14.rész

A koncert, és Arianna

 

Visszafelé már szinte rohantunk a sok rajongótól, bár élveztük a helyzetet, és nevettünk rajta. Olyannyira, hogy el is felejtettem Gustavot. Mikor azonban megpillantottam a hotelt újra előtört belőlem az érzés. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi az, de abban biztos voltam, hogy nagyon fáj. Könny gyűlt össze a szemembe, amit Bill is látott.

-         Ha nem akarod nem kell felmennünk.- simogatta meg az arcomat

-         De muszáj. Meg kell beszélnünk egy- két dolgot még a koncert előtt.- töröltem meg a szememet

-         Hihetetlen vagy.- mosolygott rám

-         Miért?

-         Amiért ilyen helyzetben is tudsz még a munkára gondolni. Én már rég bezárkóztam volna a szobámba egy doboz bonbonnal.

-         Kénytelen vagyok, senki nem csinálja meg helyettem a dolgokat. Akkor menjünk fel.- mondtam, majd vettem egy nagy levegőt és elindultam befelé. Bill pedig mögöttem

Szépen lassan elértünk a lifthez, beszálltunk, és mentünk fel a szobákhoz. Nem is gondoltam bele, hogy fogok bárkinek is de főleg Gustavnak a szemébe nézni, de nem is érdekelt. Elkezdtem magamba mondogatni, hogy „Minden a bandáért. Mindent a bandáért. Mindent a bandáért.” Egészen addig mondogattam ezt magamba amíg fel nem értünk, és ki nem nyílt a lift ajtaja. Kicsit haboztam, de végül Bill kinyújtotta a kezét. Kéz a kézben mentünk be a szobánkba.

-         Na végre, hol voltatok? Már akartam hívni a rendőrséget.- pattant fel a székéből Georg

-         Semmi vész, csak nagyon fájt a feje, és mentünk egy kört.- nyugtatott meg mindenkit Bill, közben töltve egy pohár vizet magának

-         Már azt hittük, hogy nélküled kell majd fellépnünk.- nevetett Tom, mire Edina oldalba bökte, jelezve, hogy ebben a helyzetben, ez nem igazán poénos.

-         Már itt vagyok, szóval mehetünk lassan.

-         A menéssel még egy kicsit várjatok. Előbb beszéljük meg, hogy… várjunk csak, hol van Gustav?- néztem körül a szobában.

-         Öhhm.. szóval az úgy volt, hogy…- makogta Tom és Georg

-         Igen? Hallgatlak.- és alig, hogy ezt kimondtam már nyílt is az ajtó, és Gustav lépett be- Remek, akkor ezt a kérdést el is intéztük.- mondtam, ügyet se vetve rá- Szóval szeretnétek-e találkozni a rajongókkal egy röpke órára?

-         Ezt meg se kellett volna kérdezned.- vigyorgott Georg

-         Szerintem legyen úgy ahogy lenni szokott. Koncert után egy óra, a VIP teremben.- javasolta Bill

-         Rendben, akkor szerintem menjetek készülődni. Még talán bele tudunk sűríteni az időbe egy próbát.- néztem rá az órámra

-         Az jó lenne, gyakorlás nélkül fellépni, elég gázos dolog lenne.- mondta nagy okosan Tom

-         Akkor mondjuk 10 perc múlva legyen mindenki a halban.

-         Meglesz.- mondták egyszerre a fiúk, majd szép sorban kimentek, át a saját szobájukba. Épp csak neki kezdtem a készülődésnek Edina és Vyola már ott álltak előttem kérdőn nézve.

-         Most meg mi van?

-         Ezt mi is kérdezhetnénk tőled.- reagált a nem kedves kérdésemre Edina- Mi volt az a dolog Gustavval?

-         Miféle dolog?

-         Jaj, ne játszd már itt magad. Tudod nagyon jól.- szállt be a beszélgetésbe Vyola- Totálisan látszott, hogy féltékeny vagy arra az Arianna csajra. Talán még mindig szerelmes vagy belé?

-         Ez hülyeség. Csak nem tetszett ahogy elkezdett „csajozni”. És különben is soha nem voltam és nem is leszek szerelmes belé, és jobb ha ezt el is felejtitek, és a banda többi tagjára is vonatkozik!- csaptam be a szekrény ajtaját- Lent várlak titeket.

-         Nah, egyértelmű a helyzet mostmár ugye?- kérdezte Vyola Edinától

-         Igen, de ennyire…

Közben a fiúk szobájában:

-         Te Gustav mi volt ez a balhé köztetek?- fordult Georg Gustavhoz, miközbe vette fel a pólóját

-         Nem tudom. Valamitől bekattant.- vonta meg a vállát

-         Szerintem féltékeny.- vonta le a következtetést Tom

-         Úgy érted, hogy talán Tymmy….- csillant fel a szeme Gustavnak

-         Szerintem szemétség kibeszélni más szerelmi életét.- szólt közbe Bill

-         Csak nem tudsz valamit-amit mi nem.- ült le az ágyra Tom

-         Nem- hazudta Bill- De ha tudnék se mondanám el nektek, mert ő a barátom, és nagyon szeretem őt. És ezzel befejeztem a szekálását, és jobban tennétek ha ti is békén hagynátok, ha csak nem akarjátok, hogy ez a két hónap szörnyű legyen nektek.- ment ki a szobából Bill

-         Mesélj mi van azzal a csajjal?- érdeklődött Tom

-         Még semmi, de ma meghívtam, hogy legyen velünk koncert után. Kapott egy VIP jegyet. Uh szerintem menjünk már letelt a 10 perc.- nézett az órájára Gustav, mire az összes fiú felpattant, és lementek a halba.

Már csak ők hiányoztak. Még meg se vártam, hogy leérjenek a lépcsőn már elindultam kifelé. Beszálltunk a buszba és elmentünk az arénába. Hatalmas nagy volt, és főleg szép. A színpadon már fel voltak állítva a hangszerek, és csak arra vártak, hogy gazdájuk kézbe vegye őket. A fiúk elfoglalták helyüket a színpadon, és sorban eljátszották az esti számokat. Behangoltak mindent teljes odafigyeléssel. A próba után, még egy utolsó egyeztetést megbeszéltünk, majd mikor már elég hangosak voltak a fanok a fiúk sorba felmentek a színpadra. Legelsőnek Gustav ment fel (aminek én örültem a legjobban, így nem kellett sokat a közelében maradnom) majd Georg, Tom, és végül Bill. Hatalmas őrjöngés volt a csarnokban, szinte alig lehetett hallani ahogy Bill énekel, és a fiúk játszanak. Ijesztő de ugyanakkor megható is volt, hogy ennyi kiskorú lány képes volt kedd este kilenckor a csarnokban végig állni, és kiabálni a kétórás koncertet. Bill és a banda köszönet képpen egy ráadás számot is eljátszottak nekik. Mikor annak is vége lett lejöttek a színpadról, és egy jó nagy adag vizet megittak.

-         Ügyesek voltatok nagyon.- mondtam nekik büszkén. Persze nem csak rájuk voltam büszke, hanem arra is, hogy képes voltam hiba nélkül megcsinálni az első koncertet.

-         Kimegyünk osztunk néhány autogramot.- kacsintott Bill

-         Várj, elkenődött a sminked.- állította meg gyorsan Edina, és letörölte a felesleget az arcáról- Mosmár mehetsz

20 percig osztogattak a fiúk autogramokat, majd bementek a VIP terembe, ahol 5 szerencsés fan találkozhatott velük. Sorba bemutatkoztak nekik, majd szorgosan gyűjtögetni kezdték a közös képeket. Feltűnt, Gustav már vagy negyed órája ugyanazzal az egy emberrel ül a sarokban és beszélget vele. Mikor felálltak csak akkor ismertem fel Ariannat. Ahogy megláttam kavarogni kezdett a gyomrom, és mintha szédülni kezdtem volna. Amint ezek az érzések belémasítottak, hirtelen minden elsötétült körülöttem….