20.rész

Utolsó nap

 

Az első egy hónap a fiúk nélkül telt el a nyárból. Örültem is neki, hogy végre egyedül lehettem egy kicsit. Bár a lapok minden nap megírták, hogy Gustav és Arianna a nagy esküvőjüket tervezgetik. Gustav és Arianna nagy izgalommal készültek a nagy napukra. Minden nap közösen nézegették az esküvői katalógusokat, és a meghívottak listáját. Egyik reggel a telefon csörgésére ébredtem fel. Edina volt az.

-         Ezt nem fogod elhinni.- kiabált bele a telefonba.

-         Hé, halkabban. Nekem még korán van.- ültem fel kómásan- Mit nem fogok elhinni?

-         Az a szemét kis liba koszorúslánynak kért fel engem.

-         Jó neked. És nekem ehhez mi közöm?

-         Még nem nézted meg a postádat?- kérdezte érdeklődve Edina

-         Nem odáig még nem jutottam el.- keltem fel- De mindjárt megnézem.- mondtam, és mentem a bejárati ajtóhoz

-         Te mit csinálsz?- kérdezte Vyola, mikor látta, hogy felvettem a postát. Pillanatot intettem neki, és áttekintettem a postát. Valóban jött egy levél Gustavéktól. Kinyitottam. Kicsit meglepett amit láttam. A meghívó mellé mellékelve volt egy kérés, miszerint engem is felkért Arianna koszorús lánynak.

-         Ezt a szarkavaró ribancot.- mondta idegesen mögöttem Vyola

-         Na, megvan?- szólt bele a telefonba Edina

-         Igen.- mondtam könnyedén- Ezt szerintem ne telefonon keresztül beszéljük meg.- javasoltam

-         Rendben. Akkor egy óra múlva átmegyek, és elmegyünk ebédelni.

Pontosan egy óra múlva csöngettek is az ajtón. Vyola nyitotta ki, mert én éppen fürödtem. Mikor kijöttem mindketten nagy szemekkel követtek, hogy mit csinálok. Nagy nehezen sikerült elindulnunk a kedvenc helyünkre. Még mindig csak engem néztek, de egyikük sem szólalt meg. Leültünk az asztalunkhoz, és rendeltünk.

-         Jól van, miért bámultok ennyire?- fakadt ki belőlem

-         Mi nem bámulunk, csak figyelünk.- mondta Edina

-         Akkor, miért figyeltek?

-         Csak kíváncsiak vagyunk, hogy most mit érzel.- Vyola

-         Mi az, hogy most?

-         Jaj, ne tedd itt a hülyét. Ismerünk. Szóval. Mikor téped meg?- Edina

-         Nem tépem meg soha. És nem érzek semmi különöset, mivel már 1 hónapja nem láttam Gustavot, azt hiszem, hogy elmúlt a szerelem.

-         Ez baromság.- Vyola- Ennyi idő alatt nem múlhatott el.

-         Jól van, akkor csak enyhült. És megköszönöm Ariannanak, hogy rámgondolt, de nem megyek.

-         Micsoda??- egyszerre

-         Jól hallottátok. Nem megyek az esküvőre. Haza megyek apáékhoz.

-         Ezt nem teheted.- Edina

-         Miért nem?

-         Mert szereted, és nem adhatod oda egy ilyen embernek, mint ez a csaj!

-         Gustav nem egy tárgy akit odalehet adni valakinek. Különben is, ő Ariannat választotta. Ennyi. Hupsz, csörgök.- elővettem a telefonomat, és legnagyobb meglepettségemre Gustav nevét írta ki

-         Hát ez meg mit akar?- nézte Vyola

-         Nem tudom, de felveszem.- Szia.

-         Szia Gustav vagyok. Csak azért hívlak, hogy elnézést kérjek.

-         Ugyan miért?

-         Arianna miatt. Mondtam neki, hogy nem szeretném, hogy felkérjen koszorús lánynak, de nem hallgatott rám. Sajnálom, remélem nem bántott meg.

-         Ugyan dehogy. Épp szólni akartam, hogy nem tudok menni az esküvőre.

-         Valóban? Miért?- kérdezte kicsit csalódott hangon

-         Mert visszamegyek Magyarországra.

-         Értem. Hát akkor jó nyarat, és majd találkozunk.- mondta szomorúan és letette.

-         Ennyi volt?- kérdezte Edina

-         Igen. Végleg vége. Többet nem akarok erről hallani.- raktam el a telefonomat

Visszamentünk a lakásba, és csaptunk egy csajos bulit. Valamikor egy körül Edina hazament, és én elkezdtem pakolni.

-         Holnap indulsz?- állt meg az ajtómba kicsit dölöngélve Vyola

-         Igen. Apáék örülnek neki, hogy végre láthatnak. 6-kor indul a gépem, úgyhogy megyek lefeküdni.

-         Jólvan. Reggel kelts fel, hogy elbúcsúzhassak.

-         Rendben. Jó éjt.- azzal lefeküdtem

Még egy ideig gondolkodtam, majd elaludtam. Hajnali  fél 4-kor már fent is voltam. És az utolsó simításokat végeztem a lakásba. 4-kor megérkezett a taxim. Még egy utolsó pillantást vetettem Vyolára, és azzal becsuktam magam mögött az ajtót. Fogalmuk sem volt a lányoknak, hogy az utolsó napunkat töltöttük együtt…