30.RÉSZ

- Légysziii! - kérleltük Tomot, hogy játszon.

- Na jó... - kihozta a szobájából a gitárját.- Melyiket? -

nézett Tom Billre.

- Megint az In die Nacht-ot. - szóltam közbe.

- Oké. - mosolygott Bill. - akkor az legyen - fordult Tom

felé.

Tom elkezdte játszani, Bill pedig bekapcsolódott, és énekelni

kezdett. Lina még nem hallotta őket így együt játszani,

mondjuk külön-külön sem... De a lényeg, hogy nagyon-nagyon

lenyűgözték őt a fiúk. Amikor befejezték a számot, Lina

csak ennyit tudott mondani:

- Ez gyönyörű volt! - megölelte Billt.

Ott ölelkeztek, alig akarták elengedni egymást, én pedig

közben Tomra néztem.

- Még mindig nagyon ügyesek vagytok, sőt, egyre jobbak. -

mondtam.

- Köszi. - mondta Bill, mikor elengedték egymást Lina-val.

- Komolyan kicsim! Nagyon jó volt! Ezzel valahol fel kell

lépnetek. Tutira felfedeznek majd.

- Áhh. - legyintett Bill.

- De! És én leszek a manager! - húzta ki magát Lina.

- Khm-khm. - próbáltam felhívni magamra a figyelmet.

- Ja, és Cassie lesz a segédem.

- Segéd? - húztam fel a szemöldököm Lina-ra nézve.

- Jól van, lehetsz a társam.

- Kösz, hogy megengeded. xD Amúgy is én fedeztem fel őket...

- Nehogy már összevesszetek. - mondta Bill.

- Nyugi, csak hülyéskedünk. - monduk egyszerre Lina-val.

- Akkor jó. - mosolygott Bill.

- De valami dobos is kéne, nem? Meg egy basszusgitáros is.

Hogy valami banda kinézete legyen.

- Elkéstél az ötlettel. - mondtam nevetve.

- Igen... - helyeselt Bill. - Nyáron összeállunk Georggal

és Gustavval, és majd meglátjuk, mi lesz.

- Ők játszanak hangszeren? - döbbent le Lina.

- Aha, Gustav dobol, Georg meg basszusgitározik.

- Nahát ez tök jó! - ujjongott Lina. - De játszatok még

valamit!! - Lina kérlelően nézett.

- Hát van még egy-két dal...

- Na, gyerünk. - türelmetlenkedett Lina.

- Legyen a Gegen meinen willen.

Elkezdték játszani, aztán sorba jött a többi: Durch den Monsun,

Unendlichkeit, Freunde Bleiben, Leb die Sekunde

- Na ennyi, nincs több. - zárta le Bill.

- Jó sok számotok van. - mondtam.

- Imádjuk a zenét, és még sok-sok számot akarunk. Ugye Tom?

- Mi? - felkapta a fejét - Ja igen...

- Mi van veled már megint? - kérdeztem.

- Semmi... - válaszolta halkan.

- Bill, egy kicsit nem megyünk be a szobádba? - terelt Lina.

- Oooh, mit akarsz te ott csinálni? - sunyiskodott Bill.

Csodálkoztam, hogy Tom most semmit nem fűz hozzá. Nem is

viccelődik meg semmi...

- Nyugi, csak a számítógépen szeretnék megnézni valamit. -

válaszolta Lina.

- Na majd meglátjuk, hogy csak azt akarod-e - ezzel bementek

a szobába.

- Nem megyünk be mi is? - néztem Tomra

- Hova? Lináék után? - mondta tök komolyan.

- Dehogy! - nevettem el magam. - Az én szobámra gondoltam...

- Ja, izé..

- Látom nagyon nem itt jársz. Izgulsz az érettségi miatt?

- Aha... - de igazából nem is ez bántotta.

- Nyugi, sikerülni fog. Tudom, hogy okos vagy, csak kicsit

elhanyagolod a tanulást.

Tom nem mondott semmit.

- Akkor sétálni nem megyünk el?

- Oké menjünk... - Tom letette maga mellé a gitárját, és

az ajtó felé indult.

Elsétáltunk egy közeli kávéházig, ahova aztán be is ültünk.

Amikor beértünk, leültünk egy asztalhoz, de Tom azonnal

elment a mosdóba. Mikor Tom elment, azonnal odaült mellém

egy lány.

- Szia, Shila vagyok - mutatkozott be gyorsan.

- Szia, Cassie. - tökre meglepődtem, hogy ki ez a csaj...

- Láttam, hogy Tommal jöttél...

- Ismered?

- Aha, évfolyamtársam.

- Ja értem. - kis csend lett, nem tudtam mit mondani, ugyanis

nem tudtam miért ült ide, majd megszólaltam:

- Nem izgulsz az érettségi miatt?

- Dehogynem... Mindjárt megyek is haza, még átnézni pár

tételt. Meg nem akarok zavarni...

- Nem zavarsz.

- Amúgy te... - is szünet. - te... Tom barátnője vagy?

- Hát - nem tudtam mit mondjak. - Nem igazán...

- Ja, hogy még kialakulóban van. - mosolygott Shila.

- Olyasmi. - mosolyogtam vissza.

Aranyos lánynak tűnt, szimpatikus volt.

- Te is voltál azon a bulin Georgnál?

- Aha, de nem sokra emlékszem. xD

- Ezt hogy érted?

- Hát eléggé sokat ittam, és csak arra emlékszem, hogy

odamentem, aztán beszélgettem pár emberrel, de közben nagyon

sokat ittam. Pedig ez nem egy ilyen piálós bulinak készült,

de aztán a végére csak az lett belőle. xP

- Komoly? xD

- Aha... És a legrosszabb, hogy... - itt megállt.

- Mi?

- Áhh semmi... Nem fontos.

- De, most már mond el.

- Tényleg nem fontos.

- Naaa, bennem megbízhatsz.

- Hát szóval... Lefeküdtem valakivel, és nem emlékszem

kivel. - mondta alig érthetően.

- Uh, az nem jó... - próbáltam együtt érezni.

- Most biztos egy ribancnak nézel, aki mindenkivel ágyba

bújik. - hajtotta le a fejét.

- Dehogyis! - nem tudom, hogy komolyan gondoltam-e, hiszen

nem is ismertem. - Nem ennyiből ítélem meg az embereket.

- De ari vagy... Amúgy nincs kedved valamikor dumcsizni?

Mert most tényleg nem akarok zavarni...

- De, van kedvem. Megadom a számom, aztán majd beszélünk,jó?

- Oké.

Telószámot cseréltünk, utána Shila elment, de Tom még pont

látta, amikor felállt mellőlem. Idegesen jött vissza hozzám.

- Jól láttam, hogy Shila-val beszéltél? - nézett ilyedten.

- Igen.

- És miért jött ide?

Gondoltam megviccelem, úgyhogy tök komoly fejjel ezt mondtam:

- Elmondta, hogy mi volt Georg buliján.

Erre Tom totál ledöbbent, én meg próbáltam visszatartani a

nevetést. Néma csend következett, gondoltam nem esett le

neki a poén.

- Megmagyarázom. - mondta.

Na ekkor meg én döbbentem le tökre. Most csak hülyül, vagy

komolyan mondja?!

- Mi? - néztem rá kérdőn.

- Gondolom most haragszol, de kérlek halgass meg.

- Tessék? - ekkor rájöttem, hogy tényleg lefeküdtek. - Ti

komolyan lefeküdtetek?

- Ezt most nem értem.

- Mindegy... Már rájöttem mi az igazság. - felálltam, és az

ajtó felé vettem az irányt.

- Váárj! - jött utánam. - Hallod?

De én csak futottam. Mondjum nem sokáig, mert Tom utolért.

- Állj már meg! Nem értelek, miért kérdeztek, hogy most

komolyan...?!

- Én csak hülyéskedtem, Shila nem is mondta, hogy együtt

voltatok.

- A francba... - dünnyögte Tom, és megállt egy pillanatra.

Én közben továbbmentem és egészen hazáig futottam. (Még jó,

hogy nem volt olyan messze a lakás.) Amikor beértem, bementem

a szobámba. Nem sokkal utána hallotam, hogy Tom is megjött.

Bejött a szobámba, de én nem szóltam semmit.

- Kicsim, tudom, hogy mindent elrontottam, de kérlek halgass

meg!

- Kérlek menj ki.- mondtam nyugodt hangon.

- Nem! Muszály meghallgatnod.

- Menj már. - mondtam, de még mindig nem kiabáltam.

- Akkor csak azt had mondjam el, hogy... - ránéztem, és ő

is rám. - Szeretlek!

- Biztos minden csajnak ezt mondod... De én nem veszem be.

- Nem, még senkinek sem mondtam, csak neked, mert...

- Nem érdekelsz! - szakítottam félbe, már-már kiabálva. -

Menj már ki!

Végre kiment. Az ajtóból még visszanézett, de én kerültem a

tekintetét.

Nem is tudtam mit gondoljak... Mérhetetlen csalódottságot

éreztem, és dühöt, de nem Tom iránt, vagyis nem csak iránta,

hanem a világ összes férfia miatt. Mind átvernek! Meg sem

érdemlik, hogy akármelyikükkel is összeálljak. Úgy éreztem,

utálok mindenkit, és mindent. Egyáltalán nem volt kedvem

senkivel sem beszélgetni, vagy beszélni, ezért a szobámban

maradtam. De mivel Lina ma ott aludt nálunk, és úgy volt,

hogy az én szobámban, így 7 körül kopogott az ajtómon...