13.rész

Irány Hamburg

 

Kora reggel már fent voltam csak úgy mint Vyola. Mire kimentem a szobámból egész bőrönd haddal találtam szembe magam. Először csak azt hittem, hogy képzelődök, de miután belerúgtam egy cipőbe, elhittem amit láttam.

-         Jaj ne haragudj, hogy ekkora kupit csináltam, de apa  vagyis David reggel felhívott, hogy én is megyek veletek.- vette fel a földről Vyola a cipőt

-         Hogy-hogy?- kérdeztem meglepődve, és álmosan

-         Nem tudom. Csak felhívott, és mondta, hogy megyek, aztán munkára hivatkozva letette, még csak el se köszönt rendesen.

-         Jól van, ha ő mondta, akkor biztos úgy van.- ásítottam egy jó nagyot, majd a konyha felé vettem az irányt- Csináltál kávét?

-         Persze. Még reggelit is. Annyira örülök, hogy veletek mehetek.

-         Na, akkor minden nap mondunk neked valami vidám dolgot, és te fogsz ránk főzni.- mosolyogtam rá

-         Hehe nagyon vicces.- dobott felém egy vigyort- Amúgy annak a Billnek vagy kinek van barátnője?- kérdezte kicsit halkabban

-         Hát ahogy én tudom nincs. Legalább is megismerkedésünkkor még nem volt. Azóta nem is nagyon jött elő ez a téma, de megkérdezhetem.

-         Jaj, nem muszáj, csak kérdeztem.- pirult el Vyola

-         Csak nem érdeklődsz iránta?- néztem rá furcsán

-         Nem, dehogy. Csak érdekel. És a többi tagnak?- vágta rá rögtön, nehogy furcsa legyen, de már elkésett vele. Éreztem, hogy csak Bill érdekelte, a többieket csak formaságból említette meg.

-         Rendben. Jesszus ennyi az idő?- néztem rá az órára- Egy óra és indulunk, én meg még sehol se vagyok. Köszönöm a kávét, meg a reggelit.- mondtam, és gyorsan felpattantam az asztaltól, be egyenesen a fürdőbe.

Alig, hogy bementem a fürdőbe csörgött a telefonom.

-         Tymmy csörögsz. Mit csináljak?- kiabált befelé Vyola

-         Vedd csak fel nyugodtan.- válaszoltam neki a zuhany alól- Vyola nem habozott sokáig felvette a telefont

-         Tímea Jost telefonja, ki keresi?- szólt bele

-         Hello, Bill Kaulitz vagyok.- szólt a túloldalról, egy kedves férfi hang- Ott van valahol a közelben?

-         Éppen f…-nézett az ajtóra Vyola- Szóval épp elfoglalt. Amúgy Vyola vagyok.

-         David lánya igaz?- kérdezte Bill

-         Igen. Hagysz neki valami üzenetet?

-         Csak annyit, hogy itt vagyunk a hotel előtt, és, hogy felmehetünk-e.

-         Oh, szerintem nyugodtan gyertek fel. Úgyis készülődik.- javasolta Vyola

-         Rendben van, akkor megyünk.- mondta Bill és letette a telefont

Amint letette Bill a telefont elindultak a fiúk felfelé. 5 perc múlva már kopogtattak is az ajtón. Vyola ajtót nyitott, és beinvitálta őket. Szépen libasorba bementek a lakásba, és helyet foglaltak.

-         Ez még nagyobb kupi mint ami Georgéknál szokott lenni.- döbbent le Tom

-         Igen, ez mind az én cuccom bocsi. Csak reggel szólt David, hogy én is megyek.- pakolt össze Vyola

-         Ja igen, mondta nekünk is.- mosolygott rá Bill, amit Vyola viszonzott

-         Amúgy Tymmy hol van?- kérdezte Gustav

-         Éppen fürdik.- mutatott Vyola az ajtó felé

-         Ő már készen van?- Georg

-         Nem tudom, elég nyugodtan járkál a lakásban, úgyhogy szerintem igen.

Miután kész lettem a fürdőbe, összepakoltam az ottan holmikat, mit sem sejtve, hogy a fiúk kint vannak egy szál törülközőbe kimentem. Amint kiléptem 10 pár kikerekedett szemmel találkoztam.

-         Sziasztok. Csak nem rám vártok?- kérdeztem mosolyogva, teljesen zavartalanul

-         De igen, pont erre vártunk.- vigyorgott Georg

-         Na csak ne bízd el magad. Edina még nincs itt?- néztem körül

-         Még nincs. Miért ő is jön?- kérdezte Tom

-         Persze, hogy jön. Ő a sminkesetek.- világosítottam fel

-         Nem akarsz felöltözni?- kérdezte Vyola kicsit furcsán

-         De, persze. Csak kiveszek valamit a szekrényből.- mondtam, és mentem a konya szekrényhez. Nagy szerencsémre pont felül volt az amit kerestem, így nyújtózkodnom kellett, ami tetszett a fiúknak. Mindegyik egy kicsit oldalra fordította a fejét, hátha többet lát, de nem jött össze nekik, mert hirtelen megfordultam- Ti mit csináltok?- néztem kérdően  a négy oldalra fordított fiúra

-         Ja, ja semmit.- mondták egyszerre zavartan

-         Na, itt van egy lista, hogy mit kéne magatokkal hozni.- nyomtam a kezükbe egy papírt- Nézzétek át, és mindenki pipálja ki ami megvan. Te is Vyola. És most elmegyek felöltözni, aztán mehetünk. Ja, Tom mivel a te barátnőd felhívhatnád igazán Edinát, hogy mi van vele.

-         Oké.- mondta Tom

-         Akkor hajár.- és bementem a szobámba. Szépen felöltöztem, majd alaposan átgondoltam, hogy mit raktam el a táskába, és mit nem. Végül mikor már elvileg minden megvolt, szépen beágyaztam, és kivittem a szobámból a három bőröndöt.

-         Csak ennyi?- kérdezte Bill- Nekem vagy 5 bőröndöm van

-         Igen, mert te még magaddal hozod a fél fürdőszobát.- nevetett Tom

-         Bocs, hogy nem akarok bűdös, meg koszos, meg olyan lenni mint te.- vágott vissza Bill

-         Hé, nem vagyok büdös.- ugrott fel Tom

-         Elég legyen fiúk.- vágott közbe Vyola amin mindenki meglepődött- Inkább induljunk.

-         Egyetértek.- helyeselt Gustav

-         Tom felhívtad Edinát?

-         Igen. Azt mondta, hogy lent megvár minket.

-         Akkor induljunk. Én zárok.- mondtam és mindenkit kiküldtem a lakásból

Gustav udvariasan megvárt, és segített levinni a csomagomat. Mindenki szépen bepakolta a cuccát a buszba, és beszálltunk.

-         Akkor irány Hamburg!- mondta egyszerre mindenki

Két órás út után, és sok nevetés közepette megérkeztünk Hamburgba. Azonnal a hotelhez vittek minket, ahol elfoglalta szépen mindenki a helyét. Vyola, Edina és én egy szobát kértünk, hogy nyugodtan tudjunk csacsogni este. A fiúk persze mind külön szobát kaptak, hiszen elég lesz 2 hónapig egymás fejét nézni állandóan. A hotel előtt nagyon sok fan állt, és várta, hogy a fiúk kimenjenek.

-         Tymmy lehetne, hogy kimenjünk fél órára, és osztogassunk nekik autogrammot, meg fényképezkedjünk?- kérdezte félve Bill

-         Lehet, de csak és kizárólag testőrök mellett.- mondtam szigorúan

-         Oké, akkor megyünk is.- mondták, és már ott sem voltak

Edina kicsit félve nézett Tom után.

-         Nem kell aggódni, nem fog kavarni senkivel.- ültem le mellé

-         Nem is attól félek, hanem, hogy már nem szeret.- hajtotta le a fejét- Bár eddig se tápláltam túl nagy reményeket felé, de most érzem, hogy hamarosan vége lesz.- gyűltek össze a könnyek a szemében- De hát ő Tom Kaulitz.- sóhajtott egy nagyot

-         Lehet, de attól még nem kéne így viselkednie.- csatlakozott Vyola

-         Tudom, de nem akarom megváltoztatni, ha neki ez kell, akkor legyen, de várom, hogy ő mondja ki.- lépett oda az ablakhoz, ahol a fiúk szorgosan osztogatták az autorgammot.- Hé lányok ha jól látom, akkor egy csaj egy cetlit adott oda Gustavnak.- nézett furcsán Edina

-         Na ne mondd.- ment oda Vyola is- Tényleg, és el is rakja, nem nézed meg Tymmy?- kérdezte Vyola

-         Kösz nem. Inkább megnézem az e-mailjeimet.- mondtam kicsit csalódottan, majd leültem a laptopom elé

-         Na, majd jól kikérdezzük.- kacsintott Edinára Vyola

Fél óra múlva a fiúk kopogtattak az ajtón. Legnagyobb ellenkezésemre Vyola beengedte őket.

-         Mesélj csak Gustav, ki adott neked egy cetlit.- vágott a közepébe Edina

-         Egy nagyon kedves lány, a neve Arianna.- mosolygott Gustav, miközbe a cetlit szorongatta

-         Honnan tudod, hogy aranyos mikor csak fél órát beszélgettél vele, vagy még annyit se?- dugtam ki a fejem a laptopból

-         Ezt érezni lehet.

-         Hm, kész megérző vagy.- mondtam gúnyosan

-         Most mi a bajod? Nem örülsz, hogy kaptam egy telefonszámot?- állt fel feldúltan Gustav

-         Dehogynem. Pont erre gondoltam, hogy az első csajjal jöjjél össze, az első városban.- csaptam le a laptop tetejét- Bocs, de fáj a fejem, elmegyek kiszellőztetem- És már csukódott is mögöttem az ajtó

-         Én utána megyek.- pattant fel Bill

-         Ennek meg mi a baja?- kérdezte Tom Edinát átölelve

-         Asszem én megyek felhívom a csajt.- mondta Gustav, és már ott sem volt

Mentem kifelé az ajtón, mitsem törődve azzal, hogy nem is ismerem a várost. Bill futott utánam, és megfogta hátulról a karomat.

-         Mi a baj?- állított meg

-         Semmi. Tényleg csak fáj a fejem.- néztem a földet

-         Nem igaz. Nem nézel a szemembe. Az a baj, hogy Gustav…

-         Ne is folytasd, már rég nem érdekel, hogy mi van vele, csak furcsálom, hogy rögtön az első csajjal…- és nem fejeztem be a mondatot

-         Az első csajjal mi?- kérdezte Bill felemelve a fejemet

-         Hagyjuk, mondtam, hogy már rég nem érdekel. Inkább sétáljunk.- mondtam és belekaroltam Billbe

Tényleg kicsit jobb volt, hogy Billel sétáltunk Hamburg utcáin, bár a sok rajongó miatt hamar visszakellett térnünk a hotelbe….