54. RÉSZ

Én a fürdőruhámra felvettem egy pólót, és egy rövidgatyát, Tom

pedig simán fürdőgatyában indult meg a part felé. Találkoztunk

Billékkel, így együtt kerestünk helyet a homokban. Sokan

voltak. Sőt, rengetegen. Pedig ez még nem is a főszezon...

- Itt jó lesz, nem? - kérdezte Lina.

- De. - ezzel lepakoltuk a cuccainkat.

Levettük Linával a ruháinkat, hogy csak a fürdőruha maradjon

rajtunk. Bill és Tom persze végigkövette az összes mozdulatunkat.

- Aztaa! Tesó, asszem a mi csajaink a legjobbak  parton.

- Csak a parton? - kérte ki magának Lina. =P

- Tom rosszul mondta, az egész világon. - javította ki Bill

Bill felkapta Linát, és a víz felé kezdte cipelni. Lina nem

ellenkezett, úgyhogy mentek fürdeni.

- Azért kicsit túloztál. - néztem Tomra.

- Miért? Nem te vagy a legszebb a világon?

- Édes vagy, de nem. Még csak a parton sem.

- Dehogynem. - húzott közelebb magához.

- Dehooogy. Percenként legalább 10 szebb csaj sétál el itt.

Nézd meg azt ott. - mutattam egy csajra.

- Nézem, na és? Mi van vele? Mit látsz rajta?

- Hát lássuk csak: hosszú, szép, ápolt haj, tökéletes testalkat,

makulátlan bőr...

- De mit sem ér ez az egész, ha nincs kisugárzása a csajnak.

- Mert nekem van olyanom?

- Persze kicsim.

- Akkor te csak a kisugárzásomba szerettél bele? - hülyültem.

- Nem a kisugárzásodba, hanem a kisugárzásod miatt, beléd. Te

buta. - mosolygott.

- Nem vagyok buta.

- Tényleg nem, te egy okos, kedves, aranyos...

- Elég lesz mááár. - nevettem.

- Várj még nem fejeztem be. Ezenkívül méég jól is csókolsz, és...

- Na jó azt hiszem, ezt nem itt kéne megbeszélni. xD

- Miért nem? - kezdte puszilgatni az arcomat, és a számat.

- Mert itt sokan vannak.

Tomot ez nem nagyon érdekelte, lehúzott a földre, rám mászott,

és a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Tooom. - szóltam rá halkan. - Nem itt kéne, mert mindenki

minket néz.

- Nézzenek csak, legalább lesz egy jó napjuk.

- Hülyeee. - toltam el magamtól nevetve.

Közben mellettünk egy olasz nő elkedzett kiabálni. Hát nagyjából

egy szót sem értettem belőle, de a hanglejtéséből, és abból,

ahogy a mellette ülő gyerekek szemét fogja be, arra következtettem,

hogy nem tetszett neki, ahogy Tommal jól éreztük magunkat.

- Maradjon má'... - szólt neki Tom.

De a csaj csak folytatta.

- Igaza van Tom... - felültem, és messzebb csusszantam Tomtól.

A nő erre abbahagyta a szövegelést, de még mindig szúrósan nézett

ránk.

- Akkor menjünk fel a szobánkba.

- De hát most jöttünk le.

- Nem baj. - nézett aranyosan.

- Majd később... Most inkább menjünk be Lináék után. Már tök

melegem van.

- Ne csináld ezt.

- Mit?

- Aaaaj.

Elindultam a víz felé, Tom pedig követett, miután még beszólt

a nőnek, aki miatt abba kellett hagynunk. Bár amúgy sem engedtem

volna Tomnak...

Elvoltunk a vízben. Mindenfélét játszottunk, meg kergetőztünk,

vízicstáztunk, stb, stb... xD

Este bepótoltuk Tommal, ami a parton elmaradt.

Az elkövetkezendő napok is hasonlóan teltek, azt leszámítva,

hogy meglátogattuk Shila-t is. Tom meg akarta mutatni a kis

Reginát. Nagyon aranyos kisbaba volt. És olyan pici. Ja és a

legjobb, hogy Shila megengedte, hogy megfogjam. Amikor ott

álltam, kezemben Rigivel, és Tom is mellettem állt, úgy

éreztem, hogy a mi babánk. Tök jó érzés volt. Persze én még

nem szeretnék gyereket, és ha jól sejtem Tomnak is elég egy,

de jó volt érezni, hogy milyen lenne hármasban. Ahila tök

rendes csaj. megengedte Tomnak, hogy akármikor láthassa a

lányát, és mondta, hoyg majd gyakran ellátogatnak Németországba

is.

Nos, Marco-val nem találkoztunk, sőt Angliába is majd csak

később jön vissza, mert a bárányhímlő csak rosszabb lett.

Végül szomban délben repültünk vissza Hamburgba. Nekem csak

vasárnap reggel megy gépem Londonba, úgyhogy ott alszok a

fiúknál szombaton.

** a repülőgépen **

- Tom , még mindig nem beszéltük meg, hogy mi lesz velünk. -

mondtam neki, ugyanis a gépen egymás mellett ültünk.

- Kicsim... Akármi is legyen, nem választhat el minket semmi,

oké? - nézett rám aranyosan, miközbe felemelte az államat.

- Oké... - elmosolyodtam.

- Tudod mit? Kiköltözök Angliába. - támadt az ötlete.

- Te? Angliába? - lepődtem meg.

- Igen... Már régóta gondolkoztam rajta. Mert, ha most

legérettségizek, ne mmuszáj továbbtanulnom, neked viszont még

ott van a 12. osztály, és gondolom te főiskolára mész, vagy

egyetemre, vagy nem tudom...

- Nos, igen...

- Így egyértelmű, hogy ha együtt akarunk lenni, nekem kell

mennem. Méghozzá Angliába.

- Az szuper lenne, de 1, hogy te nem is beszélsz angolul, csak

egy kicsit, 2, miből fogunk megélni, 3 pedig, hogy képes

lennél mindent itt hagyni miattam?

- Hát 1, megtanulok angolul, nem nagy cucc, 2, dolgozni fogok,

és abból vígan eléldegélünk majd, 3, érted mindent odaadnék.

Oké, szeretek Németországban élni, de tök buli lenne Angliában

is. És a legjobb, hogy ott veled lehetek.

- Ezt most komolyan gondolod? - döbbentem le.

- Persze. A legkomolyabban.

Még mindig alig hittem el, hogy ezt mind Tom mondta.

- De jó lenne! - öleltem meg. - De ez az egész nem olyan egyszerű.

- Nem baj, majd mindent megoldunk.

El sem hiszem, hogy ilyen jó pasim van! Ott ölelkeztünk, és

csókolóztunk a helyünkön, amikor Bill jött oda.

- Hello szerelmespár! Mi ez a nagy összeborulás?

- Menj már! - szólt rá Tom. - Nem látod, hogy zavarsz?

- Jaj ne küldd már el szegényt. - elengedtük egymást. - Linát

hol hagtad?

- Elment wc-re, és gondoltam megnézlek titeket, de ha zavarok...

- Dehogy zavarsz, sőt valamit be akarunk jelenteni.

- Jön a kis Tom? - mosolygott Bill?

- Dehogy! - vágtuk rá egyszerre Tommal.

- Jó, jó... Csak vicceltem. Szóval mi a nagy dolog?

- Angliába költözök az érettségi után. - mondta Tom

- Angliába? - lepődött meg Bill.

- Igen. A testvéreddel összeköltözünk Londonban. - tettem hozzá.

- Ez komoly? - kérdezte Lina, aki ekkor ért oda, így hallota,

mit mondtam.

- Igen. Most beszéltük meg, és minden tökéletes lesz. Nem is

örültök neki? - néztem rájuk.

- De, persze... Csak hirtelen jött... De, ha nektek így jó...

- Nekünk csak így jó. - nézett rám Tom.

- Oké, akkor mi is összeköltözünk Linával. - húzta magához Bill.

- Tényleg? - nevetett a lány.

- hát hogyne. H ezek itt hagynak minket, ott marad a lakás.

Csak nekünk.

- Szuper. - megcsókolták egymást.

Eltelt 3 hónap. Tommal találtunk London szívében egy tök jó

albérletet. Mindketten imádjuk a nyüzsgő várst, és London

tökéletes. Rengeteget járunk bulizni, főleg most nyáron,

persze munkát is vállatunk. Én egy kertészetben dolgozom,

kisegítőként, Tom pedig egy konditeremben tengeti mindennapjait.

Nem, nem azért, mert nincs jobb dolga, hanem ilyen eddzőszerűség,

aki elmagyarázza, hogy mi hogy működik, és hogy alkalmas

használni a gépeket, hogy az a legjobb legyen. Tom most arra

készül, hogy személyi eddző lesz. Hát azt hiszem akkor egy

kicsit féltékeny leszek, de nem baj. Nagyon szereti ezt

csinálni, és tudom, hogy csak engem szeret. Én pedig csak őt.

Minden szuper, ennél jobb nem is lehetne.

Billel, és Linával szinte minden nap beszélünk, és majd

jönnek látogatóba, meg mi is megyünk.

Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy Tommal egy olyan klubba

szoktunk járni, ahol néha-néha összeállnak jammelni, és múltkor

Tom is beállt. Megcsillogtatta a gitártudását, amivel egyértelműen

nagy sirekt aratott. Beállt egy bandába, ahol most nagyon

jól érzi magát, és sok-sok fellépése is van. Az angolt pedig

már majdnem anyanyelv szinten vágja.

Ezekből a fellépésekből pedig összejött egy kis pénz, amiből

el tudunk utazni újra Olaszországba, megnézni a kis Reginát.

VÉGE

(remélem mindenkinek tetszett, és ki tudja, lehet, hogy egy nap még

folytatódik a sztori... ;) )