9.rész

Barmok.

Elvégeztem a dolgomat, majd egy kicsit beszélgettünk Billel, elmondta, hogy ő ma este megy Milánóba és csak másfél hét múlva jön haza. Nem tudom, hogy mi lesz Tommal, remélem tényleg csak rossz napja van és nem lesz mindig ilyen velem… Nem bírom, ha valaki ok nélkül bunkózik. Megbeszéltük Emilyvel, hogy este elmegyünk az éttermébe, gondoltam nem lesz már bent, de nagyon tévedtem.

- Szia- köszöntem amikor beléptünk.

- Helló- köszönt Em is.

- Sziasztok- mondta hidegen és ott hagyott minket.

- Ezek szerint még tart a rossz napja- mondtam unottan, majd kerestünk egy üres asztalt.

- Mit hozhatok?- hallottam egy rettentően ismerős hangot, majd amikor felnéztem szegény Emily-t telibe találtam a számban lévő vízzel…

- M..Mark?- dadogtam- mi a fenét csinálsz te itt?

- Amint látod, dolgozok- mondta flegmán.

- Em, nagyon megharagszol ha lelépek?

- Megyek veled.

- Ó, menj csak. Egy szeméttel kevesebb ezen a helyen- kiabált Mark.

- Na idefigyelj seggfej. Elhiszem, hogy nem bírsz, de rohadtul nincs jogod így beszélni velem, tönkretetted a húgom életét és elvárod, hogy jópofizzak veled? Menj a fenébe.

- Ó mert a kis szent Lori soha nem csinált semmi hülyeséget? Én tettem tönkre az életét? Még is mivel? Ne a magad nevében beszélj!

- Tudod te jól, hogy mivel. Annyi a szerencséd, hogy apu még nem talált meg, de garantálom, hogy ha itt maradsz hamarosan látogatód lesz. Barom!

- Hagyjátok ezt abba, vagy menjetek innen- jött oda Tom idegesen.

- Már itt sem vagyok- mondtam, majd kirohantam.

Emilyvel elmentünk egy másik étterembe, nem nagyon beszélgettünk, nem győztem tőle bocsánatot kérni,de nem haragudott. Ismeri Markot már nagyon régóta, tudja milyen és nem bánta, hogy kiosztottam. Miután megvacsoráztunk még sétáltunk egy kicsit városban, majd hazamentünk. Gyorsan lezuhanyoztam, adtam egy jóéjt puszit Martinnak, olvastam egy kicsit és lefeküdtem aludni.

Reggel a szokásunkhoz híven elkéstünk, rettegtem, hogy Tom még mindig rossz passzban lesz, vagy kiéli az utálatomat és le fog ordítani. Fél órás késéssel értem be a házba, de szerencsére még aludt. A szobájában erős alkohol és cigiszag terjengett és amikor megláttam a földre dobált ruháit, és az üres óvszeres csomagot, gondoltam, hogy bulizott az éjszaka. Amikor be akartam menni a fürdőszobába egy kis szőke lány jött ki Tom egyik felsőjében, eléggé meg volt lepve amikor meglátott, nehéz volt visszatartani a nevetésem.

- Szia, Lori vagyok itt dolgozok. Nem bánod ha bemegyek?- mutattam a fürdőszobára ugyanis útban volt.

- Öö menj csak.

- Te még mindig itt vagy? Lépj le!- hallottam Tom mérges hangját. Hihetetlen mekkora bunkó ez a srác. Végre megismerem az igazi énjét- hoppá, itt vagy Lori- mondta amikor bejött a fürdőbe- nem jössz velem fürdeni?- vigyorgott és nekitolt a falnak.

- Nem, köszi. Viszont neked szükséged lenne rá- löktem el magamtól, majd otthagytam.

Nem hiszem el, hogy valaki egy szempillantás alatt ennyire meg tudjon változni, fogalmam nincs, hogy mi van Tommal, de így nem tudom, hogy meddig bírom, majd.

- Ne haragudj, hogy zavarok- mentem be a szobájába, miután a kopogtatásomra nem válaszolt. Amikor beléptem láttam, hogy gitározik, nagyon jól játszik, ilyenkor teljesen ártatlannak látszik.

- Mond- tette le a gitárt maga mellé.

- Befejeztem mindent, kitakarítottam a szobákat, felmostam, kiporszívóztam. Van még valamire szükséged?

- Nem, nincs. Menj- felelt és megint elkezdett gitározni.

Hát ez tartalmas volt. Szerencsére egész nap az alagsorban volt. Nem tudom, hogy mi lehet ott, azt mondták, hogy oda ne menjek és így is tettem. A következő napok ugyan ebben az ütemben zajlottak. Minden reggel más lány rohant ki sírva a házból és egyik nap sem beszéltem Tommal egy mondatnál többet. Akkor is hideg volt vagy beszólt valamit. Nagyon nehezen bírom már ezt, ugyanis fogalmam nincs, hogy mi a fene baja lehet velem.

Sok kihagyás után bementem az irodába dolgozni. Nem láttam az új újságunkat, fogalmam nem volt, hogy mi lehet benne, de amikor kaptam egy e-mailt felvilágosodtam.

Feladó: David Jost <davidJost@tokiohotel.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: !

Tisztelt Miss Strauss!
Idézném az egyik ismerősömet, ugyanis ő nem rendelkezik e-mail címmel:
„Nem értem miért kell hamis képeket és vádakat beletenni a rohadt szennylapjukba. Nem járok minden nap más csajjal haza és nem tért vissza a régi Tom. Mért baj, ha ápolom a kapcsolataimat? Ha még egyszer egy ilyen hülyeség jelenik meg a lapjukban, hogy én olyanokat mondok, hogy a régi barátnőmet akarom visszakapni meg hasonlók!
Kapják be!
Üdv. T. K.T.”
Sajnálom, hogy ha egy kicsit nyers volt a kollegám, de nem javasolt feldühíteni. Remélem tud valamit tenni az ügy érdekében.
Köszönöm előre is: David Jost

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett: David Jost <davidJost@tokiohotel.de>
Tárgy: ?!

Tisztelt Mr. Jost!
Idézem magam, ugyanis én rendelkezem e-mail címmel:
„Az a rohadt szennylap, ahogy maga mondta, még csak a kezemben sem volt. Két hete be se tettem a lábam az irodába és egyből egy ilyen e-mail vár. Utánanéztem a cikknek és tényleg maga feszít benne egy mindössze 18éves lánnyal az oldalán merev részegen. Nem tehetek róla, hogy maga nem éppen szomjas állapotban mondogat dolgokat az aznapi partnereinek, de a következményeket figyelembe vehetné. Nem gyerek már és nem 1napja van a médiában. Tudhatná, hogy itt akármit mond annak következményei lesznek. Értem én, hogy ápolja a kapcsolatait, csak leszarom. Ha pereskedni akar nyugodtan beszéljen a főnökömmel Kaylával, ugyanis ő adta ki az újságot benne a cikkel.
Sok sikert a volt barátnőjéhez.
Üdv. L.S.”
Nos, Mr. Jost remélem kellőképpen világos voltam és a kollégája Mr. T.K.T. (véleményem szerint: Tahó Köcsög Tirpák) megértette a mondandómat. Nem hinném, hogy az újság hibája, hogy az úrnak gondjai vannak.
Igazán nincs mit: Loretta Strauss