7.rész

Nem tudom mi lesz.

- Jól vagy? – kérdezte Bill már a kocsiban ülve.

- Persze, miért?

- Nem a mára értem, hanem úgy mostanában…

- Megvagyok, köszönöm.

- Mi volt ez Tommal?

- Nézd Bill, én ezt nem terveztem egyáltalán, a bátyáddal megittunk 3üveg pezsgőt… és letámadott.

- De hogy a fenébe kerültetek ti a kádba?- nevetett.

- Tom elfelejtette, hogy fürdeni akart menni én meg amikor elakartam zárni a csapot beleestem a vízbe, amikor Tom segíteni akart ő is beleesett, majd erősködött, hogy maradjak te pedig pont időben jöttél.

- Tom rohadt dühös lesz rám, kedvel téged amúgy, nem tudom, hogy miért rontotta el ezzel az egészet.

- Nem tudom mi lesz ha találkozok vele megint.

- Ciki lesz egy kicsit, de megoldjátok, felnőttek vagytok már. Holnap pedig csak én leszek otthon nyugi, ő dolgozni megy.

- Az étterembe?

- Igen, hallottam, hogy találkoztatok tegnap.

- Igen, Martinnal elmentünk vacsorázni.

- Értelek. Örülök, hogy megint találkoztunk. Nem hittem, hogy fogunk még azok után.

- Tomnak azóta sincs semmi fogalma róla, hogy ki vagyok?

- Nem, nem találkoztatok régen és én is keveset láttalak, az meg nem nagyon érdekelte, hogy kivel telefonálok mindig- nevetett.

- Nem fogja látni bennem Devonne-t?

- Nem. Az már régen volt.

- Köszönöm Bill.

- Mégis mit?

- Hogy megint itt vagy nekem. Te voltál az egyik legjobb barátom, kár, hogy elszakadtunk egymástól.

- Igen ezt én is sajnálom, de most megint itt vagyunk egymásnak.

Még beszélgettünk egy kicsit a régi emlékekről a ház előtt, mert időközben odaértünk. Bementem a házba és reménykedtem, hogy anya már alszik. Nem aludt, de nem mondott semmit, kérdezte, hogy hol voltam eddig elmondtam neki mindent, majd nevetett egyet, azt mondta, hogy örül amiért egy kicsit lazítok és elment aludni. Így tettem én is, ruhástól zuhantam be az ágyba és másnap anya hangjára ébredtem. Tom, ahogy ígérte eljött értem reggel. Pontosan 7kor ott állt a ház előtt. Rettegtem, hogy mi lesz.

- Szia- köszöntem amikor beszálltam a kocsiba.

- Heló- mondta hidegen.

Nagyjából ennyit beszéltünk a negyed órás úton. Amikor odaértünk fénysebességgel pattantam ki a kocsiból és szálltam át az enyémbe, majd elhajtottam a munkahelyemre. Nem tudom Tomnak mi baja, talán a tegnap miatt ilyen vagy csak rossz kedve van, de remélem Bill beszámol majd.

Reméltem, hogy Emily már bent lesz és tudunk beszélni, mert ezt muszáj elmondanom neki.

- Em, tudunk beszéli egy kicsit?- mentem oda hozzá egyből.

- Mi történt? Persze menjünk Kayla ma nem jön be.

- Hála az égnek, nem hiányzik most az életemből.

- Na mi van mond!

- Tom Kaulitz van. Tegnap ha Bill nem jön be időben, amiért egy életre hálás leszek neki, megtörténik az…

- Szívatsz.

- Nem, Emily sajnos nem szívatlak.

- Akkor mégis tetszik- vigyorgott.

- Én nem tartom ilyen viccesnek, de igen épp ez a baj rohadtul tetszik basszus. Soha senkivel nem voltam még ilyen jól mint vele. Azt érzem, hogy a régi vagyok vele. Ő kihozza belőlem a régi énem és ezt tegnap sikeresen el is csesztem.

- Honnan veszed.

- Reggel ő jött értem és vitt a kocsimhoz mert ittunk és ottmaradt. Az egész úton egy szót szólt hozzám és az a hello volt… úgy mondta mintha valami űrlény lennék.

- Lehet csak rossz napja van.

- Lehet, majd kiderül, ma kifaggatom Billt amint odaérek hozzájuk, mert ő nem lesz otthon, dolgozni fog.

- Lesz egy napja lenyugodni és te is jobban tennéd, hogy ha megnyugodnál kicsit.

- Tök nyugodt vagyok.

- Persze, hogy az vagy, csak mindjárt kiszorítod az összes vért a kezemből.

- Bocsi, lenyugszok.