6.rész

A forgatás

 

Másnap reggel korábban ébredtem, hogy még csak véletlenül se késsek el. Kávét főzvén, kopogtatást hallottam. Mentem kinyitni az ajtót, és legnagyobb meglepettségemre David állt ott.

-         Jó reggelt, készen állsz a mai napra?- kérdezte kedvesen

-         Jó reggelt. Hát nagyjából igen, de te mit keresel itt?- kérdeztem tőle

-         Gondoltam munka előtt bejövök egy kicsit beszélgetni, mivel tegnap olyan bunkó voltam.- ült le az egyik székre

-         Nem voltál, én dramatizáltam túl, mert elég rossz volt a tegnapi napom, és nagyon szerencsétlen voltam, ami idegesített is, de amit mondtam azt be is tartom, nem titkárnőnek szegődtem ide.

-         Tudom, és szeretnék elnézést kérni, de tényleg elég lenge ruhában voltál.- mosolygott kajánul

-         Nem kell aggódni, többet nem fordul elő.- mosolyogtam én is, rá- Kérsz egy kávét vagy egy teát?

-         Nem köszi, már meg volt minden otthon. Jut eszembe Vyola azt üzeni, ha ma van kedved és időd, akkor ebédeljetek együtt.

-         Oh, oké majd felhívom. Mikor megyünk?

-         Amint a fiúk kopogtatnak az ajtón.- mondta David, és már kopogtak is- Mit nem adnék, hogy mindig ilyen pontosak legyenek.- mondta majd kinyitotta az ajtót- Mindenki itt van?

-         Persze, ha csak nem vársz egy ötödik tagot.- mondta Georg, majd mindenki szépen lassan bejött a szobámba

-         Nos a mai terv, a Der Letzte Tag klipforgatása. Ma az összes Tv erről fog beszélni, sőt még a rádiók is. Remélem, hogy nem lesz semmi baj, és sikerülni fog. Ha ezzel készen vagyunk, lesz egy nagy megbeszélés a turnéval kapcsolatban.

-         Hmm elég sűrűnek ígérkezik ez a mai nap.- mondta Tom

-         De még mennyire, ugyanis nem csak egyszer fogjátok előadni, hanem egy órán keresztül, egymás után.- mondta David

-         Ezt ugye most nem mondod komolyan.- kérdeztem tőle

-         De, miért?

-         Csak, mert oda kint kb. 30 fok, van, és meg fognak ott dögleni a melegben. Még a végén napszúrást kapnak.

-         Nyugi max Georg kaphat. Mi bírjuk a gyűrődést.- nevetett Tom

-         Ez nem vicces, és nem tudom, hogy ki találta ki ezt a nagy hülyeséget.

-         Mi.- adott rövid választ Bill

-         Ti? Úgyérted, hogy a banda?

-         Igen. Mi akartuk ezt, hogy sok fannak akik nem tudnak eljönni a koncertre azoknak örömet szerezzünk ezzel.- magyarázta Gustav

Ekkor értettem meg csak igazán, hogy ezek a fiúk nem a pénzért, vagy a hírnévért játszanak, hanem a rajongóik miatt, akiket még csak nem is ismernek személyesen, de képesek mindent megtenni azért, hogy akár csak egy kis ideig is, de örömöt tudjanak nekik szerezni.

-         Akkor indulhatunk?- állt fel David

-         Igen.- mondták a fiúk egyszerre, majd elindultak kifelé.

Én csak álltam az ágy mellett. Meg se tudtam moccanni annyira meg lepett az a mondat, amit Gustav mondott. Az elmélkedés után fogtam a táskám, és mentem a fiúk után. Elindultunk. Egy réginek látszó mozi mögött álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból, majd felmentünk a lépcsőn. Úgy nézett ki az egész, mint egy alagút. Bementünk egy kis teremszerűségbe, ahol vagy 30 ember sürgött forgott. Ahogy beléptünk szinte mindenki rávetette magát Davidre, és a fiúkra. Mindenki eltűnt mellőlem. Én csak álltam az ajtónál, és néztem, ahogy mindenki dolgozik. Egy kis idő múlva Gustav jelent meg előttem.

-         Te itt fogsz egész nap unatkozni?- kérdezte mosolyogva

-         Nem tudom. Nem kaptam semmi feladatot, útban pedig nem szeretnék lenni.

-         Akkor gyere velem.- nyújtotta a kezét

-         Hova viszel?- mentem utána

-         Mindjárt meglátod

Elvitt egy kis ablakocskához. Amint kinéztünk, láttuk, hogy egy csomó fan rohan a mozi felé. Megdöbbentő volt, főleg, hogy mind sikítoztak. Nem törődtek azzal, hogy fellökték a másikat, csak futottak előre, hogy minél közelebb kerülhessenek a kordonhoz.

-         Úristen ez olyan ijesztő.- léptem hátra az ablaktól

-         Igen, először nekem is az volt, de mostmár valahogy megszoktam, és nem is tűnik fel.

-         Hát nem hiszem, hogy én valaha is meg fogom szokni. De nem is az a lényeg, hogy én megszokjam, hanem majd akiket menedzselek.

-         Van benne valami.

-         Hát itt vagytok. Gustav neked irány az öltöző, Tymmy te pedig velem jössz.- szakította meg a beszélgetésünket David

-         Megyek is. Majd még látlak.- mondta Gustav majd el is tűnt

-         Te mi van köztetek?- kérdezte furcsállva David

-         Semmi. Miért mi lenne?

-         Mindegy. Csak olyan mintha valami féle vonzalom lenne kettőtök között.

-         Áh dehogy, csak barátkozunk. Na de mi a feladatom?

-         Ja, igen. Az lenne, hogy kapsz tőlem egy adó vevőt, és figyelned kéne, hogy a fiúk pontosan akkor menjenek fel, amikor szólok neked a vevőn keresztül. Aztán, mikor már fent vannak, már csak az órát kell figyelned, hogy pontosan egy óra múltán lejöjjenek. Meg tudod csinálni?

-         Persze. Minek nézel engem?

-         Erre most inkább nem válaszolok.- vigyorgott- Na, menj föl, és várd az utasításomat.

-         Rendben.- mondtam, majd mentem fel

Jó fél óráig ott álltam, és figyeltem ahogy felállítanak mindent, a kamerákat, a dobot. Időközben kaptam még egy komoly feladatot: nekem kellett figyelnem arra, hogy miután lejönnek a fiúk kapjanak vizet. Hatalmas feladat lesz, de ezt is meg kell csinálni. Nem soká jöttek a fiúk, és szépen felálltak mögém.

-         Izgultok?- kérdeztem tőlük

-         Egy kicsit igen. Ilyen még nem volt, hogy egy mozin játszottunk.- mondta Bill

-         Ja, de ezt is ki kell próbálni egyszer.- szólalt meg Tom

-         Most jöttem rá, hogy még semmit se tudunk rólad, csak a nevedet.- mondta Georg

-         És ilyen sokáig tartott míg rájöttél.- nevetett Tom

-         Hehe nagyon vicces.

-         Oké fiúk mindjárt mehettek. Gustav te most menj fel a dobodhoz.- utasítottam őt

-         Megyek.- mondta majd indult is

-         Vissza a témához. Ha lesz időtök akkor majd egyszer összeülünk, és megtudtok mindent.

-         Alig várjuk.

-         Én is, de most menjetek.- mondtam nekik is

Szépen sorban felvonultak. Elkezdték showjukat. Hatalmas őrjöngés tört ki amint, elkezdték játszani számukat. Még én is egészen átvettem a zene ütemét.

-         Halihó.- lépett mellém Edina

-         Szia. Nem is láttalak ma.

-         Tudom. A fiúkat kellet megcsinálnom. Jók mi?

-         Elég jók. Még nem is hallottam őket játszani azt hiszem.

-         Nekem meg van az összes cd-jük és dvd-jük. Egyszerűen szuperek. Főleg Tom. Ahogy bánik a gitárral…- vigyorgott Edina

-         Hé, csak nem tetszik?- kérdeztem tőle

-         Nekem? Nem, dehogy. Miket képzelsz te.- pirult el

-         Csak kérdeztem. Jaj, nem is meséltem, hogy kivel találkoztam.

-         Na kivel?

-         Vyolával.

-         A régi unokatestvéreddel?

-         Igen.

-         Várj neki nem….- gondolkozott egy kicsit Edina- David az apja?

-         Igen. Nem tudtad?

-         De az iskolában még mondta, csak teljesen elfelejtettem. És mi van vele?

-         Jól van. Fodrász lett belőle. Elvileg ma együtt ebédeltünk volna, csak sajnos nincs időm.

-         Ez szuper, egyszer elmehetnénk együtt valahova csacsogni.

-         Szerintem is. Jaj te jó isten le kell jönniük a fiúknak.- gyorsan lehívtam őket, megkapták a vizüket, majd elmentünk egyet enni.

-         Na végre egyszer ehetünk veled is.- mondták egyszerre

-         Örülök, hogy örültök. Sikerült felvenni a klipet?

-         Igen, de még nem láttuk, majd holnap.- mondta Tom

-         Akkor most faggathatunk?- kérdezte Georg

-         Ha nagyon akartok.- mondtam, majd belekortyoltam a narancslevembe, felkészülve a kérdésekre…..