10.rész

Az első találkozás vele

-         Tymmy, Tymmy ébredj fel.- keltegetett Georg

-         Hány óra van?

-         Fél nyolc lesz.

-         Jesszus minek keltettél ilyen korán? Csak délben megyünk be a stúdióba.

-         Hogy lásd a napfelkeltét.- nevetett

-         Bocs, de rohadtul nem érdekel. Aludni akarok.- húztam a fejemre a takarót

-         Igazából nem ezért keltettelek fel.

-         Azt mindjárt gondoltam. Akkor miért?- ültem fel

-         Hogy megkérjelek valamire.

-         És mire?

-         Eljönnél velem vásárolni. Anyának kéne vennem valamit névnapjára, de nincs ötletem, és hátha neked van.

-         Hát nem ismerem őt, de szívesen segítek.

-         Köszönöm.- ölelt meg- Csináltam reggelit, kérsz?

-         Ennek nem lehet ellenállni.- mondtam, majd kimentünk a konyhába reggelizni

Közben a fiúk is felébredtek nagy nehezen, Edinával.

-         Mikor megyünk a stúdióba?- kérdezte Tom

-         Délkörül. Már alig várom, hogy énekelhessek.- áradozott Bill

-         Én meg alig várom, hogy megfoghassam az én kicsikémet.- mondta Tom

-         Azt hittem az én vagyok.- Edina

-         Persze, te vagy az egyik a Gibson meg a másik.- vigyorgott Tom

-         Remek. Egy gitár megelőz.- fintorgott Edina

-         Ő nem csak egy gitár. Ő az életem része, és nem tudnék nélküle élni.

-         Akkor hagylak élni a szerelmeddel. Majd találkozunk.- mondta Edina és elment

-         Most valami rosszat mondtam?- pislogott Tom

-         Azon kívül, hogy többet jelent neked a gitárod, mint ő? Semmit.- állt fel az asztaltól Bill

Reggeli után Georggal elmentünk vásárolni ahogy megbeszéltük. Csak mentünk az üzletek mellet, igazából nem is nagyon figyeltük a kirakatokat, csak beszélgettünk.

-         Te várjál csak egy kicsit.- állítottam meg Georgot az egyik üzlet előtt, és bementem- Vyola te vagy az?

-         Szia. Jaj de rég láttalak. Mi járatban?- adott két puszit

-         Ge…vagyis az egyik barátommal vásárolni jöttünk. És te?

-         Oh, én is csak vásárolgatok.

-         A férfi üzletben?- néztem rá furcsán

-         Igen. Apának veszek új ingeket, meg nyakkendőt. Már unom amik rajta vannak. És te kinek veszel?

-         A barátom anyukájának kéne, de nem is nagyon figyeltünk oda a kirakatokra.- mosolyogtam

-         Tymmy minek jöttél be?- lépett oda Georg- Oh, bocsi nem tudtam, hogy egy régi ismerős miatt. A nevem …

-         Georg Listing.- mondta Vyola

-         Honnan tudod?- kérdeztem meglepődve

-         Minden újságban ő és a banda van, és amúgy is néha hallgatom őket.

-         Ez király. – mondta Georg- És a hölgy kicsoda?- kérdezte tőlem

-         A hölgy Vyola Jost de ne magázz léci. Nem vagyok olyan öreg.- nyújtotta a kezét Vyola- Segítsek ajándékot választani?

-         Miért is ne. Legalább végre tudunk beszélgetni.

-         Pontosan. Már egy hónapja itt vagy, de csak egyszer találkoztunk, milyen gáz.- nevetett Vyola

Hármasba elmentünk ajándékot vadászni. Jól éreztük magunkat, és egy kicsit többet tudhattunk meg egymásról. Sajnos eljött a dél, és Georgot már keresték telefonon.

-         Sajnálom hölgyeim, mennem kell. Remek volt ez a délelőtt, és köszönöm a segítséget.

-         Mi is köszönjük.- mondtuk egyszerre

-         Mikor végeztek?- kérdeztem

-         Nem tudom. Amikor David azt mondja, hogy jó. Hé, nincs kedvetek eljönni megnézni minket?- vetette fel az ötletet Georg

-         De miért is ne. Úgyse kaptam mára semmilyen munkát.

-         Kedves Vyola?- Georg

-         Remek ötlet. Így megismerem a banda többi tagját is.

-         Akkor menjünk.- nyújtotta két karját

Miközben mi elindultunk a stúdióba a többiek már előkészültek, és hangoltak.

-         Te Tom, nem úgy volt, hogy Edina jön megnézni?- kérdezte Gustav

-         De, csak valamin besértődött.- vonta meg a vállát Tom

-         Pontosan azon, hogy Tom jobban szereti a gitárját, mint őt.- szólt közbe Bill

-         Nem igaz. Nem mondtam, hogy szeretem, csak azt, hogy a gitárom is az életem része.

-         Igazad van ez sokkal jobb.- mondta Bill

-         Hát ez gáz haver. Miért nem hívod fel?- Gustav

-         Minek? Majd ha lenyugszik akkor jön.

-         Hát persze… látszik, hogy nem ismered a nőket.- mosolygott Gustav

-         Mert? Nagyon is jól ismerem őket.

-         Ha egy nő megsértődik, akkor kedveskedni kell neki, és éreztetni, hogy rajta kívül nincs más a világon.- mondta Gustav

-         Fúj ez undorító. Nem fogok nyalizni.- mondta Tom, majd elment

-         Ennek komoly kapcsolat? – húzta fel a szemöldökét Gustav

-         Megjöttünk.- lépett be Georg az ajtón, utána mi

-         Sziasztok.- köszöntünk egyszerre Vyolával

-         Végre itt vagy. Mi tartott eddig?- kérdezte Gustav

-         Nyugi. Velem volt. Pontosabban velünk. Fiúk had mutassam be Vyolát az unokahúgomat.

-         Hello mindenkinek.- intett Vyola

-         Szia.- mondták egyszerre

-         Gondolom nem kell bemutatkoznunk.- lépett elé Bill, és mélyen a szemébe nézett

-         Nem. Ismerek mindenkit.- pirult el Vyola

Egy percig így álltak csendben egymással, egymás szemébe nézve. Rögtön lehetett érezni köztük a vonzódást, mintha nem is lenne számukra senki más.

-         Akkor kezdhetjük.- lépett be az ajtón David- Kislányom, hát te is itt vagy.- ölelte meg Vyolát, aki láthatólag kicsit zavarba jött apját látván

-         Igen. Georg mondta, hogy jöjjek el.

-         Örülök neki. Na, fiúk hangszerekhez.- utasította őket

-         Igenis.- mondták egyszerre, és elfoglalták a helyüket

Mi Vyolával beálltunk a keverő pultos srác mögé, és hallgattuk ahogy a fiúk játszanak. Fura módon csak Gustavra figyeltem ahogy dobolt. Nem tudtam levenni róla a szememet, pedig próbáltam.

-         Tymmy csörögsz.- szólt Vyola

-         Oh, tényleg. Köszi- vettem elő a telefonomat- Szia Edina- Nem itt vagyok velük- Rendben- Puszi

-         Csak nem Edinával beszéltél, a régi osztálytárssal?- kérdezte Vyola

-         De igen. Ő is a fiúkkal dolgozik, bár most úgy hallom valami baj van vele és Tommal.

-         Miért összejöttek?

-         Elvileg igen, de ma állítólag nagyon bunkó volt. Megkért, hogy utána menjek át hozzá. Ugye nem baj?

-         Nem dehogy. Menjek én is?

-         Persze. Majd együtt oltjuk Tomot.- nevettem el magam- Amúgy mit szólsz a fiúkhoz?

-         Aranyosak. Bár még nem nagyon beszélgettem velük, de jó fejek, főleg Bill. Nagyon szép szemei vannak.

-         Igen azt láttam, hogy nagyon néztétek egymást.

-         Csak azért, mert most először találkoztam vele, és mert őt bírom a bandából.- pirult el Vyola

-         Hát persze… Az első találkozás vele…- néztem rá gyanúsan- Befejezték ezt a számot. Szólok nekik, hogy elmegyünk.

-         Rendben, addig itt megvárlak.

Elmentem szólni a fiúknak, hogy találkozunk Edinával, és közben oda ment Bill beszélgetni Vyolával.

-         Hogy tetszett?- kérdezte Bill

-         Jó volt nagyon. Élveztem a számot.

-         Örülök neki. Érdekes, hogy David lánya vagy, és még soha nem találkoztunk.

-         Hát, mert eddig soha nem jöttem el ide. De ezentúl gyakrabban fogjuk látni egymást, úgyértem gyakrabban jövök majd.- jött zavarba Vyola

-         Az remek lesz.- mosolygott Bill- Most vissza kell mennem, akkor majd találkozunk.- kacsintott Vyolára

-         Igen.- mosolygott

-         Na, David elengedett. Huhú itt vagy?- csettintettem Vyolának, aki kicsit más felé járt

-         Mi? Mehetünk?- alélt fel az álmodozásból

-         Igen.- húztam magam után

-         Srácok nekem bejön ez a csaj.- mondta Bill

-         Csak nem szerelmes vagy?- kérdezte Gustav

-         Még nem, de az is lehet.

-         Na, már mindenki szerelmes, csak megint nekem nincs senkim.- durcáskodott Georg

-         MI az, hogy mindenki?- kérdezte Gustav

-         Neked ott van Tymmy, Billnek ez a Vyola, Tomnak Edina…

-         Áljunk meg. Nekem nincs sehol Tymmy, csak barát, nem érzek iránta semmit. Még csak nem is az esetem.- mondta Gustav, csak azt nem tudta, hogy ott állok mögötte. Mikor hátra fordult a fiúk mutogatása miatt fal fehér lett.

-         Csak itt hagytam a táskámat.- mondtam könnyekkel küszködve- Már megyek is.- és gyorsan felkaptam a táskám

-         Miért nem szóltatok, hogy itt van?- kérdezte Gustav mérgesen

-         Szerinted a mutogatást csak poénból csináltuk?- kérdezte Tom

Mentem ki a stúdióból, de nem tudtam megállni, hogy egy könnycsepp ne gördüljön le az arcomon. Beszálltam a kocsiba, és letöröltem az arcom, hogy Vyola észre ne vegye. Elmentünk Edinához, aki süteménnyel, és egy rakás romantikus filmmel várt minket. Beraktuk az egyiket, és nem beszéltünk egy szót sem. Mikor vége lett a filmnek mind a hármunknak a szeme piros volt a sok sírástól.

-         Mi történt veletek Edina?- kérdeztem megtörölve a szememet

-         Tomnak fontosabb a hülye gitárja, mint én. És ezt ki is mondta reggel.

-         Biztos nem úgy gondolta, csak a munkájában fontos a gitár. Nem kell komolyan venni.- mondta Vyola- Jut eszembe. Amikor kijöttél a stúdióból könnyes volt a szemed Tymmy. Mi történt?

-         Semmi, csak hallottam valamit oda bent, ami kicsit megbántott.- gyűlt megint könny a szemembe

-         De mit?- ült mellém Edina

-         Hallottam amikor Gustav azt mondta a fiúknak, hogy nem érez irántam semmit, még csak nem is vagyok az esete.- mondtam sírva

-         Hogy ez mekkora bunkó. Ott játssza neked a nagy macsót, erre ilyet mond. Én a helyedben pofán vágtam volna.- mondta mérgesen Edina

-         Várjunk. Ha nem tetszik neked, akkor miért érdekel?- kérdezte Vyola

-         Nem tudom, de most nagyon megbántott.- töröltem meg az arcom- Edina ha nem baj ma itt alszom

-         Persze nyugodtan. Meg ágyazok neked. Vyola te maradsz?

-         Ha nem baj akkor igen.

-         Oké.

Az este hátra levő részét csacsogással, evéssel, és filmnézéssel töltöttük. Arra a pár órára sikerült elfelejtenünk a bandát, és a pasikat, és felhőtlenül jót szórakoztunk. Egy igazán lányos bulit csaptunk. Késő este, mikor már mindenki hulla volt, betértünk az ágyba, és elaludtunk. Este még jött egy sms-em: „ Ne haragudj azért amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan, csak felhúztak. Jó éjt, Gustav”  Nem volt kedvem válaszolni rá, csak megint felzaklatott volna, így kikapcsoltam a telefonomat és elaludtam….