Csak barátok

 

Reggel természetesen mindenki másnaposan kelt fel a telefon csörgésre.

-         Vegye már fel valaki azt a zajládát.- szólt ki a párna alól Georg

-         Veszem.- mondtam kómásan felkelve, és elmentem a telefonért- Igen?

-         Szia Tymmy, David vagyok. Nem tudod, hogy hol vannak a fiúk? Mindenhol kerestem őket, még a szobájukban is, de sehol sincsenek.- mondta aggódó hangon David

-         De éppen mind itt fekszenek az ágyamban.

-         Micsoda?

-         Igen itt vannak mind. Tegnap egy kicsit buliztunk. Melyik fiút adjam?

-         Egyiket se. Oda megyek.- mondta, majd lecsapta a kagylót.

-         Na, ki volt az?- kérdezte Bill

-         A főnök. Nem volt valami boldog.

-         Ő soha sem boldog.- kászálódott ki Tom a fotelból

-         Azt mondta, hogy ide jön, szóval készüljünk fel a kiabálásra.- mondtam, majd kimentem a fürdőbe.

Nem telt bele sok idő, és David benyitott a szobába. Teljesen le volt döbbenve, amikor meglátta a sok másnapos embert, akik az ágyon, illetve a kanapén döglöttek.

-         Te jézusisten. Mi a fenét csináltatok ti tegnap este?- kérdezte

Senki nem válaszolt, vagy azért mert nem fogták fel a kérdést, vagy pedig nem mertek, így David újra megkérdezte:

-         Mit csináltatok tegnap este?- kérdezte ismét, már kicsit ingerülten

Nagy szerencsémre, pont akkor léptem ki az ajtón, és mindenki rám nézett, még ő is.

-         Ajjaj most bajban vagyok?- kérdeztem félve

-         Nem csak te. Ülj le a többiek mellé.- utasított David

Arrébb gurítottam Billt, majd leültem az ágyra.

-         Utoljára felteszem a kérdést, és ha senki nem válaszol, én nem tudom mit csinálok. Mit csináltatok tegnap, hogy most az egész banda úgy néz ki mint egy mosott szar?! Még Gustav is, aki mindig friss, és üde.

-         Na jó, akkor mondom én.- kezdtem bele

-         Hallgatlak.

-         Az úgy volt, hogy ugye elmentünk enni, aztán a kocsmába, és ott egy kicsit iszogattunk, majd visszajöttünk ide, és elaludtunk.

-         Értem. Úgy látom, hogy ma veletek semmit se lehet kezdeni, úgyhogy szépen mindenki haza megy Magdeburgba és kipiheni magát, és holnap újult erővel befejezzük a videoklipet. Megértettétek?- kérdezte David

-         Igen.- válaszolt mindenki egyszerre

-         És ha lehet ezeket az éjszakai bulikat hanyagoljátok, amíg nem lesz vége a turnénak.- mondta befejezőleg, majd kiment

-         Huh ez gázos volt.- mondta Georg

-         Az. De csináljuk azt amit mondott.- mondta Bill

-         Rendben. Mindenki fürödjön meg és mondjuk 1 óra múlva lent találkozunk a kocsinál.- néztem az órámra

-         Oké.- mondták a fiúk, majd kivonultak

Edina is ment volna utánuk, de visszahúztam.

-         Te pedig most szépen mesélsz nekem, hogy mi történt tegnap köztetek.

-         Köztünk? Kivel?- nézett ártatlanul

-         Ne nézz hülyének. Arra emlékszem, hogy a parketten elkezdtetek smárolni. Szóval? Összejöttetek?- kérdeztem miközben bementem a fürdőbe

-         Azt hiszem igen. Vagyis úgy emlékszem mintha beszéltünk volna erről.- állt az ajtó elé

-         Nekünk nagyon úgy tűnt mintha összejöttetek volna.

-         Jó-jó igen összejöttünk, de nem kell olyan nagydobra verni. Félek egy kicsit ettől a kapcsolattól.

-         Miért?- jöttem ki a fürdőből

-         Mert végülis ő Tom Kaulitz a nagy nőcsábász, és akármikor megcsalhat. Például most kezdődik majd a turnéjuk, ahova én nem megyek, és sok szép fan lesz ott. Szóval nem élem bele magam abba, hogy sokáig együtt leszünk.

-         Ez elég pesszimista gondolkodás.- húztam fel a szoknyám- Lehet, hogy most miattad megváltozik, és nem fog csajozni. Neki is van azért szíve attól, hogy egy tuskónak mutatja magát. Szerintem van remény.- mosolyogtam Edinára

-         Remélem. De ettől függetlenül nem élem bele magam, nem akarok nagyon pofára esni. Nincs kölcsönbe egy felsőd meg egy nadrágod?- kérdezte Edina

-         Dehogy nincs. Válassz nyugodtan a szekrényemből.- mondtam Edinának

10 perccel később a fiúk berontottak a szobába.

- Mehetünk?- kérdezte Tom lehuppanva az ágyra

- Titeket nem tanítottak meg kopogni?- kérdeztem tőlük

- De csak nem szeretjük használni. Az túl udvarias.- mondta szemtelenül Tom

- Ja, bocs. Tőled nem is vártam mást.- mondtam ingerülten, majd becsaptam a szekrényem ajtaját

- Ugye hoztok fürdőruhát is?- kérdezte Georg

- Minek?

- Mert van a házunktól nem messze egy kis tavacska. Ott tudnánk fürdeni.- mondta Bill

- Ez esetben hozok.- mondtam, majd megint kinyitottam a szekrényemet, és kivettem egy piros és egy kék bikinit.

- Szerintem elég lesz egy is.- mondta Tom

- Tudom. Az egyiket Edinának adom, ugyanis nincs itt ruhája nagyokos.

- Nem baj az. Jól lesz nekem meztelenül is.- vigyorgott Tom

- Csak szeretnéd.- lépett ki a fürdőből Edina

- Hű de csinos itt valaki.- mondták egyszerre a fiúk

Edinán a kék farmer szoknyám, és a narancsszínű toppom volt. A haja fel volt tűzve, és egy kis magas sarkú szandál volt a lábán.

-         Köszi fiúk, ez kedves.- pirult el

-         Na, ez szép engem már észre se vesztek.- mondtam csalódottan

-         Dehogynem. Te is nagyon csini vagy, de tőled már megszoktuk a szoknyát.- ölelt meg Bill

-         Persze-persze csak mennyünk már.- bújtam ki a karjaiból, majd elindultam lefelé

-         Ezt inkább neked kellett volna mondani Gustav.- bökte meg Georg

-         Miért?- kérdezte Gustav

-         Mert neked jön be, nem nekünk.- mondta Tom

-         Fogjátok már fel, hogy csak barátok vagyunk!- mondta feszülten Gustav

-         Oh igen. Tudjuk mi azt.- mondták egyszerre ketten, összekacsintva

-         Megyünk fiúk?- kérdezte Bill

-         Menjünk.

Beszálltunk mind a kisbuszba, és elindultunk. Azalatt az egy óra alatt, Tom és Edina, csak úgy falták egymást. A másik három fiú pedig valami idióta kártyajátékot játszottak, én pedig előbb anyával, majd apával telefonon beszélgettem, és Vyolával sms-ztem. Mikor megérkeztünk egy kis családi házhoz szálltunk ki.

-         Íme a mi kis otthonunk.- tárta szét kezét Bill

-         Milyen édes kis házikó.- mondta Edina

-         Igen. Olyan családias.- szólaltam meg

-         Jaja csak menjünk már be kajálni.- mondta Tom, majd mindannyian bementünk

A házban már áradt a finom friss sütemény illata, és a fiúk édesanyja Simone jött ki a konyhából üdvözölni minket. Már első pillantásra szimpatikusak voltunk neki Edinával.

- Gyertek be lányok a konyhába amíg a fiúk átöltöznek.- mondta kedvesen Simone

Követtük őt a konyhába. Közbe Edina a fülembe súgta, hogy nem hitte, hogy egy nap után megismerkedik Tom anyukájával. Leültünk az asztalhoz és beszélgetni kezdtünk. Érdekes módon úgy beszélgettünk hárman, mintha jó barátnők lennénk. Valahogy rögtön megtaláltuk a közös hangsúlyt.

-         Jól van anya már mindent tudsz róluk. Mehetünk?- kérdezte Bill

-         Persze. Nem akarlak feltartani titeket. Majd még találkozunk.- mondta majd elköszönt

Elindultunk a fiúkkal a tóhoz. Útközben valahogy Gustav mellé kerültem.

-         Remélem nem haragszol amiért a téged nem dicsértelek meg.

-         Jaj nem dehogy. Csak vicceltem. Amúgy sem várom el, hogy minden apróság miatt megdicsérj, nem járunk. Persze ha járnánk se kellene…

-         Értem.- fogta be a számat mosolyogva- Barátok vagyunk.