4.rész

A rég nem látott rokon

Reggel szerencsére nem kellett korán kelnem, mert nem kaptam semmilyen feladatot Davidtől, így volt időm szépen lassan megreggelizni, meginni a kávémat, és még egy meleg fürdőre is jutott időm. A kádba ültem, és teljesen ellazultam, amikor is kopogtattak a szobám ajtaján. Nem volt kedvem kikászálódni a vízből ezért egy jó hangos szabadot eresztettem ki a torkomon. Nem tudtam, hogy ki lehetett az aki pont ilyenkor zavar, de nem is nagyon izgatott. Csak ültem ott és vártam, hogy bejöjjön az illető, de mikor senki nem lépett be behunytam a szemem. Pont abban a pillanatban lépett be valaki. Kinyitottam a szemem és ott állt velem szemben Gustav. Hirtelen azt se tudtam, hogy hogyan takarjam el magam, de úri ember módjára elfordult.

-          Jesszus miért nem mondtad, hogy te vagy az? És miért settenkedsz itt?- raktam magamra az összes habot

-          Bocsi, nem tudtam, hogy fürdesz, azt hittem, hogy ilyen lányos dolgokat csinálsz itt.- fordult félig felém

-          Hé, tessék elfordulni.- szóltam rá- Különben is mi lehetne ennél lányosabb.

-          Most kezdjem el felsorolni. Amúgy ha nem zavar látlak a tükörben.- mondta, és láttam a tükörben, hogy kajánul mosolyog

-          Remek. Akkor legyél olyan kedves oda adni a törülközőt, ami ott van melletted.

-          Oké. Azt hiszem, hogy addig kimegyek.- adta oda a törülközőt, majd kiment.

Én gyorsan kikászálódtam a kádból, megtörülköztem, és felvettem a köpenyem, majd kimentem hozzá.

-          Szabadna tudnom, hogy miért vagy itt?

-          Persze. David kérte, hogy ezt a borítékot adjam át neked. Ebben van az idei turné terv.- adta oda Gustav a borítékot

-          Aha, értem. Rendben átnézem.

-          Ahogy látom, ma nincs olyan sok dolgod igaz?- nézett végig rajtam

-          Ahogy látom neked sincs.- mosolyogtam rá, közben letettem az ágyra a borítékot

-          Ami azt illeti, lenne, de a többiek még nem ébredtek fel, és unatkozom egyedül.

-          Miért nem mész el addig valahová?

-          Egyedül? És még is hová?

-          Nem tudom. Nem ismerem a környéket, de biztos vannak itt jó helyek.

-          Ha akarod szívesen megmutatom neked a várost.- ajánlotta fel Gustav

-          Oké benne vagyok, de ha nem haragszol akkor esetleg máskor.- pirultam el egy kicsit.

-          Jaj dehogy nem baj. Csináld csak a dolgod, és majd szólj ha mehetünk.- kacsintott rám

-          Rendben, szólni fogok.- mosolyogtam rá

-          Akkor majd találkozunk. Szia

-          Szia.

Miután Gustav elment felhívtam anyát, hogy tudassam vele minden rendben van. Utána felhívtam apát is, de ő nem volt otthon csak a drága mostohám. Egy csésze teával a kezemben leültem a kanapéra, és elkezdtem olvasgatni a turné tervet. Alig, hogy elkezdtem csörögött a telefon. Azt hittem, hogy apa hív vissza, így nagy örömmel felvettem a telefont.

-          Azt hittem már, hogy nem is érlek ma el.- mondtam a telefonba

-          Igen, pedig még ma nem is kerestél.- szólalt meg egy női hang a túloldalon

-          Vyola te vagy az?

-          Hát persze ki más.

-          Bocs, hogy így letámadtalak, de azt hittem apa az. Várjunk csak, te honnan tudod, a számomat?

-          Apától ki mástól. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk ma, hogy körbe vezesselek itt nálunk.

-          Ő hát nem is tudom. Benne vagyok, de még van egy kis elintézni valóm, ha nem gond.

-          Jaja persze semmi gond. Mondjuk ha egy óra múlva érted megyek az úgy jó?

-          Legyen inkább kettő, és akkor még el is készülök.

-          Oké, akkor két óra múlva nálad. Helloka

Letettük a telefont, és folytattam tovább az olvasást. Kicsit meglepődtem, hogy ennyi hely van tervbe véve, de gondoltam, hogy ez csak nekem ennyire meglepő, így miután kész lettem letettem az asztalra, és elmentem készülődni. Közben a fiúk is felkeltek a szobájukba. Gustav vigyorogva feküdt az ágyán, és bámulta a falat.

-          Figyeljetek ennek mi a baja?- kérdezte Georg ránézve Gustavra

-          Nem tudom, kérdezzük meg talán.- mondta Tom- Hé, neked meg mi a bajod, csak nem láttál egy mellett.- röhögött Tom

-          Nem annál sokkal többet láttam.- kelt fel Gustav

-          Na, mesélj.- mondta Bill

-          Nem-nem, úri ember vagyok. Nem mondom el.- mondta, és bement a fürdőszobába.

-          Na szép. Én minden nő ügyemet elmondom neki ő meg egy ilyen apróságot nem képes megosztani.- mondta Georg

-          Milyen nő ügyeidet? Arra gondolsz amikor oda mész egy lányhoz, hogy meghívd egy italra és pofán csap?- nevetett Tom

-          Bocs, hogy tisztességes ember vagyok, és nem nyomulok senkire ha nem akarja.- húzta fel az orrát Georg

-          Tisztességes? Inkább visszataszító.- nevetett mégjobban Tom, de ekkor egy párna repült az arcába- Ez ki volt?- kérdezte kicsit mérgesen

-          Én voltam.- mosolygott Bill

-          Igen? És miért is?

-          Mert egy idióta vagy. Attól, hogy minden nap más lányt hozol fel, még nem vagy több senkinél.- mondta Bill, majd elment felöltözni

Nagy meglepettségében Tom nem tudott erre mit mondani, csak nagyokat pislogott.

-          Na, erre varrjál gombot.- röhögött Georg

-          Szerintem inkább készüljetek, és induljunk a stúdióba.- lépett ki a fürdőszobából Gustav

Érdekes módon, Gustav szavára mindenki hallgatott, és mindenki elkezdett készülődni. Én eközben szépen elkészültem, és vártam, hogy Vyola megérkezzen. Nem igazán emlékeztem rá, hogy hogyan is néz ki, mert már rég láttam, de nem is próbálkoztam, hogy emlékezzek, inkább meg akartam lepődni. Csodával határos módon pontosan érkezett. Izgatottan nyitottam ki az ajtót. Velem szemben egy 178cm magas, hosszú barna hajú, vékony lány állt.

-          Hűha tényleg te vagy az?- kérdeztem meglepődve

-          Hát persze ki más. Nagyon jól nézel ki.- ölelt meg

-          Te is irtó jól nézel ki. Bejössz, vagy menjünk rögtön?

-          Szerintem mehetünk, ne húzzuk tovább az időt. Csak gyorsan bekacsintok, hogy hol is laksz.- mondta, majd benézett minden kis szobába- Szupi. Ebbe a nagy szobába egyedül laksz?

-          Igen. Elvileg két személyes, de nincs kivel megosszam, így egyedül lakom itt.

-          Na, akkor majd keresünk neked valami jó fej srácot. De menjünk ne vesztegessük az időt.- mondta és már indultunk is

Beszálltunk a taxiba, és először egy étterembe vitt el. Leültünk az asztalhoz, és rendeltünk.

-          Na mesélj mi van veled?

-          Megvagyok köszönöm. Apukád mellett dolgozom most. Gondolom tőle tudtad meg, hogy itt vagyok, és hogy egyáltalán jövök.

-          Igen. Ezzel a hírrel állított haza egyik nap. Őszintén szólva egy kicsit gondolkoznom kellett, hogy hogyan is nézel ki, de közelébe sem vagy a képzeletemnek.

-          Ezt most jó értelemben vagy rossz értelemben kell értenem.- mosolyogtam rá

-          Természetesen jóban. Azt hittem, hogy fekete ruhákba jársz még mindig. Erre az egyre emlékeztem felőled. De meg kell, hogy mondjam kellemeset csalódtam. Gondolom a munkádnak is köszönhető.- kortyolt bele a borába

-          Igen. A szüleim is mondták, hogy a menedzserek nem járkálnak fekete ruhában minden nap.

-          Ez így igaz. És apa, hogy bánik veled? Nem túl szigorú?

-          Nem egyáltalán nem. De nem is kivételezik velem.

-          Hát igen, ez ő.- nevetett Vyola

-          És veled mi van? Nem is tudom, hogy milyen irányba mentél a suli után.

-          Hát az elején modell akartam lenni, de túl stresszesnek bizonyult számomra az a munka. Meg az a sok beképzelt liba…inkább lemondtam róla, és beálltam fodrász tanoncnak, bár apa egyáltalán nem díjazta, mondván, hogy a sok vegyszer tönkre teszi a bőrömet, de engem ez nem érdekel. Imádok a hajakkal babrálni.- mosolygott

-          Szerintem illik is hozzád, bár még nem láttalak, de majd hozzád megyek, ha igazítani kell.- kacsintottam rá

-          Rendben. Megadom a számom. Gyere amikor csak akarsz

-          Megyek. Ebben biztos lehetsz

Miután megettük amit rendeltünk Vyolával elmentünk egy kicsit vásárolni, majd körülnézni a városban. Egészen estig együtt voltunk.

-          Nos, köszönöm, hogy rám áldoztad ezt a napot.- mosolygott Vyola

-          Ez csak természetes. Én köszönöm, hogy körbevezettél a városban

-          Nagyon szívesen máskor is. Akkor majd keressük egymást. Jóéjt.

-          Oké, jóéjt neked is.- mondtam majd felmentem a szobámba

Reméltem, hogy David nem keresett, ugyanis a szobába hagytam a menedzseri telefont, de szerencsére senki sem keresett. Nem bírtam már megmozdulni annyira elfáradtam. így bedőltem az ágyba, és ruhában elaludtam…