Első rész

- Szia Viki! - mosolyogva jött be az irodámba a leges legjobb barátnőm, Betty. Egy divatcégnél dolgozunk. Szerencsések vagyunk mert egy jól fizető kreatív állás. Ennél jobbat nem is találhattunk volna. Ráadásul itt vagyunk egymásnak . A középiskola 2.  osztályától kezdve ismerjük egymást és szinte azonnal megtaláltuk egymás társaságát. Azóta tudjuk egymás leges legféltettebb titkait és eddigi életét. - Mi újság?

- Szia! - mosolyogtam rá, ahogy megláttam és kivettem egyúttal a fülemben bömbölő fülhallgatót is. - Semmi különös éppen a nyári kollekciót tervezem... a főnök egész nap ezzel  nyaggatott, de mindjárt kész. Veled mizu?

- Engem a főnök a nyári topokkal nyaggatott - elhúzva a száját nézett rám - olyan fáradt vagyok. Tegnap is egész este fent voltam és még Mirjam is segített - itt elmosolyodtam. Mirjem egy nagyon aranyos kislány. Betty lánya. Nagyon szeretem a kiscsajt.

- Mit szólnál, ha elmennék én a kis csajosért? Legalább te is pihenhetsz egy kicsit - Mosolyogva álltam fel és lépdeltem a táskámért, amit rögtön a vállamra is raktam. -, majd a parkban átveszed...

- Megtennéd? – nézett rám hálásan - olyan 5 fele érte megyek...

- Rendben - kacsintottam rá majd miután elköszöntünk egymástól vidáman mentem az ovi felé. Éppen át akartam menni az úton mikor egy kocsi hirtelen kifordult a parkolóból. Még éppen időben fékezett, de úgy megijedtem, hogy elvesztve az egyensúlyomat a földre estem aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kiszállt az autóból.

- Úristen! Bocsánat! Ugye nem esett baja? - szólalt meg számomra egy kellemes férfi hang, de ez még nem volt ahhoz elég hogy eloszlassa mérhetetlen dühömet amiért majdnem elgázolt.

- Maga felelőtlen állat! Nem kellet volna átengedje a vizsgán azaz idióta aki a jogsiát adta!- ekkor hirtelen elakadt a szavam is. Ugyanis teljesen lenyűgöztek azok a csodálatos barna szemek... és az az arc... száj... hirtelen még a szívem is hevesebben kezdett el dobogni és még a dühöm is elszállt.

- Bocsásson meg kérem. Mivel engesztelhetem ki?- segített fel így még közelebb kerültem hozzá. Csak pár centi választott el el tőle és hosszan egymás szemébe néztünk.

- Haza vihetem engesztelés képpen?- mosolyodott el csábítóan amitől ismét nagyot dobbant a szívem.

- Öm... egy ismerősöm megkért hogy menyek el az oviba a lányáért- nyögtem ki valamit zavaromban és megbabonázva a szemeibe nézve

- Szívesen elviszem- vágta rá hirtelen amivel még engem is kicsit meglepett majd viccesen odalépett az autójához és kinyitotta nekem az ajtót- hölgyem?

- Köszönöm – pirultam el hosszú idő után elsőnek majd miután észbe kaptam be is szálltam a méregdrága autójába

- megtudhatom a nevét? - kérdezte meg szívem elrablója miután beült a volán mögé

- Viktória Götz - elmosolyodtam a nevemen, mert mindig a Götz baba jut eszembe .- és én a tiédet megtudhatom idegen?

- Tom Kaulitz - eresztett el egy szívdöglesztő mosolyt, de közben az utat figyelte. - amúgy hány éves vagy?

- Ejnye Tom! Ilyet nem illik megkérdezni egy hölgytől! - nevetek fel - de ha te válaszolsz elsőnek akkor én is megmondom...

-26 éves vagyok - pillantott rám egy percre majd vissza az útra.

Akkor csak 2 évvel vagy idősebb nállam - mosolyodtam el - itt fordulj be légyszi ...

- 24 éves vagy?- fordult be abba az utcába ahova kértem

- Igen... de itt az ovi és...- de itt közbevágott

- Szívesen hazaviszlek titeket...és akkor megismerhetlek egy kicsivel jobban – itt gyengéden mosolygott rám mire én kicsit zavarba kezdtem érezni magam.

- Akkor kísérj be az oviig- mosolyodok el lazán

- Rendben – szinte rávágta majd kipattanva a kocsiból majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót- hölgyem?

- Köszönöm uram - nevetve pukedliztem neki egyet majd belékarolva mentem az ovi felé.

- Amúgy van barátod? - kérdezett rá hirtelen mire bennem megfagyott a vér.

- Sajnos - mondtam halkan. Adam régen nagyon rendes ember volt és örültem hogy vele járhatod de ahogy teltek az évek úgy kezdett elfajulni... ma már alig merek a közelébe lenni és már nemegyszer bántott és megfenyegetett szóval már feljelenteni sem merem...

- Sajnos? - lepődött meg nagyon - nem szereted, vagy nem bánik veled jól?

- Mindkettő - feleltem halkan kelletlenül erre észrevettem, hogy ökölbe szorul a keze

- nem értem, hogy lehet egy ilyen gyönyörű teremtéssel bánni, mint te?!- mérhetetlenül dühösen mondta bár én kicsit belepirultam abba amit mondott- mért nem hagyod ott?

- Mert félek tőle - már nem is mertem ránézni annyira szégyelltem magam hogy, hogyan lehetek ilyen nyuszi - félek a reakciójától.

- Hagyd ott ! Hallgass rám! Nem helyes hogy így bánik veled és ha kell ott leszek és megvédelek ha szükség adja...- eltökélten nézett a szemembe és komolyan mondta amitől kicsit meglepődtem hisz még csak most ismert meg.

- Köszönöm....- megálltam vele szembe és felbátorodva értem az arcához és simogattam meg... magam sem tudtam mi ütött hirtelen belém. Ő hosszan nézett a szemembe és lassan kezdett hajolni felém ... ahogy hajolt viszont én úgy pirultam el. Az ajka már majdnem hozzá ért az enyémhez... csak pár centi választott el minket mikor hirtelen egy kislányhang ugrasztott szét minket

- Viki néniiii!!!- erre odanéztem és elmosolyodva láttam, hogy egy kislány szalad felém.

- Szia csajos - guggoltam le hozzá mire ö boldogan megölelt majd  az orrom alá nyomta a kis rajzát – Jó voltál?

- Igen. - mondta boldogan - Nézd! Ezt neked csináltam!- bármilyen kivehetetlen formák is voltak a rajzon nagyon tetszett nekem és örültem neki mert szivböl adta nekem

- Köszönöm. - egy puszi kíséretében átvettem az ajándékomat - Nagyon tetszik

- Szívesen, de ki ez a bácsi? - mutat Tomra mire én is odanéztem és kicsit elpirultam... édes istenem majdnem megcsókolt...

- Lehet hogy jóval idősebb vagyok nálad de kérlek ne bácsizz - nevetve guggolt le Mirjam elé - Tom vagyok... de megtudhatom a te nevedet is hercegnő? - Mirjam csak jókedvűen felnevetett. Tetszett neki a megszólítás.

- Mirjam Hausmann. – válaszolt ügyesen és büszkén majd rám nézett kérdőn - A mami hol van?

-A mami kicsit pihen...- kacsintottam - a parkba találkozunk vele... addig én vigyázok rád... jó?

- Jóóóóóóóóó! - kiáltott fel boldogan és megölelte a nyakamat - Menjünk a parkbaaa!!!!

- De csak ha felveszed a kabátodat...- mosolyogtam rá mire ö vidáman elszaladt a kiskabátért és próbálta felvenni. - Várj segítek...

- Köszönöm szépen...- mondta csilingelő hangon majd kézen ragadott és már húzott is ki én meg Tom karját fogtam meg és húztam magam után.