16.rész

A turné folytatódik

 

Amint ránéztek az ágyra azonnal elállt mindnyájuk szava. Csak álltak ott és néztek ki a fejükből. Aztán Georg megszólalt:

-         Ilyen reggelit én is szeretnék.- kacsintott Vyolára

-         Fogd be a szádat.- szólt rá hevesen Bill- Elfogott minket a hév.

-         Jah, engem meg a vonat szokott.- röhögött Tom- Szerintem mi kint megvárunk míg felöltöztök. Amúgy Tymmy nagyon ideges.- csukta be maga mögött az ajtót

-         Vajon megint mi baja lehet?- húzta fel a nadrágját

-         Az mindegy, csakhogy az orvos mondta neki, hogy nyugodtnak kell maradnia.- tűzte fel a haját Vyola, majd megfogta Bill kezét és a lányok szobája felé vették az irányt. Amint beléptek a szobába máris megtorpantak. Épp telefonon keresztül kommunikáltam, nem épp nyugodt hangon

-         Nem érdekel, hogyan csinálják, de csinálják meg! Van rá 8 órájuk, ha addigra nem lesznek készen, maga és az egész bandája kereshetnek másik állást!- hangzott nyomatékosan

-         Ennek meg mi baja van?- nézett rám Arianna- Mint egy sárkány.

-         Ne mondd ezt, keményen dolgozik, hogy a rajongóink boldogak lehessenek.- mondta Georg

-         Rendben. Ez már tetszik. Nézzük, most van 11, oké akkor mondjuk kettő körül megyek megnézni, hogy állnak.- raktam le a telefont- Vyola, Bill!- néztem rájuk szúrós szemmel- Ti meg hol voltatok?

-         Csak reggeliztünk.- pirult el Vyola

-         Annál azért kicsit többnek tűnt.- vigyorgott Tom

-         Nem érdekelnek a banda szerelmi ügyei már bocs, dolgoznunk kell.

-         Értjük, sajnáljuk.- mondta higgadtan Bill- Amúgy mi volt ez a nagy kiabálás?

-         Az úgynevezett szakemberek ügyesen elszúrták a csarnokban a dolgokat, és mindent újra kellene csinálniuk, de azzal a kifogással hívtak fel, hogy képtelenség, hogy be tudják fejezni délutánra munkát.

-         Ez azt jelenti, hogy elmarad a koncert?- kérdezte nagy értelmes fejjel Arianna

-         Nem. Semmiféleképpen nem fog elmaradni a koncert. Azért voltam velük olyan kemény.

-         De neked most elvileg pihenned kéne nem?- kérdezte aggódva Edina- Végülis az orvos csak ezzel az egy feltétellel engedett ki.

-         Igen, csak azt mondd meg nekem, hogy akkor ki végi el az én munkámat?- néztem körül a szobában-, Na látod, senki. Erről ennyit. Most pedig, szépen mindenki felöltözik, vagyis csak a fiúk, mert lesz egy interjútok, aztán ebéd, majd indulás a csarnokba.- néztem végig a teendőket a noteszomban- Remek. Ez nem is olyan húzós nap.

-         Akkor mi megyünk is öltözni.- lökdöste kifelé a fiúkat Bill

Már mindenki kiment a szobából Arianna-t és Gustavot kivéve, akik az ajtóban sugdolóztak.

-         Szerintem nem most kéne megkérdezni, elég idegesnek tűnik, és nem akarom, hogy megint  kórházba kerüljön.- súgta oda Arianna-nak Gustav

-         Semmi baja nincs már. Jaj, gyere majd én beszélek.- fogta meg a kezét Gustavnak, és elémálltak

-         Segíthetek?- néztem rájuk meglepődve

-         Azt szeretném, pontosabban szeretnénk megkérdezni, hogy nem lehetne-e, hogy én is veletek menjek a turnéra.

-         Hát…nem is tudom, így is már alig férünk be a buszba, és nem hiszem, hogy minden újdonsült barátot eltudnánk vinni.- mondtam unottan- Bocs, talán majd máskor- mondtam és elővettem a táskámat, hogy megkeressem a telefonomat

-         Mindegy, akkor menjünk.- mondta Arianna Gustavnak, aki láthatóan még mondani kívánt valamit

-         De a te barátnőid jöhetnek igaz?- bökte ki végül felháborodottan

-         Tessék?- bújtam ki meglepődve a táskámból

-         Jól hallottad.

-         Azt hiszem én kint megvárlak.- mondta gyorsan Arianna még a nagy üvöltözés előtt, és kimenekült a szobából

-         Te hozhatsz akit akarsz, de ha én szeretném a csajomat akkor azt nem lehet, ugye?- mondta mérgesen

-         Most mi a bajod. Csak mondtam, hogy szerintem nem férnénk el.

-         Akkor hagyjunk itt valakit!

-         És még is kit? Talán a sminkesünket, vagy a fodrászt?- mondtam mostmár én is kicsit ingerülten

-         Nem is olyan rossz ötlet. Én például elvagyok fodrász és sminkes nélkül is.- vágta rá Gustav

-         Okos tényleg, csakhogy nem akarom, hogy sértődés legyen belőle, és amúgy is szükség van rájuk, ráadásul Bill és Tom csajai.

-         Áh, szóval nekik lehet, csak nekem nem! Tudod mit, nem érdekel hozom őt, és ha nem tetszik akkor elmehetsz a francba.- csapta be maga mögött az ajtót

Én csak álltam ott, és az utolsó szaván ledöbbenve, ültem le az ágyra. Még soha nem beszélt velem így, nem hogy ilyet mondott volna, mindig kedves, és megértő volt, és most… Egyszerre könnyek száza gyűlt a szememben, és csordult le az arcomon, bele az ölembe. Mérhetetlen fájdalom volt, ezt hallanom tőle. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón, és Georg lépett be rajta.

-         Hé nagylány téged meg mi lelt.- ült le mellém és átölelt- Ki bántott meg ennyire?

-         G-g-ustav azt mondta- csuklott el folyamatosan a hangom

-         Mit? Már megint mit mondott az a barom?

-         A-a-zt, hogy h-ha nem tetszik, h-h-ogy Arianna is jön a-a turnéra, akkor m-m-enjek a francba.- ahogy ezt végig mondtam megint könnyek száza csordult végig az arcomon

-         Ez nem normális. Én most azonnal megyek, és jól megrugdosom. Még, hogy az én kis hercegnőmet bántsa.- pattant fel az ágyról, de gyorsan megfogtam a kezét

-         Ne, hagyd, kérlek. Nem akarom, hogy balhé legyen.

-         Kip-kop.- dugta be a fejét Bill- Készen vagytok? Veled meg mi történt?- kérdezte, mikor látta, hogy csupa könny a szemem- Ki bántott már megint?

-         Szerinted? A bandába játszik, és dobos.- mondta mérgesen Georg

-         Gustav? De már megint miért?- guggolt le elém

-         Azt mondta Tymmynek, hogy ha nem tetszik neki, hogy Arianna is jön a turnéra, akkor menjen a francba.- fejezte be Georg

-         Ennek elment az esze? Na, gyere ide. Miatta nem érdemes összeroppannod, ha ennyire nem veszi észre magát. Különben is, azóta marjátok egymást mióta, nem is tudom mióta.

-         Kb. mióta megismerkedtek.- mondta Georg- Valami nincs veletek rendben.

-         De hát nem is mondtam, csak annyit, hogy szerintem nem férnénk el a buszban, erre ezt vágta a fejemhez.- töröltem meg a szememet

-         Nem értem mire jó ez nektek. Egyfolytában fájdalmat okoztok egymásnak. Miért nem tudtok rendesen összejönni mint én és Vyola, vagy mint Tom és Edina.

-         Na, azért ott is voltak galibák.- rázta a fejét Georg

-         Igen, de nem ennyi, és nem így.- állt fel Bill

-         Tudjátok mit. Hagyjuk ezt, jöjjön az a csaj, és folytatódjon a turné. Nem akarom, hogy emiatt vége legyen, vagy a bandának.- fogtam meg mindkettőjük kezét, és kaptak egy-egy puszit

Miután vége lett a nagy ölelkezésnek, a fiúk elindultak az interjúra, a lányok beszereztek egy-két szükséges dolgot, én pedig elmentem a csarnokba, hogy megnézzem hogy haladnak. Szerencséjükre a színpad már teljesen készen, stabilan állt, már csak a fiúk voltak hátra, hogy hangoljanak. A lányokkal közösen, és persze Arianna-val figyeltük, ahogy hangolnak. Nagyon aranyosak voltak, bár Bill és Georg olykor-olykor egy szemrehányó pillantást vetett Gustavra, aki persze a nagy smacizás közben Arianna-val nem is értette, hogy miért. Lassan elérkezett az este. A fiúk lassan-lassan elkezdtek izgulni, így Edinának, és Vyolának csak fárasztó munka után tudták rendbe szedni őket. A délelőtti veszekedés óta nem is beszéltünk Gustavval, de nem is kerestük egymás társaságát, se pillantását. A fellépés előtt mindenki kapott saját kedvesétől egy szerencse puszit. Tom Edinától, Bill Vyolától, Gustav Ariannatól, és én is adtam egy puszit Georgnak az arcára, hogy ne érezze magát kirekesztve. A nagy csoportos smacizás után eljött az ideje, hogy felmenjenek a színpadra. A szokásos felmeneteli sorrend volt: Gustav, Georg, Tom és végül Bill. A sok 13-16 év közötti tinilány sikítozva fogadták a fiúkat, és mind a 2 órán át csak őrjöngtek, és énekeltek. A koncert végén egy hatalmas nagy tapssal köszönték meg a bandának ezt a fergeteges estét…