22.rész

Örökké a szívembe leszel

Végre leszállt a gép. Senki sem várt a reptéren, mivel meglepetésnek szántam a hazaérkezésemet. Fogtam egy taxit, és indultam haza. Teljesen elfelejtettem, hogy milyen Budapest. Szebbnek láttam mint valaha, és csak most vettem észre, hogy mennyire hiányzott ez a légkör. A taxi leparkolt apa háza előtt. Kiszálltam, kifizettem a taxit, és felmentem a 3.emeletre. szerencsém volt, hogy vittem magammal a kulcsomat, mert senki nem volt otthon. Letettem a csomagomat, és körülnéztem, majd összekaptam magam, és elmentem sétálni. Anya csak egy parkon túl lakott onnan, ezért gondoltam, hogy elsétálok odáig. Egy kis friss levegő nem árt. Elindultam. Lenyűgözött, hogy Berlinhez képest mennyivel nyugodtabb a város. Végre megérkeztem ahhoz a háztömhöz, amiben anya lakott. Itt csak a 2.emeletre kellett felmenni. Bementem, de itt sem volt senki, viszont észre vettem egy furcsaságot. Mintha ketten laknának a lakásban, de nem én voltam a második, hanem egy férfi. Vágtam egy grimaszt, majd becsuktam az ajtót. Nem jutott több hely az eszembe, ahova elmehetnék, így úgy döntöttem, hogy felhívom Vyolát. Tudtam, hogy biztos nagy kiabálás lesz, hogy hogy merészeltem elmenni egy szó nélkül, de nem bántam. Tárcsáztam a számot. Kicsöngött. 5 perc csengetés után feladtam. Lehet, hogy nem akar velem beszélni. Megértem, hisz becsaptam. De akkor legalább kinyomhatna.- Ezekkel a gondolatokkal sétálgattam tovább a városban. Eközben Vyoláék nagyban aludtak. Edina ott aludt Vyolánál, mivel volt hely. Úgy 10 körül sikerült kikászálódniuk az ágyból. De nem önszántukból, hanem mert a fiúk kopogtattak az ajtón már vagy egy órája.

-         Jó, jó nyitom már.- pattant fel Edina- Ennyire türelmetlenek legyetek.- engedte be őket

-         Bocs, de már vagy 1 órája itt kopogunk.- adott egy jó reggelt puszit Tom, Edinának

-         Vyola?- lépett be Bill

-         Igen, neked is jó reggelt Bill.- mondta Edina kicsit morcos hangon

-         Ja, bocsi. Jó reggelt. Hol van Vyola?- javította ki magát Bill

-         Így sokkal jobb. Mindjárt jön, csak nem szoktuk meg, hogy ilyen korán keljünk.

-         Ha nektek 10 korán…- ült le Georg

-         Igen, képzeld el, hogy nekünk nagyon korán van.- jött ki ásítozva Vyola

-         Kávét?- kérdezte kedvesen Bill, miközben egy puszit nyomott Vyola arcára

-         Igen, kérek. Nem látta valaki a tele…á meg is van. Jé, keresett valaki.- vette észre Vyola- Tymmy volt.- mondta, mire csönd lett a lakásba- Vajon mit akart?

-         Hívd fel.- mondta Edina

-         Azok után, hogy itt hagyott minket?- háborodott fel Vyola

-         Ugye most nem fogjátok azt játszani, hogy leszarjátok őt, csak mert elment?!- szólt rájuk Georg

-         Igaza van. Nem tehetjük meg vele. Visszahívom- döntötte el

Én közbe egy újságos előtt halatta el, és megakadt valamin a szemem. Az egyik újság címlapján Gustav és Arianna pózolt esküvői ruhában, a következő címmel: Álom esküvő Magyarországon, a Bazilikában. Csodálkozva emeltem fel az újságot, hátha rosszul láttam, de nem. Tényleg ők voltak azok, de nem tudtam az egész cikket elolvasni, mert csörgött a telefonom. Tovább mentem, és közbe felvettem.

-         Igen.- szóltam bele hidegen, mivel elfelejtettem megnézni, hogy ki az

-         Na, szép. Így fogadod azt akit itt hagytál?- szólt bele Vyola

-         Jaj, Vyola te vagy az? Ne haragudj, csak nem néztem meg, hogy ki az.

-         Semmi baj. Na, mesélj csak, miért is nem köszöntél el?

-         Nagyon jól tudod, hogy miért.

-         Nem, nem tudom. És a többi 4 ember se, akik itt állnak mellettem. Akiket becsaptál.

-         Álljunk meg egy szóra. Senkit nem csaptam be, mindenki tudta, hogy nyáron visszajövök ide. Az meg más dolog, hogy nem köszöntem el.  Nem akartam lelkizni. Kell egy kis szabadság nekem. Túl sok volt most a szerelmi probléma.

-         Hát, van egy rossz hírem. Magyarországon lesz az esküvő. Most ez a kis ribanc legújabb kívánsága.- mondta Vyola gúnyos hangon

-         Igen tudom. Láttam, már az újságban is benne vannak.

-         Jesszus tényleg? Ez teljesen hülye. Direkt csinálja, hogy szenvedj.

-         Veszem észre, de nem érdekel. Viszont, ha itt lesz az esküvő, akkor lehet, hogy még is csak megnézem, vagy legalább a lagzira elmegyek.- de amint ezt kimondtam könnyezni kezdtem, és a hangom is elcsuklott.

-         Jaj, szívem ne sírj.- mondta Vyola

-         Mi? Sír?- kapta fel a fejét mindenki

-         Ccst.- csitította el őket Vyola- Szóval, holnap elvileg már megyünk megnézni a helyszínt, meg próbálni.- mondta unottan

-         Remek. Akkor majd hívjatok, de most mennem kell. Visszaértem apámhoz. Majd hívjatok, ha itt vagytok. Puszilok mindenkit.

-         Rendben. Ők is téged. Szia

Azzal letettük a telefont. Felmentem ismét a harmadik emeletre. Már voltak otthon. Bementem az ajtón, és apát láttam meg, aki a bőröndöm előtt állt, és vakarta a fejét.

-         Szia apa.- szólítottam meg, mire hátrafordult és hirtelen átölelt

-         Hát te meg mit keresel itt. Azt hittem, hogy majd csak, ő nem tudom mikor jössz.

-         Elegem lett az ottani zűrzavarból. Most egy kicsit pihenni szeretnék.

-         Jaj, igen láttam azt a hülye újságot, amiben azzal a nővel van együtt.- simogatta meg a fejemet

-         Én is láttam, de nem csak emiatt jöttem haza, hanem mert már teljesen kivoltam idegileg. Elmentem sétálni egy picit. Semmit sem változott a város. Minden ugyanúgy van mint rég.

-         Hát igen, de mi így szeretjük. Le akarsz egy kicsit dőlni?- kérdezte, és megfogta a bőröndömet, majd bevitte a régi szobámba

-         Ha már ilyen kedvesen felajánlottad. Majd beszélünk miután felkeltem.- adtam neki egy puszit, ő pedig becsukta maga mögött az ajtót

Ledőltem az ágyamra. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy írnom kell Gustavnak egy sms-t. Fogtam a telefonomat, és mintha az újaim maguktól nyomták volna a gombokat, írtam az üzenetet. Mikor kész lettem elküldtem, majd vissza dőltem. Gustav egy ruha szalonba próbált Arianna kíséretében. A fülkében volt  mikor megérkezett hozzá az üzenetem: „ Annyira szeretlek. Tudom, hogy még soha nem mondtam, és nem is mutattam ki, de így van. Nem akarlak elveszíteni, de már késő. Szeretlek, és életem végéig szeretni foglak!!!” Mikor elolvasta az üzenetet könny gyűlt a szemébe, de visszatartotta.

-         Édesem, készen vagy már?- hallatszott kintről Arianna sipítása

-         Pillanat, és megyek.- mondta Gustav, és gyorsan visszaírt, majd kiment a fülkéből.

Nem telt bele 2 perc sem, és megérkezett hozzám az üzenet. Felültem az ágyon. 10-ig elszámoltam és csak utána nyitottam meg az üzenetet: „ Ha ezt előbb mondod nem követek el ekkora hibát, de már nem mondhatom vissza. Örökké a szívembe leszel. Szeretlek.” Amint elolvastam rögtön sírni kezdtem, de olyan hangosan mintha egy kést szúrtak volna a szívembe. Apa rögtön beszaladt a kiabálásra, és látta ahogy a földön gubbasztok, és zokogok. Leült mellém, és szorosan magához ölelt. Órákon át csak  sírtam, de már az ágyban…