[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
A konyhában Taylor rosszalló fejcsóválgatásával találtam szemben magam. Látszott rajta hogy nem tetszik ez neki. De nem érdekelt. Ez az én életem, semmi joga hogy beleszóljon. Döntöttem.
- Ugye tudod, hogy hatalmasat koppanhatsz? Ismerem...
- Taylor, hagy döntsem el ÉN, hogy nekem ki kell! Szeretném EGYEDÜL meghozni a szerelmi életemben a döntéseimet! És mekkora egy baromság, hogy nem kezdhetek a haverjaiddal! Ha nekem úgy tetszik végigmegyek az összesen! És tudom, hogy Kay is bejön neked! Akkor meg mit p.ofázol?
- Emma azonnal állítsd le magad!
- És tudod mit? Sz.arok rád! Az idegeimre mész! Ha koppanok hát hagy, koppanjak! Ha fájni fog, hát hagy fájjon! Nekem oly mindegy de TE ne szabd meg, hogy ÉN mit csináljak! - az idegeim pattanásig feszültek. Fogtam magam hátat fordítottam neki, és a lehető leggyorsabban felrohantam a szobába.
- Menjünk el innen! - kiáltottam miközben jó erősen bevágtam magam mögött az ajtót.
- Tessék? - Tom értetlenül bámult a szemembe |
Boldog voltam...vagyis nem is tudom, furcsa kettősség játszódott le bennem. Vajon jó amit csinálunk? Vagy hagyni kéne az egészet? Nem akarom megítélni Tomot, de nem az a kimondottan hűséges típus és nem is a komoly kapcsolatok híve...nem akarom, hogy később fájjon. Eldöntöttem! Nem fogok bele szeretni...márha ezt lehet szabályozni...Mindenesetre adok egy esélyt kettőnknek, meglátjuk mi lesz. Remélem nem kell csalódnom, mert azt nem viselném valami jól...már ígyis eléggé kedvelem őt.
-Min gondolkozol?-szakította meg a gondolatsort ismét Tom.
-Csak hogy...hogy éhes vagy-e...-kamuztam eléggé bénán, de szerencsére nem kérdezett rá és ezért hálás is voltam.
-Hát egy kicsit igen!-mosolygott halványan.
-Fél perc és hozok enni!-mentem is ki onnan. |
Tudtam, hogy nem fogja anniyban hagyni, de ez pillanatnyilag nem érdekelt. Leültem az ágyra Tom mellé, és az orrára raktam a leesett jegeszacskót. Jó pár percig nem szóltam egy szót sem, azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan próbál majd eltiltani Tomtól Taylor. Ha megkér, hogy válasszak, egyértelmű, hogy a bátyám oldalára szavazok, nem kockáztathatom meg, hogy összevesszek vele.
-Jól vagy? -ébresztett fel Tom az elgondolkozásomból, és megfogta a kezem.
-Persze, csak... Tudod nagyon furcsa, hogy Taylor ennyire könnyen beleeggyezett. Ezt nem fogja annyian hagyni, abban biztos lehetsz. Tűzzel-vassal próbál majd minket szétszakítani.
-Próbálja csak meg. -eresztett meg végre egy kis mosolyt, és megcsókolt. |
-Nem Taylor sajnálom de nem.Szeretem a húgodat.Tényleg szeretem mindennél jobban,és ő is engem nem tilthatod ezt meg neki.-állt vele szembe Tom
-De igen.-érvelt a bátyám és úgy döntöttem,hogy most már ideje közbelépnem.
-figyel Taylor én szeretlek,de Tomot is.Kérlek értsd ezt meg.Könyörgöm.Szeretnéd,hogy boldog legyek?
-Igen...
-Akkor légyszives hagyál minket.Csak egy esélyt adj Tom-nak könyörgöm.-szinte már sirtam.
-Rendben... |
Taylor nyitott be, én meg ugrottam egy nagyot, annyira megijedtem.
-Mit csinálsz a hugommal?-kérdezte rideg hangon.
-Figyelj haver...-kezdett magyarázkodni Tom.
-Nem HAVER! Te figyelj, jó? Az én hugom neked tabu, de nem csak neked, minden haveromnak, világos? Ez egy íratlan szabály és nem gondoltam volna, hogy pont te szeged meg...bakker Tom mióta barátok vagyunk...Hagyd békén a hugomat, vele ne játsz...mindegy kit szédítessz, csak őt ne...
-De...-szóltam volna közbe, de ő csak sorolta tovább.
-...világos?-kérdezte a mondandója végén. |
Én csak zavartan néztem rá,de belől voltam a legjobban zavart mert....élvesztem.
-Öhmm.....ez mi volt?-kérdeztem kábultan
-Nagyon tetszel nekem és azt szeretném,hogy végre együtt legyünk.Nem érdekel a bátyád engem te érdekelsz,de megértem,ha neked valaki más kell.Azt kérem most tőled,hogy mond el mit szeretnél.Mond meg,ha nem akarsz velem lenni és én békén hagylak.-mondta.Ami azt illeti ledöbbentem.Nem vártam ezt tőle és láttam rajta,hogy teljesen őszintén gondolja.Közelebb hajoltam hozzá egy kis csókot adtam a szájára
-Veled szeretnék lenni és engem sem érdekel senki más.Csak Te.-és hosszan szenvedélyesen megcsókoltam.Ott csókolóztunk az ágyon amikor benyitott valaki... |
Megfogta a karom, magához húzott és megcsókolt. Hosszan, érzékien.
-Igen, sokkal jobb-vigyorgott Tom. |
Tényleg ne haragudj, olyan béna vagyok!-kértem bocsánatot 100-adszorra is.
-Semmi gáz...de lefekhetnék valahol?
-Nálam nem, az én ágyamban nem haldoklik senki sem!-röhögött közbe bátyám...rendes, nem?
-Oké, oké...az én szobám jó?-kérdeztem.
-Jó lesz, köszi...
Nagy nehezen feltápászkodott én pedog nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire fájt-e neki, vagy csak megjátszotta. Mindenesetre felkisértem a szobámba és befektettem az ágyamba.
-Na jobb már?-ültem le mellé az ágy szélére. |
Mikor hazaértem, nagy lendülettel nyitottam ki a bejárati ajtónkat, és ezzel a lendülettel valami koppant az ajtón. Odanéztem, és láttam, amint Tom a földön ül, és az orrrát fogja.
-Mi volt ez a csattanás? -jött ki Kay a konyhából, nyomában Billel, Sammel, és Taylorral. Tom nem szólt semmit, csak rámmutatott.
-De megvertél neki egyet? -nézett rám Kay, de láttam, hogy nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne nevesse el magát.
-Nem! Én csak kinyitottam az ajtót, és orrbavágtam az ajtóval, de nem direkt, nem láttam. -mondtam, miközben leguggoltam Tom elé. -Rendben vagy? -kérdeztem, de ő csak bólintott egyet, amit egy fájdalmas arckifejezés követett.
-Mindjárt hozok jeget. -mondta Taylor, és tényleg ott is volt rögtön egy jéggel teli zacskóval. Én ledobtam a táskámat a vállamról, Tom kezét gyengéden elvettem az orráról, majd óvatosan odatettem a jeget. Kicsit felszsszient, de aztán olyan hálás tekintettel nézett rám, hogy még a hideg is kirázott. |
Reggel nyúztottan keltem, iagzából nem is tudom, hogy miért, de amikor a tegnapi álmomra gondoltam Tommal szörnyű rossz érzés fogott el. Nem mintha azt akarnám, hogy Tom szeressen belém...mostanában eléggé meglepődök még magamon is, hogy ilyenek járnak a fejemben...
Letusoltam és elvégeztem a reggel szokásos teendőket, majd lementem reggelizni. Senkivel sem találkoztam, amit furcsáltam is, mert ha a bátyám nem is, de a haverjai mindig itt lógnak még reggel is...nah mind1.
Tehát reggeli után elindultam a suliba és eldöntöttem, hogy most minden tanárnak az agyára fogok menni. Párszor a nap folyamán elküldtek az igazgatóhoz, ahol már nem tudtak mit kezdeni vele x)
"Ez egy jó nap volt!"-nyugtáztam magamban hazafelé úton... |
"Szóval... Álljunk csak meg... Mikor aludtam én el, ha ezeket álmodtam?... " Az asuztalra tekintettem, ahol ott volt egy hamutál, de semmiféle DVD film. Miközben felmentem a szobámba, végiggondoltam a dolgokat. "Tehát suli után ahogy ledőltem egy picit, elaludtam, és akkor álmodtam Tommal. De miért pont azt, hogy szerelmet vall nekem? Áhh, csak beképzelem magamnak hogy tényleg szeret." Gondoltam magamban, majd bezuhantam az ágyba, lecsuktam a szemeim, és eltettem magam másnapra. |
Nem nagyon bírtam aludni, hajtott a kíváncsiság, hogy mi történt...Csak álmodtam volna? Vagy Tom hamar lelépett, nehogy Taylor meglássa? Vagy mi történt? Nem értek semmit, miért hagyott itt? De az elöbb még itt volt...Najó, csak egy álmo volt... De mégis mennyit alhattam? Valahogy ki kell derítenem mi volt. Tom tényleg azt mondta, hogy szeret és tényleg itt volt? Megkeresetem a telefonomat a zsebemben és tárcsáztam Tom számát....Igazából nem tudtam mit fogok neki mondani...
-Igen, tessék!-szólt bele Tom eléggé kómásan.
-Szia Tom, én vagyok!...Merre vagy?
-Itthon...elkaphattam valamit...szal' fekszek! Miért?-kérdezte és krákogott egy hatalmasat.
-Ő...semmi...mind1 nem fontos, majd beszélünk, jobbulást, szia!
-Várj már! Biztos nem fontos?
-Biztos! Szia!-raktam le gyorsan.
-Szia!-köszönt el a már zúgó telefonba.
"Álom volt"-sóhajtottam nagyot és próbáltam mostmár tényleg aludni...
|
Halk csoszogás, majd egy kattanás, és az egész nappalit fény töltötte be. A váratlan erős fénysugárra, kipattantak a szemeim. Körbenéztem, és megláttam, hogy épp a kanapénkon fekszem, egyedül. Felültem, és hátranéztem. Tayor épp matatott a cipőtartó szekrényben.
- Öhh..Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle meglepődve
- Keresem az edzőcipőm. És te mit csinálsz?
- Elaludhattam film közben.
- Aham... na, én leléptem. Reggel jövök. Csá! - köszönt, és már az ajtón túl is volt.
~ Fura volt. A Dvd kikapcsolva, és Tomnak teljesen nyoma veszett. Biztos hazament, mikor látta, hogy elaludtam. Kicsit szégyellem is magam, hogy csak úgy beszunyáltam, de olyan jó volt rádőlni a vállára, és hozzábújni, hogy a varázsa szinte teljesen álomba kábított. ~
Nem akartam fárasztani magam, azzal, hogy felkúszok a szobámba, inkább visszadőltem a díványra, és aludtam tovább. |
Nagyon megdöbbentett az amit mondott. "Tom szeret, Tom belémszeretett... De honnan tudjam, hogy igazat mond - e... Mivan ha csak azért mondta, hogy végre megkapjon... Nem engedhetek neki... Egyenlőre nem..." gondoltam magamban.
-Várj Tom. -taszítottam el magamtól gyengéden. -Nézzünk inkább filmet. -mondtam akadozva.
-Miért? Jobb dolgot is csinálhatnánk. -nézett rám csábosan, miközben nyelvével a piercingjét babrálta.
-Tom, egyenlőre nem. -mondtam, és már szinte vártam, hogy mikor áll fel mellőlem, és hagyja el a házat, de nem tette. Mosolyogva az ölébe ültetett, megcsókolt, majd visszaültetett a kenepéra, és betette az egyik filmet a lejátszóba. Miután elindította, visszaült mellém, egészen közelre, karját pedig átrakta a hátam mögött, és a vállamon pihentette. Az egész film alatt nem próbált semmit erőltetni, csak néha lopott kis csókokat, amit én mosolyokkal jutalmaztam. |
Épp a filmek között nézelődtem,amikor hirtelen valaki megragadta a derakamat és megforditott.
-Szia!-találtam magam szembe Tommal.
-Szia!-köszöntem vissza döbbenten.De sok időm nem volt rá mivel a szája már az enyémen volt.Én persze azonnal visszacsókoltam.Ott álltunk és csókolóztunk.Az egyik kezem a nyakán volt a másik pedig a hátát simogatta,és Tom keze is kezdett elkalandozni...
-Mit keresel itt?-kérdeztem tőle miután elváltunk.
-Hát filmet úgy mint te.-válaszolt-Mit szólnál,ha inkább együtt néznénk meg egy filmet vagy csak beszélgetnénk nálatok?-kérdezte tök aranyosan miközben még mindig fogta a derekamat.
-Rendben.
Amikor már otthon voltunk 2 DVD-vel a kezünkben,leültünk a kanapéra innivalóval és popcornal.Én már nyúltam volna az egyik filmért, de Tom lefogta a kezem éés megcsókolt. Én persze vissza csókoltam.
-Előbb beszélgessünk.-mondta
-Jó.
-Szóval....öhmmm....háátt...öhhh.-dadogot.
-Ki mondod még ma?-türelmetlenkedtem
-Szóval az a helyzet,hogy nagyon tetszel nekem én még soha nem éreztem ezt. Az elején télleg csak egy éjszakára kelletél, de akkor még nem szerettem beléd. - erre a kijelentésre eléggé ledöbbentem és csak néztem. - Igen szeretlek,és ezért is szeretném, hogy dönts végre, hogy kit választasz, mert én ezt így nem akarom tovább. Azt akarom, hogy az enyém legyél csak az enyém. Mert én télleg halálosan beléd szerettem. Úgyhogy kérlek dönts!
És ekkor döbbentem rá, hogy engem nem érdekel Bill sem senki más engem Tom érdekel.
-Én is szeretlek, csak téged. - ezt mind suttogva montam el és megcsókoltam, ő pedig visszia... |
Nehéz hétfő reggel elé néztem. A fejem fájt, a táskám nehezebbnek tűnt, mint valaha, és mint ha a busz is lassabban ért volna a suli elé mint eddig. Egyszóval mindent nyűgösebbnek, hosszabbnak és fárasztóbbnak éreztem.
Ahogy végignéztem az osztálytársaimon, láttam még pár másnapos fejet, úgyhogy megnyugodtam, hogy a tanár megértő lesz, és matekból ma nem írunk dolgozatot. De az órák alatt, csak ennyi jó pontot tudtam kiosztani.
Az agyzsibbasztó délelőtt után, egy kellemes tévénézős este várt rám. Taylort kivételesen nem találtam otthon, de talán nem is volt nagy baj. A nappaliban gyorsan megírtam a házijaimat, utána pedig leszaladtam a videótékába.
|
Ledöbbenve néztem a két Kaulitzra...na igen ehez értenek...reménytelen helyzetbe hozni engem -.-'''
Az egyik felem Tomot választaná, de a másik Billt. Mégis úgy érzem Tomhoz vonzódok jobban. De hogy mondjam el nekik... inkább a jól bevált menekülést választottam és elrohantam onnan... |
-Tom, mit akarsz? -kérdeztem mentőöv gyanánt, pedig igazából tudtam hogy mit akar.
-Azt várom hogy megcsókolj... -vallotta be zavartalanul, miközben még mindíg tartotta az alig pár miliméter távolságot az ajkaink között.
-Arra várhatsz... -eresztettem meg egy gúnyos mosolyt.
-Ha te nem, akkor majd én... -mondta, és reagálni sem volt időm, máris azon kaptam magam, hogy szenvedélyesen csókolózunk. "Igen, rájöttem ő kell nekem... De Bil... Az ő csókja is ilyen volt, mégis kicsit más..." Belemarkoltam a pólójába, mire ő gyengéden megharapta az alsó ajkam.
-Mostmár tényleg eldönthetnéd mit akarsz... -hallottam meg mellőlünk a fiatalabbik Kaulitz nem éppen kedves hangját. |
-Szia!-néztem rá hálásan.
-Jobban is meggondolhatnád, hogy kikkel haverkodsz!-jött a szemrehányás.
-Bocs, hogy nem tudom eldönteni ránézésre, hogy ki rendes és ki nem!-vágtam vissza.
-Tök' mindegy!-rántott válat, majd faképnél hagyott.
-Várj már!-szóltam utána-Most mi bajod van? Megköszöntem! Miért vagy velem undok?
-Én nem vagyok undok, de ha te is úgy, akkor én is!
-Mi van? Én nem szoktam veled undokoskodni!-csattantam fel.
-Persze, csak kavarsz velem is meg az öcsémmel...szerinted ez mi? Mert szerintem kétszínűség!
-Jaj már megint ezen lovagolsz? Állj már le, semmi közöd hozzá! Féltékeny vagy?-kérdeztem.
-Dehogy!...Tudom hogy én kellek neked!-lépett hirtelen közelebb én pedig nyikkanni sem tudtam olyan zavarba hozott a közelsége. Mégközelebb hajolt hozzám, az ajka már súrolta az enyémet...arra vár hogy majd én csókoljam meg? Nem! Arra várhat. Akkor elismerném, hogy ő kell nekem...pedig ez nem igaz...vagyis...már nem tudok semmit... |
Egy óra tánc után, kezdtem egy kicsit fáradni, szomjas is voltam, ezért gyorsan belesúgtam a srác fülébe, hogy inni megyek, mire megfogta a kezem, és úgy mentünk a pulthoz. Jól elvoltunk, az este további részében, párszor még táncoltunk, aztán valami olyat tett, amit nagyon nem kellett volna.
-Nincs kedved eljönni velem valahova? -kérdezte. -Pl, sétálhatnánk egyt itt valamerre...
Nem láttam benne semmi gyanúsat, ezért szóltam Taylornak, hogy eléptem, aki, miután alaposan végigmérte a srácot, elengedett, de csak azzal a feltétellen, hogy "Nagyon vigyázz magadra" . Néha kicsit túlzásba viszi a bátyuskodást, de ha egyszer ez a dolga.
-Szóval, merre megyünk? -kérdeztem tőle, mikor már kint álltunk a klub előtt.
-Arra gondoltam, hogy talán eljöhetnél hozzám. -vigyorgott beképzelten. "Mivan?? Ez arra gondol, hogy füttyent egyet, és máris az ágyában vagyok?? "
-Őőő...Hát inkább sétáljunk...Korainak érzem én ezt a feljössz hozzám kérdést. -mondtam.
-Naaa... -mondta, aztán közelhajolt a nyakamhoz, és elkezdte puszilgatni.
-Nemár... -mondtam, majd gyengéden elakartam taszítani, de nem engedte. -Hallod? Hagyjd már abba, nem akarom...
-Ne hisztizz már... -suttogta, aztán megfota a kezem, és folytatta amit csinált.
-Most őszintén, ennyire lassú a felfogasod? Mit nem lehet azon érteni hogy nem? -kérdezte egy hang, majd elrántotta tőlem a srácot, akinek még a nevét sem tudtam, majd megláttam Tomot.
|
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
# 
# 
# 
Új bejegyzés
Frissítés