4.rész

Tom Kaulitz.

Nem nagyon firtatták a dolgot, de láttam, hogy még 10perc múlva is csodálkoznak. Gyorsan elmondták, hogy milyen takarítószer hol van és már munkához is láttam. Nem nagyon találkoztam velük nap közben, mert 9kor elmentek dolgozni és csak 2kor jöttek haza akkor pedig már végeztem és indultam én is Martinért. Pont a kapuban találkoztam velük. Kérdezték, hogy holnap jövök e és mondtam, hogy holnap már délután leszek.

Kellemeset csalódtam bennük, főleg Tomban. Akit mutat az emberek felé teljesen már mint aki valójában. Vagy nem tudom lehet csak megjátssza magát, mert akar valamit, de lényegtelen. Tök jó fej ő is és Bill is, ami nem túl rossz, mert nem szerettem volna beképzelt sztárocskákkal dolgozni.

Elhatároztuk, hogy ma elmegyünk Martinnal vacsorázni egy étterembe. Nem oda mentünk amibe tegnap, hanem a város másik végébe egy kis étterembe. Nagyon jókat hallottam arról a helyről és szerettem volna kipróbálni, Martin pedig erősködött, hogy had jöjjön velem. Nagy nehezen oda találtunk a helyre, leparkoltam és már mentünk is be.

Amikor beléptünk nem hittem a szememnek.

- Sziasztok- jött oda Tom.

- Szia Tom! Hát te?- csodálkoztam.

- Ez a hely az enyém- mosolygott- foglaltatok asztalt?

- Nem. Nincs valami eldugottabb helyen egy asztalotok?

- Számotokra akármikor. Szia kisfiú és Tom vagyok és te?- hajolt le és mosolygott Martinra.

- Martin Strauss- mondta Martin megszeppenve.

- Kicsim, nyugi a bácsi nem bánt.

- Kivéve ha lebácsizod- nézett rám szúrós tekintettel Tom.

- Bocsánat. Ez az idős fiú nem fog téged bántani- nevettem.

- Na jó gyertek- nevetett Tom is.

- Lori ki ez a bácsi?- súgta nekem oda Martin.

- Ő a bácsi akinek dolgozok. Tudod amikor takarítok abba a hatalmas házba ami mellett eljöttünk.

- Itt is vagyunk. Ez az asztal megfelel?- mutatott egy kétszemélyes asztalra egy sarokban.

- Tökéletes. Martin? Megfelel?

- Persze Lori.

Tom hihetetlen furcsán nézett rám végig. Nem tudom, hogy mi lehet vele, de kedves is maradt. Szinte 10percenként jött oda, hogy kérünk e még valamit sőt még ingyen desszertet is kaptunk. Azt hiszem ez lesz a kedvenc éttermem. Az este kellemes hangulatban telt el. Martinnal jókat nevettünk. Mesélte, hogy mennyire szereti már most az ovit. Örültem neki, hogy hamar beilleszkedett, eleinte féltem tőle, hogy mi lesz, de megnyugodtam. Amikor megvacsoráztunk rendeztem a számlát de még szerettem volna Tommal váltani egy-két szót. Mondtam Martinnak, hogy várjon a kocsiban amíg én beszélek vele.

- Köszönöm az ingyen desszertet, kedves tőled- mosolyogtam rá.

- Ugyan semmiség. Holnap mikorra jössz?

- Fél 3kor megyek Martinért az oviba, gyorsan hazaviszem és szerintem 3ra ott vagyok.

- Akkor jó, mi már otthon leszünk, pontosabban Bill lehet nem lesz ott. Mindegy. Várunk. Amit ma a házzal műveltél az valami hihetetlen. Ja amúgy nem tudnál beugrani a boltba holnap?

- De szívesen, mi kellene?

- Csak valami ehető.

- Ne szívass. Van egy éttermed és otthon üres a hűtő?

- Tudom gáz de így van- rántotta meg a vállát.

- Na jó beugrok, veszek nektek valami finomat- mosolyogtam- de most mennem kell, holnap találkozunk szia.

- Szia Lori- furcsa volt amikor kimondta a nevemet, de nem szántam rá különösebb figyelmet.

Hazamentünk, ágyba raktam Martint még olvasgattam egy kicsit a nappaliban és úgy könyvel a mellkasomon aludtam el. Reggel nagyon nyúzott voltam és ahogy általában, most is elaludtam,sietve keltettem Martint és csináltam meg a reggeliét, miközben gyorsan megittam a kávém és felöltöztem. Nem volt időm, se sminkelni se a hajam megcsinálni így a hajam copfba fogtam és egy leheletnyi púdert tettem az arcomra nagyjából fél perc alatt. Épp, hogy beértem a munkahelyemre Kayla előtt miután elvittem Martint az oviba. Emily sokat sejtően vigyorgott rám, de hamar ki kellett ábrándítanom, hogy nem történt semmi az éjszaka.

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: milyen volt az első nap?

Szóóóval elaludtál? Milyen volt tegnap? Ki/kik a tulajok? Ha pasi jó pasi? Ha csaj hisztis picsa? Mesélj!!!

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: tomkaulitz

Igen elaludtam. Kezdeném a legelején. Bemegyek nagy nyugiba a házba és mit látok őméltóságát Tom Kaulitz-ot egy szál boxerben. Leoltott, hogy mért vagyok én ott, részleteztem neki a dolgokat mire tökre megváltozott kedves volt meg minden. Lejött később Bill is / ők ketten laknak a házban/  ő is kedves volt meg bókolt meg minden. A házat 8tól 2ig takarítottam, de már majd’ bele pusztultam. Komolyan ezek annyi szemetet össze tudnak gyűjteni, egy egész szeméttelep jól lakott volna abból amennyit én összeszedtem tegnap. Remélem ma már nem lesz ennyire gáz a helyzet, bár nem hiszem, hogy Bill egy délután alatt annyi szemetet összegyűjt. Hogy miért csak Bill? Ez a történet másik fele. Elmentünk Martinnal kajálni abba az étterembe amit mondtál múlt héten. Na ja de azt elfelejtetted megemlíteni, hogy annak a helynek a tulaja Tom. Egész este körülugrált minket, tök kedves volt sőt még ingyen desszertet is kaptunk. Komolyan te  kinéznéd mr.szólítsatokszexistennekmerténaztszeretem-ből, hogy ilyen? Mert én tutira nem.

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: igazamvan.

Tetszik neked.

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: nem.

Ne hülyéskedj. Ez nem igaz. Hogyha valakit jófejnek tartok az már egyből tetszik?

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: de.

Ismerlek. Valld be! Csak egy icipicitse?

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: icipicit?

Jó azt nem mondom, hogy amikor megláttam boxerben és ránéztem a felsőtestére nem fantáziáltam el kicsit a gondolatokkal, de akkor is. Ő Tom. Tudjuk milyen. Akár mennyire is megváltozott. Amúgy csoda, hogy még nem ismert fel.

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: mondtam.

Szóval tetszik. Egyébként mért kellett volna felismernie? Téged nem ismert.

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: .

Engem nem. Devonne-t igen.

Itt le is zártam a beszélgetést. Emily is tisztában volt vele, hogy most nem lesz sok kedvem ezek után beszélni. Elvégeztem a teendőimet és hála az égnek kettőre készen is lettem. Elköszöntem Emilytől, mondtam neki, hogy ne haragudjon csak rossz passzban vagyok és ő hála az égnek megértette.