jaa, hogy az a fotózás…

-         De nem egy banda ként fotóznak titeket? – kíváncsiskodott újra Kate.

-         Most nem, mert őt már tegnap lekapták. Úristen, már ennyi az idő? Rohannunk kell. Legyetek jók, sziasztok! – még mielőtt a legapróbb ellenkezés is felmerült volna bennünk, már az ajtón túl voltunk.

-         Először nem értettem mit szerettél volna. – nevetett Bill. – De egész jó tervnek bizonyult. Legközelebb mondjuk, beavathatnál minket. Szegényt nagyon váratlanul érte. 

-         Tudom, de most tartom én a hátam, ha kiderül, hogy nem is volt semmilyen fotózás, és így Kate csak engem szeretne majd eltenni láb alól. – vigyorogtam rá. Rövid időn belül Gustav is elsietett, akinek elmondása szerint fontos találkozója volt egy lánnyal, de hiába kérdezgettem róla, nem volt hajlandó semmit se elárulni. Így hárman maradtunk Billel és Georgedzsal. Előbbi felajánlotta, hogy míg a többieknek jobb dolguk is van, mi filmezzünk egyet náluk. Először nagyszerű ötletnek tartottam, de a véleményem kissé kezdett megváltozni, mikor elkezdték kitárgyalni, hogy Angelina Jolie milyen adottságokkal rendelkezik.  

-         Angei hátsóféle verhetetlen! – közölte George.

-         Én továbbra is Ashley Olsenre esküszöm!

-         Fiúk, ne már, én is itt vagyok!

-         Na jó, a tied sem rossz. – vágták rá egyszerre, ezzel oldva a neheztelésemet.

-         Dilisek, nem úgy gondoltam…

-         Tudjuk, de ami tény az, tény!

-         Szerintem most hagyjátok abba! – nevettem, miközben éreztem hogy az arcomba egyre több vér tódul. – Tehát akkor hányra menjünk át? Csak, mert én előbb szeretnék hazaugrani.

-         Legyen olyan hét óra. Addig pattogtatok kukoricát.

A megbeszélt időpontig otthon ügyködtem. Lefürödtem, átöltöztem és még egy kicsit, beszélgettem az otthoni barátaimmal a laptopomon. Miután mindennel kész lettem volt még bő egy órám mielőtt el kellett volna indulnom, így kiültem az erkélyre élvezni a napsütést. Otthon is imádtam úgy gondolkodni, miközben a tetőn, vagy az ablakomban ülök. Minden annyival megnyugtatóbb, hogy közben átjár a meleg napsütés és a hűvös nyári szellő. Sokszor kúszott be a szemem elé Bill képe, ahogy énekel. Hihetetlen volt, hogy ilyen híres emberek és mégis ennyire közvetlenek egy magamfajta átlagos lánnyal.

Miután kiélveztem a pillanatot, felkaptam a táskámat, mert a következő buszt el szerettem volna érni, hogy ne késsek el. Nagynénémék minden neheztelés nélkül engedtek el, hiszen tudták hogy a srácok vigyázni fognak rá, hogy épségben visszajuttassanak hozzájuk.

Amikor odaértem Bill nyitott ajtót. Arcán zavarba ejtően sármos félmosoly húzódott.

-         Hát eljöttél?

-         Meg sem fordult a fejemben hogy nem fogom. – mosolyogtam vissza, bár úgy éreztem az enyém inkább nevetségesen néz ki mint csábosan. Ahogy beléptem a szobába, Katetel és Tommal találtam szemben magamat.

-         Fotózás, ha? – esett nekem rögtön barátnőm.

-         Az úgy volt hoooogy….

-         Szegény Tom azt se tudta miről beszéltek. – durcás arckifejezése békéssé változott, amitől kissé jobban megnyugodtam. – Aljas trükk volt!

-         Hisz én találtam ki…

-         Sejtettem.

-         És George hol van egyébként?

-         Nem jön.

-         Na mert?

-         Nem akar. De miért, érdeklődsz így utána? – Tom csintalanul kacsintott.

-         Hát te nagyon hülye vagy Tom Kaulitz!

-         Igen?! – hüledezve emelte rám kivert kutya tekintetét, de ezt én a bátyámnál már annyiszor láttam, hogy nem hatott.

-         Igen! Tommikám, ezzel te engem nem hatsz meg! 

-         Kár. A normális lányoknál működni szokott.

-         Tehát szerinted én nem vagyok normális?

-         Néha nem tűnsz annak.

-         Igen?!

-         Igen! – a bosszú édes ötlete kezdett megfoganni a fejemben. Billre néztem és elkezdtem rebegtetni a szempilláimat, aki rögtön értette, mit szeretnék vele elérni. Újra eresztett egy csábító félholdmosolyt, utána pedig mind a ketten nekitámadtunk Tomnak, és addig csikiztük amíg a fiú el nem kezdett fulladozni a nevetéstől.

-         Ezt még visszakapod! – szabadkozott miután hagytuk, hogy felálljon.

-         Ugyan már! Elfogni sem tudnál…

-         Te provokáltad ki, csak hogy eszedbe jusson. Kicsi a rakás! – a mondat elhangozta után hírtelen három test feküdt rajtam és préselte ki belőlem minden levegőmet.

-         Költözzetek melegebb éghajlatra! Tom, a könyököd kinyomta a májamat a helyéről!

-         Visszavonod, hogy hülye vagyok? – kérdezte dacolva.

-         Az igazság néha fáj.  Nem vonom vissza, amit egyszer kimondtam.

-         Ezek szerint maradunk még egy kicsit.

-         Hallod Bill, a hajad a számban van! – szólt rá Kate.

-         Bocsi Kate.

-         Meggondoltam magam, meggondoltam magam.

-         Ezt meg is beszéltük. Bill leszállhatsz.

-         Még mit nem. Szerintetek, mennyire élvezem, hogy mindenki nyomorog alattam, a még én nyugodtan tv-zek?

-         BILL! – kiabáltuk mind a hárman.

-         Ha egyszer arrébb tolod a hatalmas hátsódat tesó, megnyúzlak, arról meg ne is beszéljünk, hogy most épp a csajomon fekszel!

-         Bármint Jennire gondolsz? – kérdezte sértődést színlelve.

-         Honnan tudtad?

-         Huhúúú!

-         Mi vagy te, bagoly?

-         Tovább pimaszkodsz és véged!

-         Na látod, ezért nem fogok rólatok leszállni. Még a végén Kate eltesz téged láb alól, ha felszabadul. Tudod, csak a testi épséged érdekében…

-         Afelől ne aggódj.  Így is el tudom intézni.

-         Héhé, kislány ne rosszalkodj! – kiáltott fel Tom, miután a lány lekezdte finoman harapdálni az állát.

-         Bill, légy szíves, bármit megteszek, csak szállj le rólunk! Tomék elkezdték egymást enni. Ne ugráljatok már annyit, kihalok!

-         De csak miattad!

-         Köszönöm.

Mielőtt elindítottuk a filmet kimentem az erkélyre beszélgetni egy kicsit a ma délutánról barátnőmmel. Elmesélte hogy nagyon sokat beszélgettek a kávézóban, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen közvetlen a srác. Azt is mondta, hogy utána elmentek sétálni és hogy annyi mindent megtudott róla, hogy akár egy leleplező könyvet is írhatna. Erre megkérdeztem, hogy járnak –e, de ő hevesen rázta a fejét.

-         Ez még igen kialakulófélben van, és inkább csak egy kalandnak mondanám.

Az erkélyjelenetünk után nem sokkal elindítottuk a DVD lejátszót. Késő estig filmeztünk és ennek hatására én hamarosan el is szunyókáltam a kanapén, mire éreztem, hogy valaki felkarol és bevisz egy sötétebb szobába, ahol utána már nem hangoskodtak a többiek.