3.rész

Mint régen.

Hulla fáradtan csaptam be magam után az ajtót. Örültem, hogy végre vége a napnak és várom a holnapot. Tuti nagy buli lesz, de most szeretnék emlékezni a szülinapomra. Az elmúlt pár évben ez nem nagyon sikerült. Gyorsan bekaptam valami vacsorafélét, lezuhanyoztam és már dőltem is be az ágyba. Reggel Billel egyszerre ébredtünk és vigyorogva hátba veregettük egymást egy „boldog szülinapot” kíséretében. Bill be volt zsongva és odaadta az ajándékom, pontosabban bevezetett a szobába ahol az ajándékom volt. Egy zongora volt az. Hihetetlenül örültem neki, csak ő tudja mennyire szeretek zongorázni. Az én ajándékom neki egy kutya volt. Bill imádja őket és azzal nyaggat, hogy miért nem tartunk megint. Majd kiugrott a bőréből amikor meglátta.

- Legalább ezen a napom legyen minden olyan, mint régen.

- Hogy érted?

- Mint a Tokio Hotel elején. Amikor még nem változtunk meg…

- Nem változtunk mi meg, csak…

- Csak? Megváltoztunk Tom. Arrogáns beképzelt barmok vagyunk.

- Öcsi, én azelőtt is ilyen voltam- próbáltam mosolyt csalni az arcára, sikerrel.

- Jó, neked könnyen megy, te mindent elviccelsz-forgatta a szemeit.

- Nincs miért komolynak lennem. Egyszer élünk nem?

- Utálom, hogy nekem nem ilyen a felfogásom.

- Mások vagyunk, de ez nem baj. Te másban vagy különleges. Te tudsz szeretni egy nőt tiszta szívedből, annyira, hogy még engem is otthagynál miatta. Én erre képtelen vagyok.

- Ha találkoznál A nővel nem ezt mondanád.

- Az lehet- mosolyogtam- de nem fogok.

- Egyszer élsz nem? Ne legyél már pesszimista. Ma becsajozunk jó? Pont mit a régi szép időkben. Emlékszel a 18ra? Életem bulija volt.

- Ismételjük meg!

- Hajrá!

Így is tettünk. Megreggeliztünk összehívtuk a haverokat és megbeszéltük, hogy este kirúgunk a hámból. Na ennyit arról, hogy emlékezni akarok a bulira. Délután elkezdtünk iszogatni és este elindultunk egy étterembe. Direkt nem a miénkbe mentünk, valahogy nem akarom az alkalmazottaim cikizését hallgatni, hogy mennyire berúgtam.

Már az étteremben voltunk és elindultam ki, hogy elszívjak egy cigit amikor megláttam egy lányt. Nagyon ismerős volt, de nem tudom honnan. Akaratlanul is meghallottam, amiről a barátnőjével beszélnek.

- jó lenne ha eljárnál otthonról többet. Alig mész valahova ez így nem lesz jó- mondta a szőke lány.

- Kösz az aggódást, de jól vagyok. Csak kell egy kis idő.

- Lori, azóta mar eltelt 2év. Tudom ,hogy nehéz de próbálj meg túllépni. A régi barátnőmet akarom. Az igazi Lorit.

- Köszi. Én azt hiszem kimegyek egy kicsit.

- Menjek?

- Ne! Jól vagyok nyugi.

Gyorsan kimentem, hogy ne vegyen észre Lori. Ezt a nevet remélem megjegyzem és holnap nem fogom elfelejteni. Van abban a lányban valami. Nem tudom mi, de vonz. Kijött és kért tőlem tüzet. Adtam neki és megkérdeztem jól van e, és nem mosolygott hamiskásan, hogy persze- ahogy ezt a legtöbb ember tenné- hanem annyit mondott, hogy jól lesz. Megsimítottam a hátát, afféle együttérzés féleképpen, nem tudom miért,de jól esett. Rám mosolygott, elszívta a cigijét és bement.

- Na vissza tértél?- nevetett Bill amikor leültem mellé.

- Találkoztam egy lánnyal.

- Akkor visszatért a régi Tom?

- Nem akarom hazacipelni. Sőt egy hotelbe se. Sehova. Meg akarom ismerni. Ha holnap nem emlékeznék mond meg, hogy a neve Lori.

- Írd be a telefonodba hülyegyerek- bokszolt bele a vállamba.

- Ez nem rossz ötlet- mondtam, majd be is írtam a telefonomba emlékeztetőnek, hogy Lori.

- Kezd lankadni a buli gyerekek- jött oda Georg.

- Menjünk haza és folytassuk ott- vetette fel az ötletet Bill.

- Már itt sem vagyok- pattantam fel a székből és hívtam is egy taxit.

Kint még gyorsan elszívtunk egy cigit amíg jött a taxi és már mentünk is folytatni a bulit otthon. Hatalmas volt. Ott volt minden barátunk és nagyon nagyot buliztunk. Egyszer még a rendőrséget is ránk hívták a szomszédok.

Reggel amikor felkeltem szörnyen fájt a fejem és természetesen semmire nem emlékeztem. Átmentem Billhez de ő még aludt. Gondoltam lemegyek és iszok egy kávét hátha attól jobb lesz. Szörnyű dolog termett a szemem elé. A ház úgy néz ki mint amin végigsöpört egy cunami. Egy lány állt a nappaliban, aki elég furcsán nézett rám. Nem láttam tisztán az arcát mert a szemem szörnyen be volt gyulladva. Gondolom a fejem nem éppen szép látvány, ráadásul nincs rajtam semmi, remélem a boxer azért rajtam van. Igen.

- Te, hogy a fenébe jutottál be?- kérdeztem idegesen.

- Héé, nyugi. Lori vagyok, én leszek az új takarító- mondta megszeppenve. Még, hogy takarító. Nekem erről nem szólt senki.

- Én meg a pápa vagyok kislány. Na kifelé- mutattam az újammal az ajtó felé.

- Tudtam, hogy ez lesz. David azt mondta, hogy mondjam azt ökörállat- mondta unottan.

- Kezdjük elölről a dolgot- hoppá. Szóval David erről beszélt tegnap amire figyelnem kellett volna- Tom vagyok üdvözöllek, bocs a kupiért, tegnap volt a szülinapunk és a bulit még itthon is folytattuk egy kicsit.

- Mindjárt más szóval mivel kezdjem?- vigyorgott.

- Ne ilyen hevesen. Kezdjük azzal, hogy leülsz velem meginni egy kávét. Feltéve ha kávézol- próbáltam kedveskedni. Remélem nem hiszi azt, hogy rányomulok. Ha látnám lehet más lenne, de így csak egy lány akinek tök homályos az arca.

- Te fél perc alatt ki tudsz cserélődni bunkóból kedvesbe vagy csak Davidtól fosol?

- Az előbbi. Egy szó engem nem változtat így át. Vagyis…- tettem úgy,mint aki gondolkozik-mondjuk ha semmi kedvem semmihez de egy felettébb csinos lány azt mondja, hogy megyek e vele „filmet nézni” az egy kicsit megváltoztat.

- Szexista- sértegetett, de ő is elnevette magát rajta.

- Ez nem igaz. Nem vagyok olyan mint amilyennek az újságok leírnak, vagy amilyennek látnak a tévében vagy akárhol, csak tudod kell egy imidzs- mondtam, majd feltettem a kávét.

- Ja a szende szűz kisfiú nem lenne olyan menő?- ezzel a csajjal jól ki fogok jönni.

- Itt vagy nagyjából 10perce és már 2szer beszóltál. Bírlak.

- Ez kedves, de nyugi hosszú még a mai nap.

- Jó reggelt- hallottam Bill hangját- Tom?

- Szia, Lori vagyok én vagyok az új takarítótok- mutatkozott be neki Lori. Az előbb nem is figyeltem a nevére. Lori. Mért olyan ismerős ez a név nekem?

- Hú- mondta tátott szájjal- minél nagyobb kupit kell csinálnom, hogy sokat legyél itt- nevetett- szia Bill vagyok.

- Köszönöm a bókod, de inkább könnyítsük meg egymás munkáját és ne csinálj felesleges koszt. Amúgy szerettem volna veletek beszélni. Nem bánjátok ha néha telefonálok vagy netezek itt? Mert nekem van egy másik állásom is és ha valami gáz van egyből engem hívnak.

- Semmi baj, nyugodtan. De miért van két állásod?- érdeklődött Bill.

- Valahogy meg kell élnem.

- Na ne szívass, hogy nem keresel eleget- csodálkoztam.

- Nem egyedül vagyok. Egy gyereket nevelek egyedül- mondta, mire Billnek és Nekem leesett az állunk. Szinte hallottam, hogy már az országhatáron túl gurul.

Nem érdeklődtünk, hogy ki az a gyerek, de engem és Billt is fúrt a kíváncsiság. Vajon az ő gyereke? Örökbe fogadta? A testvére? Az unokatestvére?  Ki lehet az? Gyorsan megreggeliztünk Billel és elindultunk a stúdióba dolgozni. Már 3éve nem dolgoztunk és most készülünk egy újabb nagy visszatérésre. Igazából azt hittük, hogy majd fárasztó lesz és semmi kedvünk nem lesz az egészhez, de mindenki hihetetlenül élezi. Ugyan olyat akarunk, mint amilyen régen volt a banda.