9.rész

Egy együtt töltött nap

 

-         Aki utoljára ér a vízbe az a fogó.- rohant el mellettünk Georg

Erre a mondatra mindenki elkezdett futni a vízbe, csak én nem. Én kint maradtam a parton egy kicsit gondolkodni. Mit mondtam Gustavnak? Barátok vagyunk? És mi lenne ha járnánk? Ekkora marha is csak én lehetek. Még, hogy nem zavart, hogy nem dicsért meg? Hiszen pont amiatt mentem ki. Kicsit bántam, hogy ezeket mondtam neki, de már nem tudtam visszafordítani a szavaimat. Edina jött ki a vízből hozzám.

-         Nem akarsz bejönni? Isteni a víz.- csurgatta rám a vizet

-         Jaj, most nem köszi talán majd később. Inkább sétálok egyet itt a parton.- mondtam, és elindultam

-         Hát jó.- nézett rám furcsán, majd visszament a fiúkhoz

Sétálás közben figyeltem, ahogy a többiek birkóznak a vízben, és hallottam a nevetésüket, még távolról is. Teljesen belemerültem a gondolataimba. Szinte alig hallottam meg, hogy Bill fut utánam és szólítgat.

-         Tymmy! Hahó várjál már.

-         Ne haragudj, nem hallottalak.- vártam meg

-         Miért nem jössz be hozzánk? Nagyon jó a víz.- mondta és ő is csurgatta volna rám a vizet

-         Köszi már kaptam, az elég volt.- léptem arrébb

-         Valami baj van?

-         Nem dehogy, csak most nincs kedvem bemenni.

-         Hát ezzel a mondattal elkéstél.- vigyorgott, és hirtelen hátulról megfogták a derekam és felemeltek. Tom, Gustav és Georg cipeltek a víz felé.

-         Ne, nem akarok bemenni.- kiabáltam nekik, de mintha meg se hallották volna, vittek tovább.

Elvonszoltak Edina mellett aki csak nevetett és drukkolt nekik.

-         Bill szólj rájuk!- mondtam a velem szembe álló Billnek

-         Bocs, nem tehetek semmit.- nevetett

-         Háromra dobjuk.- mondta Gustav

-         Oké.

-         Ha megmeritek tenni….

-         1-2---3- számolt Georg, majd háromra behajítottak a vízbe

A legnagyobb vízbe dobtak be. Amint kiért a fejem vízből, kiáltani kezdtem:

- Segítsetek! Nem t..- nyeltem egy nagyot a vízből- Nem tru…

- Ne szórakozz már. Ússzál ki.- mondta Georg

- Nem vagyunk olyan hülyék, hogy bevegyük.- nevetett Tom

- Fi…fi…- de nem tudtam befejezni, mert elmerültem teljesen

- Skacok szerintem nem viccel.- mondta Gustav és beugrott a vízbe utánam

Beúszott teljesen, lemerült, de nem talált sehol. A parton mindenki meg volt ijedve. Gustav többször lebukott, de nem talált sehol.

-         Megvan?- kérdezte aggódva Bill

-         Még nincs.- mondta majd ismét lebukott. Végre megtalált. Azonnal kihúzott a vízből, és kivitt a partra

Ijedten nézett mindenki. Senki nem tudta, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Nem bírtam tovább és elkezdtem röhögni tiszta erőből.

-         Ez egy vicc volt.- kérdezte Gustav mérgesen

-         Ne haragudjatok, de ezt muszáj volt. A bedobás miatt.- keltem fel a földről nevetve

-         Nekem egyáltalán nem volt vicces.- mondta Gustav és elment dühösen

-         Te nem vagy komplett.- Bill

-         Nekem tetszett.- szólalt meg Georg

-         Szerintem se volt rossz.- Tom

-         Hogy tudtál ilyen sokáig a víz alatt maradni?- kérdezte Georg

-         Azt hiszem jobb ha most Gustav után mész.- mondta Bill

Nem válaszoltam semmit, hanem elkezdtem futni Gustav után.

-         Várj! Ne haragudj, de nem hagyhattam ki.- mondtam, de nem is nézett rám, csak ment tovább- Gustav! Gustav kérlek várj!- fogtam meg a kezét

-         Ez egyáltalán nem volt vicces! És mi van ha tényleg nem tudsz úszni? Nem volt jogod így megijeszteni, és rászedni.- mondta mérgesen

-         Nektek meg nem volt jogotok akaratom ellenére bedobni a vízbe!- mondtam, most már én is ingerülten

-         Te felfogtad, hogy mit játszottál el? Nyomába se ér a mi kis piti vízbe dobásunk.- majd ismét elindult

-         Igazad van. Ne haragudj.- fogtam meg a karját, és átöleltem

-         Soha többé ne csináld ezt!

Pár percig csak összeölelkezve álltunk a parton. Annyira jó érzés volt, érezni az erős kezét, és izmos testét. Elkezdett hevesen verni a szívem, így gyorsan elengedtem.

-         Ígérem.- mondtam, majd elindultunk visszafelé

-         Na, szent a béke?- kérdezte Bill

-         Igen. De még neheztelek rá.- mosolygott Gustav

-         Akkor mehetünk enni?- kérdezte Georg

-         Ez remek ötlet.- mondta Tom

-         Menjetek előre fiúk, én még beszélek Edinával.

-         Oké. Ott találkozunk.- mondták a fiúk, és elmentek

-         Na, miről van szó?- állt velem szembe

-         Emlékszel, hogy azt mondtam, csak barátok vagyunk Gustavval?

-         Igen.

-         Most valahogy másképp érzem. Olyan mintha többet éreznék iránta.

-         Nyugi. Biztos csak azért, mert ő „mentett” meg. Nem kell megijedni, csak mert hevesebben ver a szíved.- adott egy puszit

-         Igazad van. Hülyeség. Menjünk enni.- karoltam belé

A fiúk után mentünk. Már rendeltek 3 pizzát. Tom Edinával, Bill Georggal, én pedig Gustavval ettem közösen egyet. Evés után még visszamentünk a tóba fürdeni. Georggal úgy döntöttünk, hogy úszunk egy teljes kört ketten.

- Te figyu. Mi van köztetek Gustavval?- kérdezte Georg

- Barátok vagyunk. Miért?

- Csak mert tisztára azt lehet kivenni a viselkedésetekből, hogy vonzódtok egymáshoz. Ezt még én is észre vettem, pedig nem vagyok ilyenekben zseni. Meg most is ahogy álltatok ott összebújva, elég egyértelműnek tűnt.

- Csak egy baráti ölelés volt az egész. Hidd el, nem érzünk egymás iránt semmit.- mondtam kicsit halkabban

- És irántam?- vigyorgott

- Sajnos irántad sem. De meglátjuk mit hoz a jövő.- kacsintottam rá

- Akkor várok.- mondta- Verseny visszafelé?

- Benne vagyok. De vigyázz, mert leelőzlek.- mondtam, és már úsztam is

Természetesen legyőzött, de épp csak egy fél hosszal. Úszkálás után visszamentünk Billel, és Tommal a házukba. Estére egy mozit beszéltünk meg, és mindenki haza ment készülődni. Edina és Tom bementek Tom szobájába, én pedig Billel az övébe.

-         Milyen rend van itt.- mosolyodtam el

-         Nem hitted volna mi?

-         Végülis belőled hamarabb kinézem, hogy rend van mint Tomból.

-         Ez így igaz. Tom egy rendetlen disznó. Várj készítsünk egy közös fotót.- vette elő Bill a gépét

Nem csak egy közös fotót csináltunk, hanem vagy százat.

-         Nincs mit felvegyek.- állt a szekrénye előtt

-         Ne csináld már. Biztos van valami jó kis ruhád.- löktem félre- Na itt van ez a fehér ing, és ez a fekete gatya, meg ez az öv.- adtam a kezébe

-         Nem akarsz inkább a stylistom lenni?- vigyorgott

-         Ezt most inkább visszautasítom.- adtam neki egy puszit majd elindultam kifelé

-         Te meg hova mész?- kérdezte Bill

-         Hagylak öltözni.

-         Tudok én előtted is.- kacsintott rám

-         De én viszont zavarban leszek.- mondtam és kimentem

Tom jött velem szembe:

-         Miért nem mész be?

-         Mert Bill öltözik.

-         Már értem. Én se szeretném látni a testét.- nevetett gúnyosan

-         Látom hozod megint a formádat.

-         Én mindig. Amúgy mi van veled meg Gustavval?

-         Jesszusom. Ez a bandának most a legnagyobb témája?

-         Hát…Igen. Mert látni a vibrálást.- vágott hülye fejet

-         Miféle vibrálást? És mi miért nem látjuk?

-         Hát amikor egymás szemébe néztek meg ilyenek. Mert vakok vagytok, és nem meritek bevallani magatoknak és egymásnak se.

-         Mióta lettél te ilyen bölcs?- néztem rá furcsán

-         Amióta olyan nagyszerű csajom van mint Edina.

-         Ahha. És veletek mi van?

-         Semmi. Megvagyunk.

-         Ugye nem fogod átverni, és megcsalni őt?

-         Nem. Szerintem ez most komoly. De ha nem haragszol megyek. Már lent vannak a többiek.- mondta és elment

Bekopogtam Billhez.

-         Kész vagy?

-         Persze. Gyere nyugodtan. Jó leszek így?- fordult meg

-         Tökéletes, de menjünk a többiek már várnak.

-         Oké.

Lementünk. Már mindenki készen állt. Felvettük a cipőket és indultunk is.

-         Tom ugye komolyan gondolod ezt a kapcsolatot, és nem fogsz megcsalni?- kérdezte Edina

-         Persze, hogy nem.- mondta Tom és átölelte

-         Milyen aranyosak.- mondta Gustav

-         Igen. Összeillenek.- mosolyodtam el

-         Mit is nézünk meg?- kérdezte Georg

-         Egy romantikus vígjátékot.- mondta Bill

-         Jaj ne már. Utálom a romantikát.- fintorgott Georg

-         Pedig rádférne.- nevetett Tom

Bementünk a moziba, és mindenki elfoglalta a helyét. Elkezdődött a film. Tényleg elég nyálas volt, még nekem is túl nyálas, de azért elgondolkodtam néha, azokon amiket a többiek mondtak Gustavról, és rólam. A mozi után még elakartunk menni enni egyet, de már senkinek sem volt ereje, így haza mentünk. Szerencsére a fiúk közel laktak egymáshoz, így mindenkit kitudtak rakni egy helyen.

-         Ki kinél alszik?- kérdezte Bill

-         Én otthon.- mondta Gustav

-         Szerintem most én is. Holnap tényleg dolgozni kell.- mondta Georg

-         Én Tomnál.- Edina

-         Én pedig a tónál.- mondtam nevetve

-         Jöhetsz hozzánk.- ajánlotta fel Georg

-         Azt hittem, hogy aludni akarsz.

-         És kimondta, hogy melletted nem lehet?- vigyorgott Georg

-         Jól van, akkor menjünk.- karoltam belé

-         Szevasztok. Holnap találkozunk.- intett Georg

-         Csak nem vagy féltékeny?- kérdezte Tom Gustavtól

-         Nem. Ő ajánlotta fel gyorsabban. Amúgy sincs hely most nálunk, haza jött a nővérem.- nézett utánunk Gustav- Akkor jóét. Holnap találkozunk.- mondta és már el is ment

-         Szerintem összekéne őket hozni.- mondta Edina

-         Majd holnap.- nyújtózkodott Tom- Most menjünk aludni.- és bementek a házba.

Georggal megérkeztünk hozzájuk. Udvariasan felajánlotta a kanapét, és megágyazott, majd mind ketten elmentünk aludni…