5.rész

Csúszós nap

Ahogy Tomnak ígértem beugrottam a boltba, nagyjából hat szatyornyi cuccot vettem nekik, úgyhogy remélem megfelelőnek tartják majd.

- Hahó megjöttem- kiáltottam amikor beértem a házba.  Tom odaszaladt és kivette a kezemből a szatyrokat- nyugi jó erőben vagyok- nevettem.

- Azért lehet én egy kicsit erősebb vagyok nálad- kacsintott rám.

- Jó azt beismerem.

- Mi jót vettél?

- Sok mindent, szerintem egy évre elegendő kaját vettem nektek, szóval több panaszt nem kérek.

- Értettem főnök. Figyelj nincs sok dolgod ma ugye?

- Csak az ablakokat akartam megpucolni, meg felmosni a padlót. Nem hagytatok nagy kupit ugye? Miért kérded amúgy?

- Nem vacsorázol velem? Gondoltam sütök pizzát.

- Vagyis beteszed a mikróba a fagyasztottat?- húztam fel a szemöldököm.

- Nem, dehogy- mosolygott- megcsinálom a tésztát utána pedig a szószt is.

- Végül is miért ne. Majd szólj ha kész- mondtam és felmentem az emeletre, hogy nekilássak az ablakokat pucolni- úgy őszintén. Hány éve volt kiszellőztetve utoljára a szobád?- kiáltottam le.

- Hoppá. Talán a múlt héten- hallottam a nevetését.

- Mi lenne veletek nélkülem- morogtam az orrom alatt.

- Hogy mondod?- termett mögöttem Tom amivel kis híján szívinfarktust hozott rám.

- Jézusom, ki akarsz nyírni?- kaptam a szívemhez.

- Bocsi. Legközelebb szólok félúton, csak azt akartam mondani, hogy a fürdőben a csap alatti szekrényben vannak rongyok meg olyan cucc amivel lemosod az ablakot.

- Ablaktisztítószer a neve.

- Köszönöm, legalább most már ezt is tudom, de megyek csinálom a kaját.

- Rendben, és ha feljössz szólj. Nem akarok még ilyen fiatalon meghalni- gyűltek könnyek a szemembe.

- Mi a baj?

- Semmi,semmi menj nyugodtan.

- Ha van valami szólj.

Letöröltem a könnyeim, lenyugodtam és elindultam a fürdőbe az ablaktisztítóért. Amint beléptem elnevettem magam. Valószínűleg Tom elfelejtette, hogy fürödni készült és megengedte a csapot. A kád szinte dugig volt, már egy kevés ki is folyt. Gyorsan odaszaladtam, hogy elzárjam, de nem számoltam a vizes padlóval így egyenesen belezúgtam a vízzel teli kádba. Kínomban nem tudtam mit csinálni, elkezdtem nevetni. Tom a síkításomra felszaladt, majd amikor meglátott együtt érzően elkezdett szakadni a röhögéstől.

- Nagyon köszönöm az együttérzésed kimutatását- próbáltam kimászni a kádból sikertelenül.

- Bocs, de ez olyan vicces- nevetett még mindig és elindult, hogy segítsen.

- Vigyázz csú…- kezdtem a mondatod de nem tudtam befejezni mivel Tom követte a példámat és ő is bele esett a kádba-… szik- fejeztem be unottan.

- Igen, rájöttem- mondta idegesen, majd egymásra néztünk és mind a ketten nevetésben törtünk ki.

- Na jó próbáljunk kimászni innen. Te meg máskor ne felejtsd el, hogy fürdeni készültél- próbáltam kiszállni a vízből, ismét sikertelenül.

- Maradjunk még egy kicsit szerintem.

- Na ne szórakozz. Nekem dolgozni kell, neked meg vacsorát csinálni.

- Most ezt komolyan mondom- nézett rám- legalább jobban megismerjük egymást.

- Végül is ja, így akartalak megismerni egy vízzel teli kádba szorulva, ruhában.

- Le is vehetjük a ruhát- vigyorgott kacéran.

- Én nem az egyik miniszoknyás rajongód vagyok, aki egy szép szótól rohan az ágyadba- vágtam oldalba- szóval ne próbálkozz.

- Épp ezt bírom benned. Van egy üveg pezsgő a szekrényben, vagyis remélem még ott van. Megisszuk?

- Kocsival vagyok.

- Megoldjuk.

- Na jó igyuk.

- Megpróbálok felállni- mondta, de abban a pillanatban rájött, hogy a mondtad egy kicsit kétértelmű volt- mármint, hogy elérjem a polcot érted- vakargatta a fejét és mosolygott. Én csak nevettem rajta.

- Segítsek?

- Nem kell megoldom- mondta és felállt, hogy elérje a polcot. A polcon nem volt semmi így kinyitott egy szekrényt mellette és elővette a pezsgőt és a jeget.

- Te mi a fenét szoktál itt csinálni?- kérdeztem csodálkozva amikor visszaült mellém. Megrántotta a vállát, majd vigyorogva egy doboz óvszerre mutatott- szexista állat.

- Valahogy ki kell elégítenem a vágyaimat.

Nagy nehezen kibontotta a pezsgőt, majd elkezdtünk iszogatni. Sokat beszélgettünk, elmondta, hogy most készülnek a nagy visszatérésre, hogy mennyire élvezik a munkát és, hogy kezdenek megint olyanok lenni mint régen. Mesélte, hogy mindenki nagyon megváltozott, beismerte, hogy elszaladt velük a ló egy kicsit és muszáj volt ez a szünet, hogy mindenki lenyugodjon. Végig külön voltak, Georg és Gustav a barátnőiknél, ők pedig Billel itt. Persze Bill néha elutazott ide-oda modellkedni, de többnyire itt volt vele. Mondta, hogy Bill mostanában randizgat egy lánnyal és, hogy mennyire örül neki. Régóta keresi már az igazit Bill és Tom szerint kezdi megszeretni a lányt. Mondta, hogy Bill mennyit mesél róla és, hogy most is azzal a lánnyal randizik, azért nincs itthon. Kiderült, hogy a jövő héten Bill elmegy valami divatbemutatóra Amerikába és, hogy ott lesz két hetet. Csak beszélgettünk észre sem vettük, hogy már a harmadik üveg pezsgőt isszuk. Fogalmam nincs, hogy került oda 3 üveg és fogalmam nincs, hogy került le Tomról a póló.

- Kezd sötét lenni. Hány óra lehet?- kérdeztem aggódva.

- Sietsz valahova?

- Nem, csak ma nem dolgoztam semmit miattad, lassan ennem is kéne és nem tudom, hogy Anya megvan e Martinnal.

- Nyugi, biztos minden rendben van.

- Ha legközelebb se hagysz dolgozni bepanaszollak.

- Hé, nekem takarítasz, nekem pedig most nincs szükségem rá, szóval nyugodtan lehetsz itt velem.

- Igen, de ha nincs szükséged takarításra minek is vagyok itt?- húztam fel a szemöldököm.

- Lelki takarítást vállalsz?- nevetett.

- Na, én nem vagyok lelki szemetes. Nem vagyok jó ebben.

- Miért?

- Mert hihetetlenül szemét tudok lenni. Vagyis, csak kimondom az igazat. Néha már túl őszinte vagyok.

- És most őszintén mire gondolsz?- közelített vészesen. Már szinte rajtam feküdt.

- Hogy mire gondolok? Te mire gondolsz?- próbáltam hátrálni.

- Én kérdeztem előbb- vigyorgott.

- Ez így nem ér- már nem tudtam tovább hátrálni, mert beleütköztem a kád szélébe. Tom pedig nagyjából fél centire volt tőlem.

- Mire gondolok? Meg akarlak csókolni- mondta, majd meg is tette.