19.rész

Felmondás?

 

Reggel gyönyörű nyárias időre ébredtem fel. Ahogy felültem az ágyra rögtön friss kávé illata csapta meg az orromat, ezért gyorsan fel is vettem a köpenyemet, és kimentem a konyhába, ahol Vyola ügyeskedett a csészékkel.

-         Jó reggelt. Segítsek?- ültem le egy székre

-         Szia. Jaj, nem kell köszönöm. Tudtam, hogy a kávé illatára felkelsz.- rakott le elém egy csészét, meg egy tányért amin friss péksütemény volt.

-         Hűha ezt meg minek köszönhetem.

-         Hát csak annak, hogy remélem így itt maradsz.- ült le velem szembe Vyola

-         Ez aranyos, köszönöm. De nem ezen fog múlni, hogy maradok-e.

-         Figyelj, ha amiatt a csaj miatt aggódsz…

-         Ne is folytasd. Nem érdekel se ő se pedig Gustav. Inkább beszéljünk rólad meg Billről. Nem lesz komolyabb a dolog?

-         Nem tudom. Vagyis én nagyon-nagyon szeretem, de bizonytalan vagyok abban, hogy ő hogy érez irántam.

-         Ez hülyeség. Biztos, hogy ő is ugyanúgy érez.

-         Ezt honnan veszed ennyire biztosra?

-         Látszik.

-         Én nem vettem észre. Úgy értem még egyszer se mentünk el egy romantikus estére, vagy csak kettesbe valahova. Pedig az újságokban…

-         Az újság az más. Lehet, hogy ő is bizonytalan. Majd én beszélek vele. Rendben?

-         Megteszed? Az nagyon jó lenne. Köszönöm.- ölelt meg

-         Ez csak természetes. Jesszus ilyen késő van.- néztem az órára ami pontosan delet mutatott.- Már úgy megszoktam, hogy mindig hatkor fent kell lennem.

-         Igen. Én is csodálkoztam, mikor kijöttem és láttam, hogy tíz óra van.

-         Na, én megyek is öltözni, elvileg 2-kor lesz egy megbeszélés. Utána elmehetnénk vásárolgatni, meg ilyenek.- kacsintottam rá

-         Nekem jó. Hívjuk Edinát is.

-         Úgy gondoltam.- mentem be a szobámba

Lassan elkészültem, és elindultam David irodája felé. 10 perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem meg, de szerencsére nem volt Davidnél senki, így betudtam menni egy kicsit beszélgetni vele.

-         Ülj le.- mondta kedvesen- Tudnod kell, hogy nagyon büszke vagyok rád. Aligha sikerült már valakinek, hogy tapasztalat nélkül végigvigyen egy teljes nagy turnét.

-         Igyekeztem, de nem volt tökéletes. Voltak problémák. Sajnos…

-         Azok mindig vannak. Nem kell velük foglalkozni.

-         Most már ezt is tudom.- mosolyogtam rá

-         Hallottam valamit, ami nagyon nem tetszett.- fogta komolyabbra a szót

-         Igen? És mit? Csak nem velem kapcsolatos.

-         De pont veled. Hallottam, hogy egyik este, nem is olyan rég, annyira kiakadtál, hogy azt mondtad felmondasz.

-         Igen. Valóban így volt.

-         És? Komolyan gondolod?

-         Nem tudom. Úgy értem, ha most feladnám, elég gyávának tűnnék, hogy az első ilyen próba után megfutamodok.

-         Ez így igaz. De azt viszont figyelembe kell venned, hogy nem üvöltözhetsz mindenegyes alkalommal, ha valami bajod van főleg, hogy nem minden banda ilyen elnéző mint a fiúk. Ha mással így beszéltél volna már rég az utcán lennél.

-         Tudom, és bocsánatot fogok kérni a fiúktól. Legközelebb sokkal jobban odafigyelek majd.

-         Így már mindjárt más. És azt hiszem, hogy le is mondhatsz arról, hogy kilépsz, mert nem fogadom el.- ölelt magához, mikor a fiúk beléptek az ajtón

-         Csak nem ünneplünk valamit.- kérdezte Tom

-         De igen. Azt, hogy van egy remek menedzserünk.

-         Úgy értitek, hogy marad.- kérdezte vigyorogva Georg

-         Igen. Maradok.

-         Ez super.- ölelt meg Bill, majd Tom és Georg

-         Te nem örülsz Gustav?- kérdezte David

-         Nem baj, hagyd.- szóltam rá. Kínos csend lett az irodában. David, Bill, Tom és Georg tekintete ide-oda ugrált Gustav és köztem. Nem néztünk egymásra, én kifelé néztem az ablakon, Gustav pedig egy képet bámult.

-         Akkor kezdjük a megbeszélést?- szólt Bill

-         Persze. Üljetek le.

Elkezdődött a megbeszélés. Nem volt benne semmi hivatalos, inkább csak baráti csevelynek tűnt. Csak arról volt szó, hogy most szeptemberig mindenki pihenhent, és nyaralhat. Aztán részletesen beszámoltunk a fiúkkal a turnéról, és annak hibáiról. David nem csak velem, de a bandával is nagyon elégedett volt, hogy sikerült alkalmazkodniuk hozzám, és, hogy kibírtak.