12.rész

A turné előkészülete

 

Most kivételes módon egyedül keltem fel reggel, ébresztés nélkül. Gyorsan összeraktam a papírokat, és indultam is David irodájába. Nem is kopogtam, csak berontottam az irodába. Szerencsés módon csak ő volt bent.

-         Jó reggelt. Mi ez a nagy sietség?- kérdezte a kávéjába kortyolva

-         Neked is. Elhoztam az új úti tervet. Mindent alaposan átdolgoztam, még a pénzügyekbe is egy kicsit belenyúltam, ha nem baj.

-         Nem, dehogy. Na, akkor nézzük át. Vagyis előbb együnk valamit.

-         Én nem vagyok éhes köszönöm, de te azért csak egyél.

-         Rendben, akkor hozatok valami kaját, és te addig beszámolsz szépem nekem mindenről.

Amíg David rendelt reggelit magának, addig én elővettem a kis papirkáimat, amiken egész este dolgoztam, és leraktam elé.

-         Ne, ne rakd le az asztalra, szeretném, ha elmondanád, hogy hogyan is képzelted el, amiket leírtál.- adta vissza a kezembe

-         Ja, oké. Nos, itt van az első 5 helyszín amely Németországban zajlik majd le.

-         Mind az öt itt? Úgyértem, hogy nem lesz közbe semmilyen másik, mondjuk Ausztriában vagy máshol?

-         Nem, nem lesz, épp ez a lényeg, mert ha jól értesültem a fanok sokat panaszkodtak itt, hogy lemaradnak a koncertekről, és nem tudnak elutazni külföldre, hogy láthassák őket, így arra gondoltam, hogy itt nyitnának a fiúk, és itt is lenne az utolsó koncertjük, mert még is csak ez a hazájuk.

-         Értem. Nekem tetszik, és jó ötlet. Hol lenne az első öt?

-         Az első Hamburgban, aztán Münchenben, Hannoverben, Stuttgartban, és végül Essenben.

-          Oké. És miután lement ez az öt?

-         Azután mennénk Franciaországba, azon belül Párizsba. Franciaország után Ausztriába-Bécsbe, utána megint Franciaország-Nizza, aztán Svájc-Zürich….

-         Állj, állj. Ez nekem gyors. Nincs közte egy nap szünet sem?

-         Dehogy nincs. Az öt koncert nap után kapnak egy nap szabad napot, és Zürichben is kapnak két napot.

-         Na jó, ide hívom a fiúkat is, hogy ők is hallják.- vette elő a telefonját.

-         Rendben. Addig iszom egy kávét. Kérsz?

-         Most nem.- és tárcsázta is a számot

Alig fél óra telt el a telefonbeszélgetés után, és a fiúk már ott is voltak.

-         Itt vagyunk főnök. Mi a probléma?- ült le Tom

-         Nincs semmi probléma, csak szeretném ha ti is hallanátok az új turné tervet.

-         Remélem sok szabad időnk lesz, hogy megnézhessük a városokat, ahova megyünk.- mondta Gustav

-         Én meg, hogy megnézhessük a szép lányokat.- vigyorgott Tom

-         Kezdhetnénk?- kérdeztem felállva

-         Ja, persze mondd csak.- mondták egyszerre

-         Köszönöm. Davidnek már elmondtam, hogy az a tervem, hogy az első öt koncertet itt Németországban fogjuk kezdeni, aztán Franciaországba, azon belül Párizsba. Franciaország után Ausztriába-Bécsbe, utána megint Franciaország-Nizza, aztán Svájc-Zürich….

-         Hé-hé jesszus, és mikor pihenünk?- kérdezte Bill

-         Közben vannak 1-2 nap szabad napok. Remélem, hogy elég lesz.

-         És hány helyszínünk is lesz?- Georg

-         Nem számoltam pontosan, de ha végig mondhatom, akkor megtudjuk. Szóval Zürich után két nap szabi, majd Lengyelország-Varsó, Szlovákia-Pozsony, Magyarország-Budapest, Szlovénia-Ljubljana és végül két koncert itthon.

-         Hűha, ez elég kemény lesz.- mondta Tom

-         Minden turnétok nehéz, szóval.

-         Nekem tetszik.- szólalt meg David- Nem lesz olyan nehéz, hiszen mindig kaptok majd szabad napot. Jut eszembe, én megyek

-         Micsoda?- kérdeztem meglepetten- És akkor ki fogja figyelni a turnét, hogy minden rendben legyen?

-         Nekem van egy tippem.- mosolygott Georg

-         Jaj, ugye nem rám gondoltál David?

-         Miért, van itt más menedzser tanonc? Nem kell izgulni, menni fog. Ha valami baj lesz, akkor felhívsz.

-         De miért nem jössz?

-         Mert egy kicsit a családommal szeretnék lenni, és amúgy is, soha nem leszel jó menedzser ha nem vállalod fel, hogy egyedül végig csinálj, egy turnét.

-         Ezt tudom, de még két hónapja sincs, hogy itt vagyok, és máris nekem kell egy nagy turnét végig vezetnem? Ez azért kicsit kemény, és merész.

-         Nyugi, mi bízunk benned.- fogták meg a fiúk a kezemet

-         Na, akkor ezt megbeszéltük. És most hívd fel a koncertek szervezőit, az új időpontok miatt, aztán menjetek el öten összerakni a hangszereket.- utasított David

Eléggé meglepetten ért a dolog, hogy egyedül csinálom majd a turnét, de nem tudtam mit tenni. Felhívtam a szervezőket, és mindegyikkel egyeztettem az időpontokat. Nem kellett semmit megváltoztatni szerencsére. Ezután elmentem a fiúkkal hangszereket válogatni.

-         Tom beszéltél már Edinával azóta?

-         Mióta?

-         Amióta közölted vele, hogy fontosabb a gitárod mint ő.

-         Figyelj, ez tényleg így van, mert még is csak régebb óta gitározok és vele alig két hete járok. Tudom köcsög vagyok, de ez az igazság, és ez a munkám, ha ez neki nem tetszik akkor nincs miről beszélnünk.- tette be a gitárját a tartóba

-         Na, hogy döntöttél, lesz köztünk valami?- jött oda Georg

-         Hát, egyelőre nem, de még meglátjuk.- kacsintottam rá

-         Mit láttok meg?- kérdezte Bill

-         Semmit, semmit csak, hogy mikor hajlandó végre beadni nekem a derekát Tymmy.- vigyorgott Georg

-         Szegény. Mióta fűz téged?

-         Már egy jó ideje, de nem zavar, sőt vicces, hogy ennyire akar tőlem valamit.- nevettem el magam- Megnézem, hogy kell-e Gustavnak segíteni

Bementem Gustavhoz aki épp dobolt. Nem akartam megzavarni, ezért inkább csak hallgattam, és nagyon tetszett. Persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy észre vegyen.

-         Mióta állsz ott?- állt fel a székéről

-         Nem rég óta. Nagyon ügyes vagy.

-         Örülök, hogy tetszik ahogy játszom. Nem akarod kipróbálni?

-         Jaj inkább nem. Emlékszel, hogy a múltkor szét esett az egész.- pirultam el

-         Emlékszem. Aranyosan elpirultál akkor is, pont ahogy most.- mosolygott rám- De most biztos nem fog összeesni. Gyere próbáld ki, majd segítek

-         Rendben, ha ennyire akarod.

Leültem a székre, és Gustav a kezembe adta a fekete dobverőket.

-         Ez a kedvenc dobverőm. Szinte mindig ezzel játszom.

-         Akkor nagyon vigyázok rá.

Mögém hajolt, és megfogta a kezemet. Lassan, és óvatosan elkezdte irányítva ütni a dobokat. Nagyon jó érzés volt a meleg kezét az enyémen érezni, és az illata is teljesen megfogott. A nagy „dobolásban” nem vettük észre, hogy a többiek az ajtóban állnak, és minket néznek.

-         Te komolyan nem értem, hogy ezek miért nem jönnek össze.- mondta Tom

-         Mert nem akarnak.- Georg

-         Vagy mert nem merik bevallani, hogy éreznek egymás iránt valamit.- mondta Bill

-         Pedig összeillenek.

-         Ja, nemsokára Tymmy is tud majd dobolni.- nevetett Tom, amire persze mind ketten felfigyeltünk- Hupsz lebuktunk

-         De csak mert ekkora idióta vagy.- lökte meg Georg

-         Aranyosak voltatok így.- mondta Bill

-         Kösz, de csak doboltunk egy kicsit.- lépett el mögülem Gustav

-         Igen, és nekem már mennem is kell.- mondtam zavartan

-         Mit szólnál, ha megtanítanálak dobolni?

-         Ez remek ötlet, majd még megbeszéljük, de most tényleg mennem kell. Vyola már vár.- és gyorsan elhúztam a csíkot

-         Hívd már el randizni.- javasolta Tom

-         Dehogyis. Megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk, és én úgy is tekintek rá. Most bocs fiúk, de csomagolnom kell.- és ő elment összeszedni a dobját

Haza felé, gyorsan bementem még a boltba venni valami ehető dolgot estére, és holnapra. Azt hittem, hogy mire haza érek Vyola aludni fog, de nagyban ült a tévé előtt, mikor beléptem az ajtón.

-         Azt hittem, hogy már alszol.- raktam le a csomagokat a konyhába

-         Próbáltam, de nem ment. Mi volt ma?

-         Megbeszéltük az új turné tervet, majd felhívtam a szervezőket, és doboltam Gustavval.- fejeztem be a mondatot teljesen természetesen

-         Hogy mit csináltatok?

-         Doboltunk. Tök jó érzés volt. Állt a hátam mögött, fogta a kezemet és doboltunk

-         Ez volt jó érzés?

-         Nem, a dobolás, még életemben nem doboltam.

-         És nem éreztél semmi különöset közben?- kíváncsiskodott Vyola

-         Nem. De ha most nem haragszol lefekszem.

-         Rendben menj csak. Jó éjt.

-         Neked is.- és bementem a szobámba

Gyorsan lezuhanyoztam, és írtam egy e-mailt anyáéknak, majd befeküdtem az ágyba. Nem tudtam rögtön elaludni, mert azon gondolkodtam, amit Vyola kérdezett. Rájöttem, hogy nem mondtam igazat. Nagyon is éreztem valami különös melegséget amikor együtt doboltunk. Annyira jó érzés volt, és azt kívántam, bárcsak megint érezhetném….