- Szia! - köszöntünk Georgnak, mikor odaértünk hozzá.
- Oh Tom, látom nem egyedül, sziasztok! - engedett be minket.
- Én egyedül? Minek nézel te engem?
Ezt persze én is hallottam, és kicsit rosszul esett, de
végülis semmi közöm hozzá. Ez is erősítette bennem azt a
vonalat, hogy Tom egy nagydumás csajozógép. De nem baj. =]
- Ezt hova rakjam? - kérdeztem a Bacardy-ra mutatva.
- Oh add csak ide, majd lerakom. De gyertek beljebb. - Georg.
- Hogy-hogy már ilyen sokan vannak? - kérdezte Tom Georgtól.
- Hát fél nyolc van, és 7-kor kezdődött a party... Miért?
- 7-kor? - kapta fel a fejét Tom. - hopsz....
- Most ezért kellett gyalog jönnünk? - néztem Tomra szúrósan.
- Bocsi... Nem túl jó a memóriám ilyen dolgokban... - próbálta
menteni a bőrét. - Hogyan engesztelhetnélek ki? - jött
közelebb.
Megvártam, hogy odahajoljon hozzám, és amikor azt hiszi
megcsókolhat, elfordítottam a fejem és:
- Ha hozol valami ihatót, talán megbocsátok.
Erre elmosolyodott, és látta, hogy nem adom magam könnyen,
de szerintem tetszett neki.
Hozott egy pohár jó erős piát, nem tudom mi volt az, de
alig bírtam meginni. Miközben kortyolgattam, ott ültünk a
kanapén, és Tom pár haverjával beszélgettünk.
- És hogy találkoztatok Tommal? - kérdezte Gustav, az egyik
srác.
- Öhh hát az hosszú... - nem tudtam hirtelen mit mondjak,
meg hirtelen kicsit visszajöttek a rossz emlékek, az
Amsteles estéről...
- Az Amstelben találkoztunk. - mentett ki Tom - na, de
veletek mi van? Rég találkoztunk Andreas.
Szerencsére elterelte a szót, mert fogalmam sem volt, hogy
mit mondhattam volna...
Aztán még beszélgettünk jó sokáig, közben pedig a sok piával
megalapoztuk a hangulatot, aztán pedig valakinek az a
csodálatos ötlete támadt, hogy üvegezzünk. Nem sokan akartak
játszani, így csak Gustav, Georg, Tom, Andreas és én
játszottunk. A többiek már vagy kifeküdtek, vagy nem volt
merszük játszani.
- Mindjárt kezdhetjük, csak hozok egy kis nasit. - Georg.
- Segítek. - ment utána Tom.
A konyhában miközben valami ehető után kutattak, Tom
belekezdett valamibe:
- Figyelj haver... Nekünk Cassie-vel reggelig nem lenne
szabad hazamennünk, mert megígértük Billnek, meg Lina-nak,
tudod a csajával van kettesben...
- Áh értem, és itt akarnátok aludni?
- Aha...
- Oké, ha nem hangoskodtok... xD
- Kösz haver!

Ezt gyorsan lerendezték, és közben egy kis chipset is
találtak, úgyhogy visszajöttek hozzánk.

- Na kezhetjük. - ültek le mellénk a földre.
Így viszonylag egy körben ültünk, úgyhogy akármere áll majd
az üveg kupakja, mutat valakire.
- Cassie kezd, mert ő az egyedüli lány. -jelentette ki Gustav.
- Rendben. - és már pörgettem is. - Nahát, Georg! Felelsz,
vagy mersz?
- Azt hiszem egy laza feleléssel kezdek.
- OKé... Lássuk csak... - gondolkoztam a megfelelő kérdésen-
Mikor voltál utoljára csajjal?
- Te aztán belekérdezel a dolgok közepébe...- Georg
Igazából már az alkohol beszél belőlem...
- Na halljuk a választ! - mindenki, izgatottan.
- Ezt még visszakapod! - morogta oda nekem.
- Ne húzd már az időt! Ha nem válaszolsz, le kell venned
egy ruhadarabot.
- Két hónap. - mondta alig érthetően.
- Tessék, nem hallottuk jól? - mondta Andreas.
- Két hónap! - kiabálta. - Na de most már én jövök! - azzal
pörgetett is. - Tom! - dörzsölte össze a tenyereit Georg.
- Na végre! - nyújtózott egyet.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Georg.
- Persze, hogy merek. - jött a válasz.
- Akkor... - vakargatta az állát - Egy szál alsógatyába
menj át a szomszéd nénihez, és mond neki, hogy kívánod, és
egy csodálatos estét akarsz vele együtt tölteni. - nevetett.
- Dehogy megyek! Minek nézel te engem?! Az egy vén szatyor.
Van már vagy 70 éves. Pfujj.
- Na azért ennél bevállalóssabnak gondoltunk... De akkor
egy ruhadarabtól meg kell válnod. - nevette ki Georg.
- Inkább, mint hogy egy nyanyának nyalizzak. - és levette
a pólóját.
Hát nem mondom szexy volt, de ezt a felsőtestet már láttam
egyszer, csak más körülmények közt.
- Na én jövök. - mondta meztelen felsőtesttel. - Cassie! -
csillant fel a szeme.
- Ajjaj... - néztem rá.
- Felelsz vagy mersz?
- Azt hiszem inkább merek.
- Akkor már tudom is. Georg van teszínhab a hűtőben?
- Persze. Hozom.
- Uhh... Ez rosszul kezdődik.-mondtam
Amint visszért Georg Tom elmondta a feladatot:
- Mivel már úgysincs rajtam póló, idenyomom a tejszínhabot,
és neked le kell nyalni. De nem ám csak úgy, hanem, mintha
valami jó kis filmben lennénk...
- Na kösz.
Nem is tudtam, hogy örüljek vagy ne. A többiek előtt tök
gáz, de végülis úgyse emlékeznek rá holnap, meg én sem
voltam 100-as, úgyhogy belementem.
Tom jó sok habot nyomott, szinte az egész üveg kifogyott.
- Na gyerünk bébi!- mondta.
A többiek feszülve figyeltek.
Tom a kanapénak dőlve, félig feküdt, félig ült, és így
várta, ahogy közeledek. Odamásztam mellé, és nekiláttam a
feladatnak. Aztán mikor azt hittem, hogy befejeztem, Tom
megszólalt:
- Itt még maradt - és a nyakára mutatott.
Nem mondtam semmit, csak eltüntettem a habot a nyakáról,
de közben apró puszikat is adtam neki, persze úgy, hogy
a többiek ne vegyék észre. Tom libabőrös lett, ebből tudtam,
hogy neki is jó, de abbahagytam...
- Héj még itt is van. - nyomott tejszínhabot a szájába.
- Tom, most már állj le! - szólt rá Georg.
- Igen Tom... - helyeseltem.
Erre benyomott egy sértődős fejet, és kiment a konyhába.
- Na, ez besértődött. - állapította meg Andreas.
- Utána megyek... - mondta, és már indultam is.

A konyhában utol is értem.
- Héj, ne durcizz már. - mentem oda mellé.
Erre nem válaszolt, csak belekortyolt az italába.
- Ha csak azon múlik, hozok még tejszínhabot. - mosolyogtam.
(amúgy még mindig nem volt rajta a pólója, és még volt a
vállán egy kis tejszínhab.)
- Na ez nem rossz ötlet... - húzta mosolyra a száját.
- Nézd, itt még van egy kicsi. - de mire odanézett, már
eltüntettem a válláról.
- Nézd, itt is maradt - mutat a szája jobb sarkára.
- Hol? - hajoltam hozzá közelebb - Nem látom.
Erre egy rövid csókot nyomott a számra.
- Nem is volt ott tejszínhab! Becsaptál! - most én játszottam
a sértődöttet.
- Kiengesztellek. - és újra megcsókolt.
Ott álltunk a konyhában, és csókolóztunk, mikor bejött valami
csaj, és enyhén bámulni kezdett minket.
- Gyere. - ennyit súgott a fülembe, és magával húzott egy
üres szobába, ami rögtön a konyha mellett volt. Közben pedig
valami piát, és egy poharat kapott a kezébe.
- Azt hiszem, itt jobb lesz. - mondta, miközben a falnak
döntött.
Én meg sem szólaltam. Gondolkozni sem akartam, bár már
nem is nagyon tudtam a sok alkoholtól.
Tom lelette a piát, és a poharat az éjjeliszekrényre, ami
az ágy mellett volt, de közben nem engedett el. Aztán
ledöntött az ágyra. Mivel rajta már nem volt póló, így
ő vette le az enyémet. De aztán egy pillanatra megállt, és
mélyen a szemembe nézett:
- Biztosan akarod? - kérdezte halkan.
- Veled mindent! - és megcsókoltam.
Erre ő felbátorodott, és a szoknyám cipzárját kezte el
lehúzni, de nem nagyon ment, úgyhogy segítettem neki, mire
ő csak mosolygott. Aztán gyengéden lehúzta rólam a
harisnyát, és eldobta, jó messzire.
Utána én ügyeskedtem az ő nadrágjával, de ez gyorsan megvolt,
úgyhogy bebújtunk a takaró alá. Tom volt felül, és simogatta
a vállam az egyik kezével, közben csókolóztunk, de a másik
kezével abból a piából öntött egy pohárba, amit behozott.
- Nem is figyelsz rám. - másztam ki alóla.
- Dehogynem, csak fokozom a hangulatot. - bújt oda hozzám,
kezével a pohárral.
- Nincs neked itt még elég jó hangulat? - húztam végig a
kezem a hátán. - Ettől a sok alkoholotól, csak el fogsz
felejteni mindent. - vettem ki  kezéből a poharat.
- Akkor nem iszok többet. - vigyorgott.
- Azért ezt még segíthetsz eltűntetni. - öntöttem magamra
azt a kis piát, ami végig folyt a nyakamon, és a
dekoltázsomon.
Nem kellett még egyszer mondani neki, máris rám tapadt, és
lenyalta az összes piát.
Utána pedig megtörtént, aminek meg kellett. Próbáltunk
halkak lenni, nehogy meghalljanak a többiek... Majd pár
perc múlva kifáradva feküdtünk egymás mellé.
- Csodálatos voltál. - súgta a a fülembe.
- Te is! - túrtam raszta tincsei közé.
- Ugye nem bántad meg? - kérdezte félve Tom.
- Dehogy bántam, ez volt életem legszebb élménye. - csókoltam
meg.
Átöleltük egymást, majd Tom mellkasára feküdtem, és így aludtunk
volna el, de egy ajtónyitás megtörte a csöndet.
Andreas jött volna be egy csajjal, de ahogy meglátott
minket, mint aki szörnyet látott, rohant ki, a csaj meg
utána.
- Na ezeknek se lesz már jó estéjük. -nevetett Tom.
- Hát ja... - bújtam oda hozzá még jobban. - Amúgy Georg
nem haragszik meg, ha itt alszunk?
- Dehogy... Már megbeszéltem vele.
- Mi? Te előre eltervezted? - mentem tőle messzebb.
- Nem úgy... Csak, hogy itt alszunk... - próbált magyarázkodni.
- Persze-persze... xP
- Komolyan, de most már amúgy is mindegy, nem?
- Még pofátlankodjál is... x]
- Jajj ne már. Ne rontsd el ezt a szép estét. - ölelt át.
- Oké. Megbocsátok, de csak ha kapok egy jó éjt puszit.
Erre hosszasan megcsókolt, majd egymás kezét fogva aludtunk
el.

Eközben Billék sem unatkoztak...