3.rész

Az első munkanap

Bár nagyon fáradt voltam, alig tudtam aludni, annyira izgultam az első nap miatt. Nem tudtam elképzelni, hogy mit fogok csinálni, és hogyan. Olyan fél 2 körül sikerült elaludnom. Reggel már 8-kor kipattantam az ágyból. Nem is éreztem, hogy csak hat órát aludtam. Elkészítettem a kávémat, megreggeliztem, és vártam David hívását, de helyette egy kopogást hallottam az ajtón. Oda mentem és kinyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre ő állt ott.

-          Készen is vagy már?- nézett végig rajtam nagy meglepettséggel

-          Igen, miért talán nem erre számítottál?

-          Őszintén szólva nem. Azt hittem, hogy úgy kell majd téged kiráncigálni az ágyból.

-          Hát akkor nagyon rosszul hitted. Kérsz valamit?

-          Nem köszönöm. Látom, elég jól berendezkedtél.- nézett végig a lakásban

-          Ja igen, gondoltam egy kicsit otthonosabbá teszem a lakást.

-          Ez tetszik. Elmehetnél lakberendezőnek is.

-          Maradjunk egyelőre a menedzsernél. Még az se biztos, hogy bírni fogom. Jut eszembe ma mit is csinálunk?

-          Ma elmegyünk egy fényképezésre, aztán keresnünk kell egy új sminkest, majd ebéd. Mára ennyi.

-          Ez nem is olyan zsúfolt.

-          Persze, mert még nem kezdődtek el a turnék.- vigyorgott David- Na de induljunk, nehogy elkéssünk.

-          Oké, csak még felveszem a táskám.

Felvettem a vállamra a táskát és már indultunk is. Thomas már ott várt minket a kapuban a szép limuzinnal a háta mögött. Beszálltunk, és irány a stúdió.

-          Amíg oda érünk, mesélj egy kicsit magadról. Igaz tegnap már elmondtál egy-két dolgot, de az semmi volt.

-          Mit szeretnél, mit meséljek még.

-          Mondjuk, hogy mi a helyzet a pasikkal.

-          Oh, elég kényes téma.- pirultam el egy kicsit- Hát semmi érdekes. Nem igazán érdekelnek. Valahogy nem vonz, hogy egy másik ember életét is a nyakamba vegyem. Örülök, hogy egyedül vagyok.

-          Hát ez elég érdekes felfogás, de gondolom egy csalódás váltotta ezt ki. Ugye?

-          Nos, igen. Az első nagy szerelmem, aki elhagyott egy másik miatt.- mondtam szomorúan, majd egy könnycsepp jelent meg a szememben, de mielőtt még lecsordult volna, nyeltem egy nagyot, és mosolyogtam- De ez már régen volt, csak valahogy már nem tudok megbízni senkiben, vagyis szerintem csak nagyon nehezen tudnék.

-          Ez elég szomorú történet, de nem szabad feladnod, mert lehet, hogy az igazi éppen most fog rád lelni.- ölelt meg David

-          Lehet, de az már biztos, hogy én nem kergetem a szerelmet. Vagy jön, vagy nem.

-          Helyes. Nem is kell kergetni, mert akkor soha nem találod meg. Na, meg is érkeztünk.

Kiszálltunk a kocsiból, és egy kissé régebbi épület tárult elénk. Elég furcsán nézett ki, de gondoltam, hogy nem lehet minden képen ugyanaz a háttér, így hát követtem Davidet. Megkerültük a házat, és már ott állt az egész stáb. Sminkesek hada jött elénk, és mind a bajukat ecsetelték. Nem is tudtam, hogy melyikre figyeljek, de David egy határozott mondattal elküldte az összeset. Tovább mentünk a villogó fények irányába. Elmentünk egy asztal előtt, ahol vagy húsz féle fényképezőgép volt kirakva. Nagyon profi gépeknek tűntek. Megálltunk egy lámpa mellett, és David egy székre mutatott, hogy üljek le. Nem is vitatkoztam vele, jó kislány módjára leültem. Figyeltem ahogy a sok ember sürög-forog körülöttem. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy mindenki fel alá járkál, én meg csak ülök a babérjaimon, így hát oda mentem Davidhez:

-          David.

-          Igen, valami baj van?- kérdezte tőlem

-          Nem dehogy, csak nincs valami feladat amit én is eltudok végezni?

-          Had gondolkozzak.- vakarta meg a fejét- De van. Szólj légy szíves a fiúknak a buszban, hogy jöjjenek a sminkesekhez.- mutatott egy fekete merci buszra.

-          Rendben. Már is szólok nekik.- vigyorogtam rá, majd elindultam a busz felé.

Amikor ki akartam nyitni az ajtót egy hatalmas kigyúrt pasi állt az utamba, és megfogta a kezem.

-          Te mit keresel itt? Rajongóknak tilos a belépés.- szorította meg a kezem és elkezdett kifele vonszolni.

-          Hé, én nem rajongó vagyok, hanem David segédje.- kezdtem el kiabálni, mire kinyílt a kocsi ajtaja. Egy sapkás, raszta hajú srác nézett ki.

-          Te meg mit csinálsz azzal a szerencsétlen rajongóval.- lépett ki a kocsiból, majd követték őt hárman.

-          Normális vagy. Engedd el szegényt.- szólalt meg egy sünihez hasonlító hajú srác.

-          Ismeritek őt fiúk?- kérdezte a férfi

-          Nem, de mindjárt megfogjuk.- fogta meg a derekam a raszta hajú fiú

-          Rendben, akkor nincs semmi baj.- mondtam majd elment

-          Jól vagy? Bocs, hogy ez a vadállat így viselkedett, de nem szabad ide jönnöd tényleg.- mondta egy metallica pólóban levő szőke hajú srác.

-          Félre értitek én nem egy rajongó vagyok, hanem David unokahúga, és egyben a segítője is.- mondtam miközben kiszabadultam a rasztás karajaiból

-          Hoppá, ezt most jól bekaptuk.- mondta a negyedik srác

-          Itt meg mi folyik. Mondtam, hogy szólj nekik, hogy kezdődik a fotózás.- jött oda David

-          Bocs David ez a mi hibánk volt. Vagyis azé az idióta biztonsági őré.- mondták a fiúk egyszerre

-          Semmi baj, de irány fotózkodni. Tymmy te gyere velem.- hívott magához David

-          Rendben megyek. Később még találkozunk. Sziasztok- mondtam a fiúknak, majd mentem David után

-          Figyeljetek, azt hiszem ez volt az a csaj, akivel összeütköztem tegnap.

-          Nem rossz. Miért nem mondtad, hogy ilyen jól néz ki, akkor nem libáztam volna le. Amúgy meg jó a dereka.- röhögött a raszta fiú

-          Na, pont ezért nem mondtam. Menjünk Michael már vár.

-          Na, Tymmy neked kell elmenned az új sminkesért. Thomas majd elvisz, aztán majd talán elmehetünk ebédelni.

-          Oké, elintézem.

-          Ha lehet most ne keveredj semmilyen bajba.

-          Megpróbálom.

Thomassal elindultunk a megadott helyre. Nem igazán tudtam, hogy hogy nézhet ki a sminkes, de majd csak megtalálom. Egy ideig kerestem a szememmel, de megakadt egy ismerős emberen. Először nem hittem a szememnek, majd egy kicsit közelebb mentem hozzá. Mikor megfordult már biztosan tudtam, hogy ő az. Edina a volt gimis osztálytársam. Ő is azonnal felismer, és elindultunk egymás felé.

-          Jaj Tymmy tényleg te vagy az?!- ölelt magához

-          Nem is tudtam, hogy te is itt vagy.- adtam neki két puszit

-          Pedig írtam neked a leveleimben. De te mit keresel itt?

-          Én itt dolgozom. Menedzserként tanulok a nagybátyámnál. És te?

-          Én éppen egy embert várok. Ugyan is sminkesként dolgozok és kaptam egy új melót. Egy Tokio Hotel nevezetű tini bandának leszek a sminkese. Nem ismered őket?

-          Hát ami azt illeti de. Én is épp velük dolgozok.

-          Akkor ez azt jelenti, hogy rád vártam?- mosolygott nagyokat

-          Pontosan. Ez remek. Nem is hittem volna, hogy még itt is találkozhatunk.

-          Én se, pedig sokan kiköltöztek külföldre suli után.

-          Nem is tudtam. Na, menjünk majd az autóban, mesélsz, meg én is, csak David zabos lesz, ha nem érünk oda.- mondtam, majd beültünk a kocsiba

-          Úgy érted, hogy David Jost a te nagybátyád?- kérdezte Edina meglepődve

-          Igen. Nem tudtad?

-          Nem. Sose mondtad.

-          Mert eddig én se hallottam róla.

-          Azt hiszem, hogy sokat kell majd mesélned. Jaj, nagyon izgulok, hogy meg fogok-e felelni nekik. Főleg a fiúknak. Úgy hallottam, hogy nagyon beképzeltek. Te milyennek látod őket?

-          Én nem nagyon beszélgettem velük. Igazából nekem is annak tűnnek. De ez csak következtetés, lehet, hogy éppen az ellenkezőjük.

-          Remélem, mert nekem bejön az egyikük, és nem lenne szép, ha kiderülne, hogy egy tuskó ember.- mosolygott Edina

-          És még is melyik jön be?

-          Tom a gitáros.

-          Öh, hát persze. Azt se tudom, hogy melyik az.

-          Nem tudod?- kérdezte kicsit felháborodva-, Hiszen velük dolgozol.

-          Jó tudom ez ciki, de még be se mutatkoztunk egymásnak. Csak meg védtek egy őrült testőrtől.

-          Na, ezt el kell mesélned.

Útközben elmeséltem Edinának a mai napi izgalmakat. Természetesen jót röhögött rajta, mint mindig mindenen. Megérkeztünk vissza a helyszínre. Edinát már munkába is állították. Már elsőre megtetszett Davidnek, mert nagyon precízen dolgozott. Mindig ott volt, ahol lennie kellett, és mindent rendesen megcsinált. Szerencsére nem tartott sokáig a fényképezkedés, és már délután be tudtuk fejezni. Munka után Edinával elmentünk kajálni egyet, és elmeséltük az eddigi élményeinket. Mind ketten remeknek tartottuk az első munkanapunkat. Ezzel a gondolattal köszöntünk el egymástól. Visszamentem a hotelba. A szobám felé menve megint beleütköztem valakibe.

-          Jaj ne haragudjon.- mondtam az illetőnek, de mikor felnéztem észre vettem, hogy a banda egyik tagja az

-          Úgytűnik, hogy már csak így tudunk beszélni.- mosolygott rám

-          Remélem, hogy nem.- mosolyogtam én is rá. Egy pillanatig csönd lett.

-          Amúgy ha nem ismernél Gustav vagyok.- nyújtotta felém a kezét

-          Én Tymmy vagyok. Örülök, hogy végre megtudtam a neved.

-          Én is. Már mint, hogy a tiedet.

-          Akkor holnap találkozunk ha minden igaz.

-          Igen. Nos, akkor jó éjt.- mosolygott ismét rám, majd elindult ő is a szobája felé

-          Jó éjt.- néztem utána, majd bementem a szobámba

Elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem az ágyba és néztem a tv-t. Furcsa módon egész este Gustav arca, és mosolya lebegett a szemem előtt…