2.rész

Végre megérkeztem, az első találka

 

Miután elhagytuk Magyarország légterét, nem igazán tudtam, hogy mit csináljak a gépen másfél órán keresztül, így hát elővettem kedvenc újságomat a BRAVO-t. Anya és apa szerint is már kinőttem abból a korszakból, hogy minden féle összerakott bandákról, és sztárocskákról olvassak buta cikkeket, de tudták ha tényleg menedzser akarok lenni, akkor muszáj, hogy minél többet megtudjak a sztárokról, és világukról. A címlapon egy Tokio Hotel nevezetű banda volt. Még soha se hallottam róluk, de annyira nem is voltak szimpik első látásra. A rasztahajú fiúból csak úgy áradt az önelégültség, és a beképzeltség. A középen álló fekete hajú srác stílusa elég meglepő és vagány volt. Nekem túlságosan is vagány. A másik kettő pedig nem igazán érdekelt, mert teljesen átlagosan néztek ki. Kinyitottam az újságot, és elkezdtem olvasni. Mikor ahhoz a bandához értem akik a címlapon voltak, meglepően olvastam, hogy lányok milliói vannak oda értük, és minden egyes megjelenésük tömeghisztériát vált ki a rajongókból. Igazán ez a cikk sem hatott meg, hiszen hány ilyen bandáról lehet hallani… aztán persze néhány hónap múlva eltűnnek, és ennyit a nagy tömeghisztériákról. Apa már csak ezért sem szerette az ötletem, hogy menedzser legyek, mert szerinte mi segítjük hozzá a semmit sem tudó tinisztárokat a hírnévhez, és mi adjuk el őket. De nem zavartak ezeket a mondatai, mert mindenki szerint nagyon jó fülem van ahhoz, hogy halljam ki a tehetség, és ki a kamu „tehetség”. Sajnos elég hamar kiolvastam a BRAVO-t, így néztem a tájat. Érdekes módon ugyan ez volt az első repülésem, de egyáltalán nem féltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy talán végre teljesülhet az álmom, és én is híres menedzser leszek. Már nagyon untam a repülést, izgalmamban folyton wc-re járkáltam. Mikor mentem vissza a helyemre a pilóta végre kimondta amit már rég hallani akartam. Megérkeztünk Németországba. Örömömben fel akartam sikítani, de a helyet nézve nem volt túl alkalmas, így inkább megtartottam magamban. Leültem a helyemre, és becsatoltam magam, amíg le nem szálltunk. Mikor végre földet értünk, én voltam az első aki kipattant az ülésből, és ment a kijárathoz. Nem is figyeltem, hogy mit mondanak, csak mentem. Kiszálltam a gépből, és mentem, csak mentem a kijárat felé. Teljesen más volt a berlini reptér mint a budapesti. Nyüzsögtek az emberek, volt élet a reptéren. Már bele is szerettem Németországba, persze eddig sem határolódtam el tőle, de így minden más volt, így élőben. Sok ember állt a kijárattal szemben kis táblákkal, rajta nevekkel. Néztem, hátha az enyém is feltűnik valamelyiken. Meg is találtam a nevem az egyiken: Tímea Jost. Rögtön oda mentem és mikor felnéztem csak akkor vettem észre, hogy egy fekete öltönyös helyes férfi áll a tábla mögött. Tényleg nagyon helyes volt. Fekete haj, barna szem, szinte tökéletesnek látszott.

-          Ön Jost kisasszony?- nézett rám gyönyörű szemeivel

-          Igen én lennék.- nyújtottam felé a kezem

-          A nevem Thomas Müller. Herr Jost már nagyon várja önt. Indulhatunk?- kérdezte, majd kivette a kezemből a táskám, és felvette a bőröndöm.

Elindultunk kifelé. Már felkészültem, hogy végre egy német taxiba fogok ülni, amikor is elénk gurult egy hosszú fekete limuzin. Tátva maradt a szám. Thomas nagy természetességgel oda ment az autóhoz, és kinyitotta nekem az ajtót. Senki sem figyelt fel a fekete csodára, csak én nem tudtam megszólalni, csak nagyokat pislogni.

-          Talán valami baj van? Nem megfelelő az autó?- kérdezte tőlem Thomas

-          De minden rendben, csak nekem még kicsit furcsa ez a limuzinos dolog.- mondtam, majd beültem a kocsiba.

Belülről még lélegzetelállítóbb volt. Fekete bőrülés körbe, egy hátsó részt elválasztó felhúzható ablak, egy mini hűtő, telefon, és még sorolhatnám.

-          Indulásra készen állok.

-          Akkor menjünk.

Elindultunk. Nagyszerű érzés volt egy limuzinba utazni, igazi sztárnak éreztem magam. Thomas a visszapillantó tükörből nézte, ahogy vigyorgok, és nézek ki az ablakon.

-          Ahogy látom elnyerte a tetszését az autó.

-          Igen nagyon is. Életemben először ülök limóban, és nagyon jó érzés. De nem lehetne, hogy tegeződjünk, ez a magázódás nekem még nem megy.

-          Miért ne. Ha ezt óhajtod.- mosolygott a visszapillantóba

-          Amúgy, hova megyünk először?

-          Jost úr kívánságára beviszlek az irodájába. A további programot majd ő elmondja.

-          Rendben.- mondtam, majd folytattam a nézelődést.

Berlin csodaszép volt. Már eddig is sok szépet hallottam róla, de most még gyönyörűbbnek láttam, hiszen lehet, hogy itt fogok élni, és ha nem tetszene, az bizony nagy baj is lenne. Egyszer csak megálltunk egy nagy épület előtt. Mindenhol üvegek voltak. Az ablakok is, az ajtók is. De a legjobbak a liftek voltak. Lehetett látni ahogy mennek föl. Nagyon jól nézett ki, és stílusos is volt. Thomas kiszállt, és kinyitotta az ajtót. Bementünk a forgóajtón. Hatalmas hal nyílt elém. Gyönyörű szép volt. Csomó fotel volt kirakva a vendégeknek, és minden ajtónál egy-egy biztonsági őr állt. Beszálltunk a liftbe, és felmentünk a legfelső szintre. Nem kellett semmilyen ajtón bemennünk, mert a lift ajtaja pont egy szobára nyílt, de mint kiderült az „csak” a titkárnő irodája volt. Leültetett egy székre és Thomas meg a titkárnő bementek az irodába. Körülbelül 5 percig ültem ott, amikor a nő behívott. Felálltam és bementem. Ott ült a székben David. Az arcát még nem láttam, mert meg volt fordulva a széke, és éppen telefonált. Valószínűleg az egyik ügynökkel, mert nagyon hivatalosan hangzott amit mondott. Thomas leültetett az egyik székre az asztallal szemben. Nem sokkal utána, David befejezte a telefonálást.

-          Sandra legyen szíves felhívni a fiúkat, hogy holnap 10-re várják őket egy fotózásra, de előtte hozzon nekem egy teát.- mondta David

-          Igenis uram, máris.

-          Jaj, ne haragudj, hogy ennyit kellett rám várnod, de ilyen az életem.- szállt ki a székből. Ahogy megláttam az arcát, nagyon emlékeztetett apára. Majdnem ugyan azok a vonások az arcán, és ugyan olyan volt a haja is, nem csak a színe, hanem a formája is. Nagyon szimpatikus embernek találtam, már így az első találkán.- Szóval te lennél Tymmy?- nézett végig rajtam

-          Igen. Te pedig az én nagybátyám.- nyújtottam felé a kezem

-          Jaj, hagyjuk ezt a hivatalos kézfogást, hiszen még is csak rokonok vagyunk.- ölelt meg

-          Ez igaz.- mosolyogtam rá

-          Kérsz valami innivalót?

-          Nem köszönöm, már ittam a repülőn

-          És milyen volt az utad? Nem volt semmi baj? Thomas jól viselkedett?- nézett rá szúrós szemmel

-          Remek utam volt, bár kicsit unalmas. Nem volt semmi baj Thomassal, miért kellett volna?

-          Már is jönnek a kérdések, ez tetszik. Mit szólnál egy ebédhez?

-          Mehetünk.

-          Rendben, akkor mondjuk Thomas visszahoz kettőre. Addig elintézek néhány dolgot, hogy utána mindent meg tudjunk beszélni.

-          Oké. Amúgy hol fogok lakni. Már bocs a kérdésért.

-          Természetesen ott ahol én. A Sylver Hotelben. Már le is van foglalva a szobád.

-          Köszönöm, egy nagyon megtisztelő.

-          Nekem úgy szintén. Na, Thomas induljatok is. Akkor 2-kor találkozunk.

-          Már várom.- adtam neki két puszit és követtem Thomast.

Úgy volt ahogy David mondta, a szobám már le volt foglalva. Úgy hallottam, hogy ez a legnagyobb, és legnépszerűbb hotel a sztárok, és a gazdagok körében, így hát tettem egy kört hátha látok valami híres embert. Magammal vittem egy ottani újságot, és séta közben elkezdtem olvasni. Nem figyeltem oda, és neki mentem egy fiatalembernek, akinek kivertem a kezéből néhány cd-t és dvd-t.

-          Jajj, ne haragudjon az én hibám volt, nem figyeltem oda.- mondtam miközbe elkezdtem felszedni a cuccait.

-          Semmi gond bárkivel megesik az ilyen.- mondta a férfi

-          Igen. Főleg velem.- adtam oda neki a cd-ket. Mikor ránéztem, elvesztem barna szemeiben. Olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam, hogy hol láttam már

-          Gustav jössz már azokkal a dvd-kel.- szólalt meg egy másik férfi az egyik szobából

-          Persze megyek.- mondta

-          Oh, nem is tartom fel, és még egyszer elnézést.- mondtam, majd gyorsan felálltam és bementem a szobámba.

Az ismeretlen férfi is bement a szobába ahonnan kiszóltak.

-          Hát te meg mit csináltál a földön azzal a csajjal?

-          Semmit, csak nekem jött, és segített felvenni a cuccaitokat.

-          Jaj, ha az a hülye tyúk összetörte bármelyik cd-met is kifizettetem vele.

-          Nyugi, nem csak az ő hibája volt, hanem az enyém is.

-          Akkor veled is.

-          Fejezzétek be fiúk. Most hívott David titkárnője, hogy holnap vár minket egy fotózáson.

-          Már megint? És még is melyik magazinnál

-          Azt nem tudom. Azt mondta, hogy majd a sofőr elvisz minket.

Thomas fél kettőkor felszedett a hotel parkolójában, majd visszavitt Davidhez. Daviddel az egyik puccos étterembe mentünk.

-          Szóval az álmod, hogy menedzser legyél igaz?- kérdezte David

-          Igen. Ennél nagyobb álmom nincs.

-          Ez mind szép és jó, de ugye tudod, hogy ennyi nem elég. Dolgozni is kell érte, hogy az lehess. És persze, nem is egyszerű munka ez. A nap mind a 24 órájában készen kell állnod, hogy ha valamelyik sztár kitalál valamit, akkor teljesíteni tudd, vagy hogyha hirtelen egyik napról a másikra össze kell hoznod egy interjút, akkor tudnod kell, hogy mit tegyél és hogyan.

-          Ezzel mind tisztában vagyok, és azért is kértelek meg téged, hogy segíts ebben, mert te vagy a szakma legjobb embere.

-          Ez kedves köszönöm, de nehogy azt hidd, hogy nem fogok veled keményen bánni, csak mert a rokonom vagy. Mindent meg kell csinálnod amit mondok, és ha valami nem tetszik már most vissza mehetsz Budapestre, mert nincs időm szórakozni.

-          Tudom, nem is szándékozom szórakozni se veled, se pedig a munkáddal. Menedzser akarok lenni.- mondtam határozottan

-          Rendben, akkor holnap kezdhetünk is majd. Hoztam neked néhány dolgot ami elengedhetetlen kellék lesz számodra. Itt van 2 telefon. Egyelőre csak kettőt kapsz, a többit majd ha már beletanultál, hogy minek ennyi. Akkor itt van egy csipogó, egy notesz, és egy jegyzetfüzet. Tollak, és néhány sztár anyagát elhoztam akikkel majd te is együtt fogsz dolgozni. Most egyelőre csak egyre kell koncentrálnod majd, hogy melyikre azt holnap meg tudod, de most együnk. A szerződést holnap megkapod, és majd akkor aláírhatod. Na egyelőre ennyi.

-          Hű köszönöm. De minek is két telefon?

-          Az egyikkel az ügynökökkel kell tartanod a kapcsolatot, a másikkal, pedig a sztárokkal.

-          Áh, értem. És a család?

-          Szerinted mire van az otthoni telefon?- mosolygott David

-          Rendben.

-          Mostmár tényleg együnk.

Rendeltünk kaját, és evés közben rengeteget beszélgettünk. Elmondtam neki a családról mindent amit csak tudtam, és ő is elmondta, hogy már 2 éve elvállt, és, hogy mennyire elege volt a feleségéből. Van egy fia, aki 20 éves.  Miután befejeztük az ebédet ő még visszament dolgozni, engem pedig elküldött vásárolni. Sok szép ruhát vettem, de persze elsősorban menedzseri ruhákat. Egész délután csak vásároltam, és este 7-re értünk vissza a hotelba. Annyira fáradt voltam, hogy enni sem volt kedvem így felkészülve a holnapi napra elmentem aludni.