23.rész
Egy apró mosoly
Nagy nehezen sikerült elaludnom, de reggel korán keltem. Nem tudtam tovább aludni, mert egyfolytában csak Gustavval álmodtam. Kimentem a konyhába, és főztem magamnak egy kávét, majd leültem tévét nézni. Nem telt bele 10 perc és elaludtam ismét. Közben már Vyoláék is fent voltak.
- Biztos ne menjünk el?- kérdezte Edina Vyolát öltözés közben
- Nem tudom. Valahogy össze kéne hozni egy találkozót nekik.- tűzte fel a haját Vyola
- Igen, de hogy? Arianna egyfolytában Gustav nyomában van. Egy percre se engedi el. Szerintem hagyjuk a véletlenre, hisz ha a sors egymásnak szánta őket akkor úgyis találkoznak.
- Csak nehogy késő legyen.- fejezték be a beszélgetést, majd egy kis csend után Vyola ismét megszólalt
- Nem kéne felhívni Billéket, hogy mégis megyünk?
- Nem. Majd utánuk megyünk.
Billék nagy szerencséjére már kora reggel menniük kellett ruha próbára. Egyikük ne se volt felhőtlen a hangulatuk.
- Nem értem mi a francnak kell kora reggel idióta szmokingot próbálgatni.- mérgelődött Tom
- Ennyit igazán kibírhatunk Gustav kedvéért.- csitítgatta Bill
- Igaza van Tomnak. Miért kell hozzá járulnunk, hogy boldog legyen az a szipirtyó?- kapcsolódott be Georg is
- Mostmár elég legyen. Még a végén meghallja.- utasította a fiúkat Bill, miközben Gustav lépett be az ajtón. Elég fáradtnak tűnt, és a szemei is karikásak voltak.
- Veled meg mi történt?- nézett rá furcsán Georg
- Csak nem egész éjszakás műszakot tartott az asszony?- gúnyolódott Tom, de láthatóan nem jött be neki.
- Nem. Nem aludtam semmit.- ült le egy székre Gustav
- De miért?- Bill
- Mert azon gondolkodtam, hogy miért nem vettem észre, hogy Tymmy szeret. És az sms-én, hogy vajon miért írta.
- Tymmy írt neked sms-t?- kerekedett el a fiúk szeme
- És nem küldött el a fenébe?- Tom
- Nem, épp ellenkezőleg.- mondta Gustav és elővette a telefonját, hogy megmutassa a fiúknak az sms-t. Mindenkinek elállt a szava.
- És mit írtál neki vissza?- Georg
- Azt, hogy már késő, de mindig a szívembe él majd.- hajtotta le a fejét Gustav
- Ennyit?- Tom
- Mit írhattam volna? Már nem mondhatom le az esküvőt. Arianna megölne.
- Válaszolj őszintén egy kérdésre. Te szereted egyáltalán ezt a csajt?- Bill
- Nem. Soha nem szerettem.- hajtotta le a fejét Gustav
- Akkor miért akarod elvenni?
- Nem tudom. Az elején olyan kedves volt. Emlékeztetett Tymmyre. Aztán kezdtem megismerni, és rájöttem, hogy egyáltalán nem hasonlít rá. De akkor már megkértem a kezét.
- Szóval ha most lemondod, akkor annyi a férfiasságodnak?- Georg
- Mondhatjuk így is.- mosolygott végre Gustav- Mostmár mindegy. Na, hogy áll rajtam a szmoking?
- Szőrnyen haver, de arra az alkalomra pont jó.- vigyorgott Tom
- Srácok. Csak arra szeretnélek titeket megkérni, hogy semmilyen zűrzavart ne okozzatok. Ez a nap Ariannanak fontos, és nem akarom egyfolytában azt hallani majd, hogy mekkora idióták voltatok. Rendben?
- Megpróbáljuk.- válaszolták egyszerre
Másnap reggel ismét korán fel kellett kelniük (amit ugye a fiúk nagyon utálnak), mert indult a gépük. Néhány ruhát összepakoltak, erre a pár napra. Gustavot kivéve a három fiú unottan vonszolta magát ki a kis buszból. A reptéren várniuk kellett, mert a menyasszony késett.
- Ha az esküvőn is ennyit késik, én ott hagyok mindent a francba.- mondta mogorván Tom
- Én akkor elmegyek kajálni. Ugye lesz ott jó kaja?- Georg
- Felhívom Vyolát.- mondta Bill
- Mostmár késő. Megjött Arianna.- mondta Gustav és ment köszönteni a menyasszonyát
- Jaj, ne haragudjatok, hogy késtem. Apa megint kitalált egy újabb díszítést, és arról kellett lebeszélnem. Indulhatunk?- kérdezte kényesen
- Persze drágám.- mondta Gustav és intett a fiúknak, akik grimaszok mellett, de követték őket.
Felszállt a gép. Egész 1 óra alatt Arianna csak azt ecsetelte, hogy mi minden lesz az esküvőn. A végén a fiúk már rohanva szálltak ki a gépből.
- Imádom ezt az országot, ezt a várost. A kedvenceim közé tartozik.- mondta Arianna
- De te még soha nem jártál itt.- fintorgott Tom
- És? Attól még szerethetem, nem?- vágott vissza Arianna
- Hogy tudsz szeretni valamit úgy, hogy még életedben nem láttad.- Tom
- Ne kezdjétek el.- szólt rájuk Gustav, de inkább csak Tomnak szólt
- Először a bazilikába megyünk, utána pedig az étterembe. Meg kell néznünk, hogy minden névkártyát jó helyre raktak-e.
- Biztos jó helyre rakták szívem. Mindent pontosan leírtál- Gustav
- Tudom, de nem ismerem az itteni embereket.- karolt bele Gustavba
Eközben Vyola és Edina olyan amilyen gyorsan csak tudtak rohantak a reptérre, hogy ne késsék le a járatukat.
- Ha nem válogattad volna annyi ideig a cipőidet, most nem kéne rohanunnk.- mondta Edina
- Tudom, de még mindig jobb, hogy van 20 pár cipőm minthogy egyse.
Szerencséjükre pont elérték a gépet. Szépen helyet foglaltak, és kipihenték a rohanás fáradalmait. Én apánál készülődtem, hogy kimenjek majd Vyoláék elé a reptérre. Megreggeliztem, és felöltöztem. Mikor nyúltam a telefonomhoz, pont abban a pillanatban jött egy sms, hogy fél óra múlva megérkeznek. Felvettem a cipőmet, és elkértem apa kocsiját. Pont mire megérkeztem a reptérre a csajok is szálltak ki a gépből. Amint megláttak azonnal nagy sikongatás, és üdvrivalgás közepette jöttek felém.
- Jaj de jó, hogy megint látlak.- ölelt meg Vyola
- Én is örülök nektek, de alig hagytalak ott titeket, máris utánam jöttetek.
- Ez csak természetes. Tudod, hogy nem bírjuk ki sokáig nélküled.- adott két puszit Edina
- Na gyertek itt az autóm. Pontosabban apa autója.- mosolyogtam rájuk, majd beraktam a csomagokat a csomagtartóba. – Ha nem nagy baj, akkor nálunk fogtok lakni amíg itt vagytok
- Ezt nem lehet visszautasítani. De nekünk 12-re a bazilikába kell lennünk.- fintorgott Vyola
- Honnan tudod? És mi az, hogy kell?- kérdezte Edina meglepődve
- Bill írt sms-t, hogy hol lesznek. Gondoltam oda megyünk.
- Rendben, akkor oda megyünk.- mosolyogtam rájuk
- Nem is tudtuk, hogy tudsz vezetni.- Edina
- Nem kérdeztétek. Amúgy meg nem volt lehetőségem megmutatni, mert mindig szállítottak. Azt is nagyon untam már. Na, itt is vagyunk.- parkoltam le- Ha nem baj, akkor nem megyek be.
- De baj! Igenis bejössz velünk. Meg kell mutatnod, hogy túl vagy Gustavon.- mondta Vyola határozottan
- De egyáltalán nem vagyok túl rajta, és ezt ő is tudja.
- Nem baj, akkor csak úgy csinálsz. Na gyerünk.- szálltak ki a kocsiból.
Pár percig gondolkodtam, majd én is kiszálltam, és követtem őket. Nagy levegővétel után beléptem a bazilika ajtaján. Gustav és Arianna épp a pappal beszéltek, a másik három fiú pedig, ha jól láttam őt utánozta. Halkan odamentünk a fiúk mögé. Majd Edina és Vyola egy-egy puszit nyomott az ikrek nyakára. Nagyon megörültek nekik. Engem nem is vettek észre, mert mikor megláttam Gustavot azonnal kimentem onnan. Leültem a bazilika előtti lépcsőre. Nem telt bele pár perc se, és Georg leült mellém.
- Már nem is köszönsz nekem?
- Dehogynem bocs, csak amikor megláttam őket ott…
- Tudom milyen érzés. Nem haragszom. Mégis jössz az esküvőre?
- Azt hiszem igen. Ha végleg le akarom ezt zárni magamban, akkor látnom kell, ahogy kimondják az igent.
- Te tudod. Én ott leszek melletted.- ölelt meg
- Köszönöm.
Nem sokkal később a többiek is kijöttek a bazilikából.
- Szia Tymmy.- jött oda Bill
- Nem is tudtuk, hogy itt vagy.- adott puszit Tom
- Úgyérti, hogy itt a bazilika előtt.- Bill
- Csak a csajokat hoztam el, én már megyek is. Sok dolgom van. Sziasztok
Amilyen hamar csak tudtam beültem a kocsiba. A visszapillantóba láttam, hogy Gustav néz. Pár másodpercig mintha egy apró mosolyt láttam volna az arcán, majd eltűnt a kanyarban…