5.rész

Egy elbaltázott nap

Hajnali hétkor a telefon csörgésére ébredtem fel, vagyis csak a szemem nyitottam ki. Nem nagyon fogta fel az agyam, hogy ki az, de felvettem a telefont.

-         Haló.- szóltam bele kómásan

-         Ugye nem azt akarod mondani, hogy aludtál?- szólalt meg egy ismerős hang a túl vonalon, nem épp rózsás hangon.

-         David te vagy az?- kérdeztem, majd gyorsan ki is keltem az ágyból.

-         Miért szerinted Paris Hilton vagyok? Azonnal öltözz fel és gyere be az irodámba.- mondta majd lecsapta a telefont

-         Remek. Jól indul ez a nap.- mondtam magamba, majd bementem a fürdőbe.

Megcsináltam a hajamat, ki sminkeltem magam, majd felöltöztem. Enni sajnos már nem volt időm, de valahogy nem is nagyon kívánta a gyomrom. Beszálltam egy taxiba és már indultam is. Útközben azon gondolkoztam, hogy vajon David miért lehetett ennyire zabos, hiszen eddig mindig kedves és aranyos volt, de most eléggé szörnyű kedve volt. Alig, hogy elindultunk a hoteltől már is dugóba keveredtünk.

-         Hát ez király.- mondtam csöndbe magamnak- Elnézést, nem tudna egy rövidebb, vagy egy kerülő utat?- kérdeztem a sofőrtől

-         Sajnálom, de ez az egyetlen út a belvárosba.- mondta a sofőr

-         Mindegy azért köszönöm.- mondtam és hátra dőltem a kocsiba

Már fél órája álltunk a dugóba, mikor ismét megszólalt a telefonom. Most láttam, hogy David keres. Nem akartam felvenni a telefont, de ha nem veszem fel, akkor biztosan kirúg, így felvettem.

-         Hol vagy már? Már rég itt kellene lenned. Ha még mindig otthon vagy én…

-         David itt állok fél órája a dugóban. Nem tudunk gyorsabban menni, sietek ahogy csak tudok.- mondtam kicsit ingerülten

-         Miért nem a hátsó úton jöttök?

-         Mi? Van hátsó út? De nekem azt mondta a sofőr, hogy nincs.

-         Add ide nekem azt a sofőrt.- mondta David, majd oda adtam neki a telefont.

Nem tudom, hogy mit mondhatott neki, de amint lerakta a telefont, a sofőr fogta és megfordult. 15 perc sem telt bele és már ott is voltunk az irodaház előtt. Gyorsan kiszálltam, de nagy szerencsémre a kabátomat oda csuktam az ajtóhoz. Mire kiráncigáltam még plusz 5 percet rá vert az időmre. Amint kész lettem a mentő akciómmal berohantam a lifthez és mentem fel. Nagy nehezen elértem David irodájának ajtajáig, és berontottam. Daviddel szemben még 2 férfi ült.

-         Na végre, hogy itt vagy.- állt fel a székből David

-         Ne haragudjanak a késésért.- raktam le a cuccomat

-         Had mutassam be neked Hans Fuchs-ot a zenei producerünket, és Alexander Schatz-ot a kliprendezőnket.- mutatta be David a két férfit

-         Nagyon örülök.- nyújtottam a kezem

-         Mi úgy szintén.- fogtak velem kezet sorba

-         Miről maradtam le?

-         Semmi érdekesről, csak meghallgattuk a fiúk új számát, és tervezzük az új klipet.- mondta David

-         Oh értem. És milyen lesz?

-         Ezt még nem tudjuk. Azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk.- mondta Alexander

-         Oh, hát persze. Esetleg tudnék segíteni.- ajánlottam fel

-         Ezt most inkább hagyd a profikra. Inkább hozz nekünk kávét.- mondta David tőle szokatlanul bunkó módon

-         Máris.- mondtam, majd kimentem az irodából- Hozzál kávét, mi vagyok én egy csicska. Hozzál kávét…- morogtam magamban majd oda mentem a kávéfőzőhöz

-         Csak nincs valami baj?- lépett mögém valaki

-         Jaj, nincs.- fordultam meg és akkor láttam, hogy ott állt a négy Tokio Hoteles fiú- Nincs semmi baj. Csak…áhh mindegy. Kértek kávét?

-         Nem köszi már ittunk.- mondta Bill- David bent van?

-         Igen.

-         És a producer, meg a rendező?

-         Ők is bent vannak, de nem vagyok titkárnő ha nem baj.- mondtam kicsit mérgesen, majd bevittem a kávékat.

-         Valaki nagyon rosszul aludhatott az éjjel.- szólalt meg Tom

-         Nem mindegy, menjünk be így is sokat késtünk.- mondta Georg

A négy fiú is csatlakozott a megbeszéléshez.

- Tymmy ha nem lenne gond, akkor kimennél?- kérdezte David

- Tessék? Ezt most komolyan gondolod? De te mondtad, hogy mindent jegyezzek fel, és mindenhol legyek ott ahol te.

- Tudom, de majd a következő megbeszélésnél bent lehetsz, mert amint látom összezavartad a fiúkat ezzel a miniszoknyával.- mutatott rá a négy fiúra

- Rendben, ha ezt akarod. Akkor majd ha kellek csörgess meg.- mondtam szomorúan, majd kimentem.

- Akkor folytassuk.- mondta Alexander

Kimentem az irodából, és lementem a földszintre. Mikor kinéztem az ajtón láttam, hogy esik. Már csak ez kellett, de nem érdekelt, kimentem az ajtón, és elkezdtem sétálni a zuhogó esőben. Hatalmas szerencsémre jött egy kamion, és telibe talált.

-         Hát persze miért is ne, úgyse lehet már ennél rosszabb ez a nap, még te is nyugodtan fröcskölj le.- üvöltöttem a kamionos után

-         Tymmy te mit csinálsz itt?- szólalt meg a hátam mögött egy ismerős hang

Megfordultam és Edina állt ott.

-         Én semmit. Elegem van a mai napból. Nem kelek fel időben, David a telefonba üvöltözik, dugóba keveredtem egy hülye sofőrrel aki azt se tudja, hogy milyen városban van, a kabátomnak annyi, kiküldtek a megbeszélésről mondván, hogy túl kurvás vagyok, és most ez a barom is lefröcsköl, és mind ez alig két óra alatt.

-         Jaj te szegény. Nincs kedved meginni egy kávét, hogy lehiggadj?

-         De szívesen.

Edinával elmentük egy kávézóba.

-         Azt még nem is mondtam, hogy David és a fiúk úgy bántak velem mint ha a titkárnőjük lennék. Hozzál kávét…- mondtam megint olyan hangon mint az irodában

-         Biztos rossz napja van neki is, nem kell vele foglalkozni.

-         Tudom csak annyira rosszul esett. Szar ez a nap és még hátra van a fele is.- mondtam majd, ahogy befejeztem a mondani valómat egy őrült kis hülye gyerek rám öntötte a narancslevét.- A rohadt életbe nem tudsz vigyázni?- üvöltöttem rá

-         Elnézést.- mondta könnyes szemmel majd elrohant

-         Na ezt most jól megcsinálta. Így menjek vissza?

-         Hát tudsz más csinálni?- nézett rá Edina a felsőmre- Amúgy csörögsz.

-         Fogadjunk, hogy ő az, hogy vigyek neki fánkot.- vettem fel a telefont

-         Végeztünk a megbeszéléssel. Gyere vissza és elmondom a mai feladatodat.

-         Megyek.- mondtam durcásan majd letettem a telefont- Nos, köszönöm a kávét de mennem kell. Még találkozunk

-         Abban biztos lehetsz.- mosolygott rám

Felvettem a szép ázott és szétcincált kabátomat és visszamentem. Nem érdekelt, hogy mi lesz most bementem úgy, ahogy voltam. Érdekesen nézett rám a két férfi. Bementem David irodájába.

-         Veled meg mi történt?- kérdezte David

-         Mint egy ázott kutya.- röhögött Tom

-         Szerintem ez most nem a legmegfelelőbb pillanat.- szólt rá Gustav

-         Szerintem sem. Hagyjuk, hogy mi történt velem. Mi a feladatom? Hozzak ebédet? Esetleg egy nyuszilányt? Vagy mossak fel?- kérdeztem ingerülten

-         Nem dehogy, de mi a bajod? Csak nem az, hogy te hoztál kávét?

-         De pontosan az, és ahogy a fiúk viselkedtek velem. Én nem titkárnőnek szegődtem ide, hanem menedzsernek és ha ezzel nem vagytok tisztában akkor már megyek is máshoz.- mondtam majd vártam a reakciót

-         Értjük. Ne haragudj.- mondta David- a feladatod az lenne, hogy elmész a fiúkkal megnézni a hangszereket a holnapi klipforgatásra.

-         Oké, akkor menjünk.- fogtam magam és sarkon fordultam

-         Menjetek vele.- szólt a fiúknak akik követtek

Beszálltunk a fiúk kocsijába és elindultunk összeszedni a hangszereket. Útközbe senki nem, mert hozzám szólni. Bementünk a stúdióba ahol már pakoltak össze. Oda mentem mindent végignéztem. Nagyon megtetszett a dob, így közelebb mentem.

-         Tetszik?- kérdezte Gustav

-         Igen. Nagyon szép, és nagy.

-         Kinek nagy? Csak nem rólam beszéltek- jött oda Tom is

-         Nem Tom épp a dobomról beszélünk ha nem zavar

-         Ja, bocs.- mondta és már ott sem volt

-         Ha akarod és van rá időd egyszer kipróbálhatod.

-         Most pont van rá időm.- mosolyogtam majd megfogtam a nagy tányérhoz hasonló fém izét, de nem kellett volna, mert ahogy hozzá értem már is összeesett az állvány.- Jajj basszus ne haragudj.- ugrottam el onnan

-         Semmi baj, ez velem is előfordult már.- nevetett Gustav

-         Mi történt?- jött oda Bill

-         Semmi, csak megint szarul rakták össze az állványt.- mondta Gustav

-         Nem értem mi van ma velem. Azt hiszem jobb ha most megyek.- és már ott se voltam

-         Szegény csaj. Nagyon rá jár most a rúd.- Georg

-         Hát eléggé. Na szedjük össze a maradék cuccot.- mondta Bill

Felhívtam Davidet és megmondtam neki, hogy ma már nem szeretnék dolgozni. Meglepő módon megértette. Visszamentem a hotelba és lefeküdtem az ágyra relaxálni…