6.rész

Loretta Strauss

- Bill! Miért van Lori neve a telefonomban?- mentem utána amikor beértünk a stúdióba.

- Én azt honnan tudjam?

- Nem tudom, csak gondoltam tudnád…

- Várj! A szülinapi bulinkról dereng valami- állt meg és kezdett gondolkozni- azt mondtad ha elfelejtem mondjam meg, hogy a neve Lori.

- De mégis kinek?

- Nem tudom, találkoztál valami csajjal amikor kimentél cigizni. Valami olyat mondtál, hogy nem akarod megdugni csak megismerni meg ilyenek.

- Ezek szerint Lori volt az, legalábbis a neve ugyan az.

- Sok Lori van Hamburgban.

- Ja, lehet.

Ez a legrosszabb. Amikor emlékezni akarok, de képtelen vagyok. Nem iszok többet. Elég lassan haladtunk ma a munkával, de nem nagyon sietünk sehova. 4hónap van még addig, hogy kijöjjön az új album és 3hónap múlva jön ki a klip. Teljes titokban tartjuk a dolgot ezért kell hatalmas kerülőkön mennünk a stúdióba és mindig a hátsó bejáraton kell besurrannunk. Amikor befejeztük a munkát hazamentem, gyorsan lezuhanyoztam és elindultam az étterembe dolgozni.

Éppen kifele indultam, hogy elszívjak egy cigit amikor Lori toppant be egy kisfiúval kézen fogva. Látszott rajta, hogy a legkevésbé sem számított rám ezen a helyen.

- Sziasztok- mentem oda hozzájuk egyből köszönni.

- Szia Tom! Hát te?- érdeklődött Lori.

- Ez a hely az enyém, foglaltatok asztalt?

- Nem. Nincs valami eldugottabb helyen egy asztalotok?

- Számotokra akármikor. Szia kisfiú és Tom vagyok és te?- mosolyogtam a kissrácra és lehajoltam hozzá.

- Martin Strauss- mutatkozott be nekem ijedten. Ugyan az a neve, ami Lorinak. Tuti a kisfia.

- Kicsim, nyugi a bácsi nem bánt- próbálta Lori nyugtatni Martint.

- Kivéve ha lebácsizod- nézett rám szúrós tekintettel Tom.

- Bocsánat. Ez az idős fiú nem fog téged bántani- viccelődött.

- Na jó gyertek.

- Itt is vagyunk. Ez az asztal megfelel?- vezettem oda őket egy asztalhoz.

- Tökéletes. Martin? Megfelel?

- Persze Lori.

Miért nem anyának hívja? Ugyan az a nevük, szinte biztos, hogy Lori gyereke, mert ugyan úgy néz ki, de akkor miért Lorinak hívja? Muszáj kiderítenem. Az este folyamán sokat találkoztam velük… lehet azért mert szinte midig ott sürögtem az asztaluk körül. Remélem nem hiszi azt, hogy rámásztam vagy valami. Tök jó fej, és ő az első lány akit gyönyörűnek tartok és nem akarom becipelni az ágyamba, ez nálam haladás.

- Megjöttem. Bill?- kiáltottam amikor hazaértem végre.

- Itt vagyok fent. Volt valami érdekes?

- Képzeld, találkoztam Lorival és azzal a gyerekkel akit nem tudunk, hogy ki.

- Megtudtál valamit?

- Ugyan úgy néz ki mint ő és ugyan az a nevük is, de Lorinak hívja.

- Majd holnap beszélgetek vele és megpróbálok puhatolózni.

- Holnap délután jön, nem randid lesz?

- Tényleg. Úristen mit fogok felvenni- kapott a fejéhez gyorsan- na jó, ráérek parázni. Akkor holnapután, akkor délelőtt lesz nem?

- Akkor is délután lesz, de akkor én nem leszek itthon, mert dolgozok, de te itt leszel nem?

- Aha, valószínű. Na jó majd beszélek vele akkor.

Még beszélgettünk kicsit majd mind a ketten elmentünk aludni.

Másnap délután jött Lori és körülbelül 4heti kaját vásárolt be nekünk. Mondta, hogy felmegy ablakot pucolni én pedig lent maradtam, hogy pizzát csináljak vacsira. Amikor egy nagy sikítást hallottam felrohantam és láttam ahogy fekszik a kádban a fürdőszoba pedig majdnem úszik a kádból kifolyt víz miatt. Elfelejtettem, hogy fürödni akartam és megengedtem a vizet. Megpróbáltam neki segíteni kijönni de én is beleestem és ott is ragadtam. Felbontottunk nagyjából három üveg pezsgőt és beszélgettünk nagyon sok mindenről. Megtudtam, hogy ő is Lipcsében született, hogy 2éve lakik itt. Sokat megtudtam a személyiségéről, nagyon rendes lány és egyre jobban kezdem megkedvelni. Hogy ki az a Martin azt még nem sikerült kiderítenem, de nem is nagyon volt eszemben. Amikor már a harmadik üveg pezsgőt is elpusztítottuk észrevettük, hogy sötétedik.

- Kezd sötét lenni. Hány óra lehet?- aggódott.

- Sietsz valahova?

- Nem, csak ma nem dolgoztam semmit miattad, lassan ennem is kéne és nem tudom, hogy Anya megvan e Martinnal.

- Nyugi, biztos minden rendben van- nyugtattam.

- Ha legközelebb se hagysz dolgozni bepanaszollak.

- Hé, nekem takarítasz, nekem pedig most nincs szükségem rá, szóval nyugodtan lehetsz itt velem.

- Igen, de ha nincs szükséged takarításra minek is vagyok itt?

- Lelki takarítást vállalsz?

- Na, én nem vagyok lelki szemetes. Nem vagyok jó ebben.

- Miért?

- Mert hihetetlenül szemét tudok lenni. Vagyis, csak kimondom az igazat. Néha már túl őszinte vagyok.

- És most őszintén mire gondolsz?- kezdtem el közeledni felé, szépen óvatosan. Lehet csak a sok pezsgő miatt, de lehet, hogy nem.

- Hogy mire gondolok? Te mire gondolsz?

- Én kérdeztem előbb.

- Ez így nem ér- duzzogott, de rájött, hogy hátrébb már nem tud menni, mert már szinte felkenődött a kád falára.

- Mire gondolok? Meg akarlak csókolni- mondtam, majd megcsókoltam. Meglepődtem, mert visszacsókolt és nagyon is jó volt. Nem bírtam magamat leállítani, óvatosan levettem róla a csurom vizes pólóját, majd csókolgatni kezdtem a nyakát, egyáltalán nem ellenezte és ez tetszett.

- Tom itt vagy bent?- hallottam az öcsém hangját.

- Basszus Bill mindig annyira jókor tudsz időzíteni- mondtam idegesen, majd szélsebességgel pattantam ki a kádból Lori mellől, aki ijedten nézett rám, hogy most mi is van.

- Nem tudtam, hogy fü…- kezdte el, de nem tudta befejezni mert meglátta Lorit-…rüdtök, ruhában… 3üveg pezsgővel?- nézett körbe csodálkozva.

- Szerintem ezt majd a bátyád elmagyarázza, nekem mennem kell. Jó éjszakát- gyorsan magára kapta a pólót, kipattant a kádból és elindult.

- Lori, csurom víz vagy ráadásul ittál, nem mehetsz így el.

- Elviszlek, nyugi- mondta Bill mosolyogva- és adok ruhát.

- De mi lesz a kocsimmal?- aggódott Lori.

- Hányra mész holnap dolgozni?- kérdeztem.

- Fél 8.

- 7kor érted megyek, elhozlak és mehetsz is. Csak írd fel a címed.

Felírta gyorsan a címét, Bill adott neki egy felsőt és egy melegítő nadrágot, majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak.