11.rész

Mintha mi se történt volna

 

Ismét eljött a reggel Berlinben. Semmi extra nem volt benne az kívül, hogy Edinánál ébredtem fel. Most először volt olyan alkalom, hogy én keltem fel legelőször. Unalmamban nem tudtam mit csinálni, így kimentem a teraszra. Kellemes napsütéses idő volt. Nem volt se, túl meleg se túl hideg. Pont jó kora nyári időjárás. Elővettem a fiúkról szóló könyvet és elkezdtem olvasni. Egész érdekesnek találtam, hiszen eddig csak azt tudtam róluk, hogy mi a nevük, meg hogy hol laknak. Nem tudtam letenni a könyvet, nagyon érdekes volt, ahogy leírták hogyan kerültek egyre feljebb, és most hol tartanak. A nagy olvasás közepette nem is vettem észre, hogy Vyola ki ült mellém.

-         Szép a kilátás nem?- kérdezte mosolyogva

-         Oh, nem is vettem észre, hogy kijöttél.- csuktam be a könyvet- De nagyon szép. Te figyelj, ismered a testvéredet?

-         Mármint azt az idiótát aki csak apám pénze után lohol, és mindig a szobájában punnyad? Nem szerencsére nem ismerem, csak köszönni szoktunk egymásnak. Azt hiszem valami Márk a neve.- fintorgott Vyola- De miért kérded?

-         Semmi, csak David az első napon mondta, hogy van egy fia, de semmi többet.

-         Nem véletlenül, a mostani családja elég tré. Amúgy is csak a féltestvérem. Pont erről akartam veled beszélni. Már nagyon unom, ami otthon van. Egyfolytában üvöltözés, meg marakodás, én ezt már nem bírom. Ugye a te lakásod két személyes?

-         Az túlzás, hogy lakás, de amúgy igen.

-         Mit szólnál hozzá, ha a lakótársad lennék?

-         Hát, nem is tudom.- kezdtem el gondolkodni

-         Jó, ez hülye ötlet volt. Bocsi. Nem akarok rád mászni, felejtsük el.

-         Még nem fejeztem be. Nem is tudom, nem rossz ötlet. Úgyis olyan unalmas egyedül ott lenni.

-         Akkor benne vagy?- kérdezte Vyola izgatottan

-         Benne. De egy feltételem van.

-         Mi az?

-         Meg kell beszélned még Daviddel is.

-         Mit kell megbeszélni Daviddel?- jött ki Edina is

-         Csak azt, hogy Tymmyhez költözöm.- ugrott fel a székből Vyola, és átölelt.

-         Ez remek. Legalább nem kell majd rohangálni köztetek.- nevetett Edina

-         Akkor fel is hívom apát.- mondta Vyola, és bement telefonálni

-         Mióta vagy kint?- kérdezte Edina

-         Nem tudom, már egy jó ideje. Csak kijöttem egy kicsit olvasni.

-         Pont a fiúkról szóló könyvet?- nézett a kezembe lévő könyvre

-         Persze, hiszen alig tudok róluk valamit, muszáj egy kicsit tájékozódnom.

-         Annyit már biztosan tudsz, hogy nem törődnek mással csak magukkal, és a zenével.- hajtotta le a fejét

-         Még mindig Tom miatt vagy ilyen?

-         Igen. Nem tudom, hogy érdemes-e így folytatni. Nincs kedvem azt hallgatni, hogy mennyire szereti a gitárját, és hogy én csak a második lehetek. Lehet, hogy túl sokat kérek tőle.

-         Ez nem igaz, csak neki még új, hogy egy lánnyal lassan már egy hete együtt van. Ez számára már tartós kapcsolat.- mosolyogtam el magam

-         Oh, igen ezt elfelejtettem.- mosolygott ő is

-         Adj neki időt.

-         Rendben. És veletek mi lesz? Úgy értem Gustavval?

-         Semmi. Mi lenne, úgy kell csinálni mintha mi se történt volna.- álltam fel a székről- Bemegyek felöltözni. David már biztosan vár az irodában.

-         Jaj, tényleg én is megyek veled. Még a végén kirúgnak.

Edinával együtt bementünk felöltözni. Vyola kicsit letörve jött ki a konyhába.

-         Mi van David nem engedni meg?- kérdeztem

-         Nem tudom, azt mondta, hogy menjek be az irodába, és ott majd megbeszéljük.

-         De ez jó nem?- kérdezte Edina

-         Nem hinném, még soha sem hívott be magához. Na mindegy. Ti is bementek?

-         Igen, oda készülünk. Jössz velünk?- kérdezte Edina

-         Aha. Ha nem gond.

Hármasban beültünk a kocsiba, és mentünk az iroda felé. Mikor felértünk nem számítottunk rá, hogy a fiúk is bent lesznek.

-         Örülök, hogy mindenki itt van.- ült le David- Nagy megbeszélést tartottunk a fiúkkal. Úgy döntöttünk, hogy hamarabb kezdjük el a turnét, hogy a nyár utolsó két hetét szabadon eltölthesse mindenki úgy ahogy akarja.

-         Ez pontosan mit jelent, hogy hamarabb?- ültem le

-         Azt, hogy a jövő héten indulnánk.- mondta Bill

-         Ahha. És a koncertszervezőkkel beszéltetek már? Úgyértem, hogy mennyivel fog eltolódni az egész?

-         Velük nem beszéltünk, és nem tudjuk, csak az első hármat, hogy mennyivel fog eltolódni.- mondta David

-         Szóval úgy indulunk neki egy turnénak, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mikor hol leszünk, mikorra érünk oda, mennyi napot tölthetünk ott, a koncertek között mennyi nap szabad idő van. Jól értelmeztem?- kérdeztem kicsit kiakadva

-         Még nem jutottunk el eddig a pontig.- mondta Gustav

-         Nem, csak úgy kijelentettétek, hogy hamarabb kezdődik a turné. És a fanokra senki nem gondol?

-         Most mit kell problémázni. Nem te lépsz fel, hanem mi. Meg tudjuk oldani.- mondta Tom ingerülten

-         Igen, valóban nem én lépek fel, de én számolom ki, hogy mennyi lesz az út, mennyi idő a pihenés, mennyi ember jöhet be, én beszélek a többi ország szervezőjével. Igazad van én, nem csinálok semmit.- mondtam kiabálva

-         Nem ezt mondta te is tudod, csak, hogy neked el kell végezned a feladatot.- fogta meg Gustav a vállam

-         Igen ez olyan könnyű feladat, hogy míg ti a hülye gitárjaitokkal, vagy a dobotokkal szórakoztok, addig több ember a lelkét is kiteszi, hogy összejöjjön egy ilyen szar turné.- álltam fel a székről mérgesen- Köszönöm, hogy ezt velem is megosztottátok. A tervet küldjétek át postán, vagy e-mailen.- mondtam, és kimentem az irodából

-         Álljunk meg egy szóra- rohant utánam Tom- Mi az, hogy a hülye gitárjainkon, meg dobjainkon szórakozunk? Szerinted ez olyan könnyű?

-         Tom hagyd.- mondta Gustav

-         Nem. Te egyelőre egy senki vagy itt Tymmy, és nem beszélhetsz így velünk. Egyelőre David az aki ezért a csapatért kidolgozta a lelkét, és ha valami nem tetszik, akkor mehetsz.- mutatott Tom az ajtó felé

-         Rendben.- mondtam nyugodtan, és kimentem az ajtón

-         Ezt most miért kellett?- lökte félre Gustav

Mentem ki az ajtón, és éreztem, hogy valaki hátulról megfogja a kezemet. Hátra fordultam, és meglepődtem, hogy nem Bill az.

-         Ne menj el. Igazad van, hülyeséget találtunk ki.- ölelt meg Gustav

-         Nem, ez nekem már túl sok. Egy hónap alatt annyi teher nehezedett rám, hogy ezt már nem bírom. És persze mindig én vagyok a hibás.- mondtam könnybe lábadt szemekkel

-         Dehogy te vagy a hibás. Ilyen a banda. Totál feszült mindig a légkör, és ezt sajnos rajtad töltöttük ki, de nem gondoltuk komolyan.- törölte meg az arcom

-         Még amit tegnap mondtál azt sem?- bújtam ki a karjaiból

-         Nem. Azt sem.

Egy percig megint csönd lett. Egyikünk se tudott szólni semmit, csak álltunk egymással szemben, és néztük a másik szemét.

-         Nem tudnánk a tegnapi dologra úgy tekinteni, mintha mi se történt volna?- kérdezte Gustav

-         Nem tudom. Nagyon rossz érzés volt azt hallani, de persze igaz. Semmi se érzünk egymás iránt csak puszta barátságot, szóval, inkább még is csak jobb, ha elfelejtjük.- öleltem meg

-         Köszönöm. Visszamegyünk?

-         Menjünk.

Visszamentünk az irodába. Mikor beléptünk mindenki csendben nézett rám.

-         Bár nem tetszik az ötlet, de rendben, akkor kezdjük hamarabb a turnét. A tervet minél hamarabb látni akarom, hogy elkezdhessem átírni, és felvenni a kapcsolatot a többiekkel. Tom- fordultam hozzá- Lehet, hogy neked egy senki vagyok, de én rendezem meg a koncert körutat, és mindent én csinálok helyettetek, így egy kis tiszteletet elvárok tőled. David, Vyola hozzám költözik rendben?

-         Oké. Nincs ellen kifogásom. Itt vannak a tervek.- adta a kezembe

-         Köszönöm. Megpróbálom holnapra megcsinálni az új turnét, aztán kéne nekem egy olyan ember akinek van stílus érzéke.

-         Billnek van.- mondta Georg

-         Remek. Akkor te fogod megtervezni az új plakátokat.

-         Oké. Végre kipróbálhatom magam.- örvendezett Bill

-         Akkor én megyek dolgozni. Ha valami kell csak szóljatok.- és kimentem az irodából, egyenesen vissza a hotelbe

-         Na, ez már tetszik.- mondta elismerően David- Hol tartotok a számok sorba rendezésével?

-         Már minden megvan, hogy mit mikor adunk elő. Holnap leadom.- mondta Bill

-         Rendben. Akkor most mindenki mehet a dolgára

A fiúk visszamentek a stúdióba új számokat felvenni. Vyola amíg én dolgoztam szépen lassan beköltözött, és berendezkedett. Egész nap, és egész éjjel a turnén dolgoztam, de sikerült összehozni nagy nehezen. Valamikor hajnali háromkor sikeresen ágyba kerültem. Nem kellett sokat küzdenem azért, hogy elaludjak, kellően fáradt voltam…