2.rész
Ökörállat

Este áthívtam anyut, hogy vigyázzon egy órácskát Martinra, mert elmegyek egy étterembe. Most nyitott állítólag nagyon jó hely és Emily addig könyörgött, hogy menjek amíg beleegyeztem. Gyorsan összekaptam magam és elindultam az étterembe. Valami nagymenő szülinapja lehetett, vagy valami ilyesmi, mert rengeteg méregdrága kocsi állt az étterem előtt. Gyalog jöttem, mert nem lakok annyira messze az étteremtől és jól esett sétálni.

- Csakhogy megvagy- mondtam amikor megpillantottam végre Emilyt.

- Kicsit mintha sokan lennének nem?- nevetett

- Igen. Nagyon úgy tűnik. Mi van most itt?

- Két srác most ünnepli a 24. szülinapját- mondta a pincér, aki időközben megérkezett.

- Feltételezem híresek.

- Bill és Tom Kaulitz

- Így már más...- fintorodtam el.

- Nem bírod őket?- érdeklődött a srác.

- Nincs bajom velük... így ,hogy fel vannak szívódva, de nem nagyon érdekelnek- mosolyogtam- nem vagyunk annyira kibékülve egymással.

- Azt olvastam nagy visszatérésre készülnek- csatlakozott Emily a beszélgetésbe.

- Hurrá- mondtam kedvetlenül.

- Na de a lényeg, döntöttetek már? Mit kértek?- mosolygott a srác.

- Először is egy üveg vörös bor. Azt hiszem én egy bolognai spagettit kérek. Emily?

- Ugyan azt amit neki- mosolygott a srácra.

Amint elment a pincér a lényegre tértem.

- Aha szóval ezért rángattál engem ide...bejön mi?- nevettem.

- Ez aljas rágalom, ez csak az egyik ok volt a másik az ,hogy jó lenne ha eljárnál otthonról többet. Alig mész valahova ez így nem lesz jó.

- Kösz az aggódást, de jól vagyok. Csak kell egy kis idő.

- Lori, azóta mar eltelt 2év. Tudom ,hogy nehéz de próbálj meg túllépni. A régi barátnőmet akarom. Az igazi Lorit.

- Köszi. Én azt hiszem kimegyek egy kicsit.

- Menjek?

- Ne! Jól vagyok nyugi.

Kimentem elővettem egy szál cigi,de rájöttem ,hogy nincs nálam gyújtó. Egy srác állt mellettem, pont akkor gyújtott rá. Kértem tőle tüzet ő pedig mosolyogva nyújtotta felém azt. Rém ismerős volt de nem tudtam honnan. Kapucni és sapka volt rajta ami nehezítette a dolgomat. Kérdezte ,hogy jól vagyok e. Őszinte voltam es annyit mondtam ,hogy jól leszek. Aranyos volt nem mondott semmit csak megsimította a hátam es mosolygott. Megköszöntem gyorsan elszívtam a cigit es bementem.

- Minden oké?- nézett furcsán Em

- Persze- vigyorogtam.

- Ki vele!

- Volt kint egy srác. Kedves volt. Lehet megfogadom a tanácsod. Bocs ,hogy bepipultam

- Én megértelek- mosolygott- örülök neked.

Megettük a vacsit még egy kicsit beszélgettünk, hívtam egy taxit és hazamentem. Martin már aludt, anya pedig a nappaliban volt.

- Milyen volt?- érdeklődött.

- Jó volt. Lehet máskor is menni fogunk- mosolyogtam.

- Örülök ,hogy végre eljársz otthonról.

- Próbálok tovább lépni. Itt maradsz éjszakára?

- Igen, már nem nagyon akarok sötétben vezetni.

- Megágyazzak vagy ellátod magad?

- Remélem találok ágyneműt- nevetett- feküdj le nyugodtan. Holnap mész dolgozni?

- Tényleg nem is mondtam. Felvettem egy másodállást, takarító leszek. Holnap reggel kezdek. De jól fizet szóval, remélem jó is lesz.

- Valami „sztárnak” leszel a takarítója vagy mi?

- Nem tudom még, nem találkoztam velük. Annyit tudok, hogy két velem egyidős srác. A ház bazi nagy és olyan mintha atombombatámadás lenne ott minden nap, de meg leszek. A pasi akivel beszéltem tegnap azt mondta, hogy néha főznöm is kéne meg ilyenek.. szóval ha csettintenek nekem ugrani kell.

- Nem lesz ez fárasztó neked? Nem neked való ez a meló.. te nem bírod ha ugráltatnak…- nevetett.

- Legalább elfoglalom magam. Ha meg nem bírom valahonnan kilépek. De kell a pénz.

- Kislányom, tudod, hogy mi itt vagyunk neked. Akár mikor kérhetsz pénzt, nekünk már annyi van nem tudjuk hova tenni.

- Köszönöm Anya viszont én szeretnék a saját pénzemből élni. Tudod, hogy csak végső esetben kérnék tőletek segítséget pénzügyileg.

- Ugyan olyan makacs vagy mint az apád- forgatta a szemeit, majd felment az emeletre.

Gyorsan lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailjeimet. Semmi érdekes nem volt. Valami sztár ismét beperelte az újságot. A Bravonál dolgozom és ilyen perek szinte minden nap folynak nálunk. Nem mindenkinek tetszik, amit leírunk. Soha nem írok le pletykát, csak azt amit valakinek a szájából hallottam, vagy biztosan tudom, hogy igaz amit írok. Nem is nagyon szoktam sztárhíreket írni. Inkább a tanácsadó rovatot és a horoszkópot csinálom. Afféle mindenes vagyok és kifejezetten munkamániás, de szeretnék megadni Martinnak mindent amire csak szüksége van.

Emily írt még egy levelet, hogy nagyon tetszett neki a mai nap és, hogy minél hamarabb ismételjük meg. Jót mosolyogtam a szétszórtságán. Imádom, a legjobb barátnőm,már az ovi óta.

Hamar elnyomott az álom és ennek köszönhetően korán keltem. Fél 7kor már harcifelszerelésben unatkoztam a nappaliban és a tévét kapcsolgattam. Martint lassan felébresztettem, csináltam neki reggelit több-kevesebb sikerrel felöltöztettem és háromnegyed 8ra készen is voltunk. Öt perccel nyolc előtt értünk be az oviba. Csodálkoztam is, hogy miért ilyen hamar, soha nem volt még ilyen rövid ez a táv. Vettem egy gyors búcsút Martintól és el is indultam takarítani.

Amikor odaértem a házhoz csengettem, de nem nyitotta ki senki. Álltam ott körülbelül 5percet, majd meguntam és felhívtam David-ot. Azt mondta, hogy menjek be nyugodtan, elmondta, hogy hol találok kulcsot és közölte, ha valamelyik srác rám akarna támadni mondjam azt, hogy ökörállat. Fogalmam nincs mért kell ezt mondanom, biztos valami kulcsszó lehet, mindenesetre jót nevettem amikor ezt elmondta nekem.

Úgy is tettem ahogy mondta, bementem és kiabáltam, hogy van e ott valaki. Egy elég ideges, nyúzott, álmos, másnapos Tom Kaulitz-ot láttam magam előtt egy szál boxerben, amint a haját törölgeti.

- Te, hogy a fenébe jutottál be?- förmedt rám.

- Héé, nyugi. Lori vagyok, én leszek az új takarító.

- Én meg a pápa vagyok kislány. Na kifelé.

- Tudtam, hogy ez lesz- forgattam a szemeim- David azt mondta, hogy mondjam azt ökörállat- mondtam unottan.

- Kezdjük elölről a dolgot- vigyorgott- Tom vagyok üdvözöllek, bocs a kupiért, tegnap volt a szülinapunk és a bulit még itthon is folytattuk egy kicsit.

- Mindjárt más- mosolyogtam- szóval mivel kezdjem?

- Ne ilyen hevesen. Kezdjük azzal, hogy leülsz velem meginni egy kávét. Feltéve ha kávézol.

- Te fél perc alatt ki tudsz cserélődni bunkóból kedvesbe vagy csak Davidtól fosol?- érdeklődtem.

- Az előbbi. Egy szó engem nem változtat így át. Vagyis…- próbált úgy tenni mint aki gondolkozik, amin én jót mosolyogtam- mondjuk ha semmi kedvem semmihez de egy felettébb csinos lány azt mondja, hogy megyek e vele „filmet nézni” az egy kicsit megváltoztat- vigyorgott kacéran.

- Szexista- forgattam a szemeim, de még is elnevettem magam rajta.

- Ez nem igaz. Nem vagyok olyan mint amilyennek az újságok leírnak, vagy amilyennek látnak a tévében vagy akárhol, csak tudod kell egy imidzs- mondta és közben feltette a kávét főni, majd intett, hogy üljek le vele.

- Ja a szende szűz kisfiú nem lenne olyan menő?

- Itt vagy nagyjából 10perce és már 2szer beszóltál. Bírlak.

- Ez kedves, de nyugi hosszú még a mai nap- húzogattam a szemöldököm.

- Jó reggelt- ért le Bill különösen frissen- Tom?

- Szia, Lori vagyok én vagyok az új takarítótok- nyújtottam felé a kezem.

- Hú- mondta tátott szájjal- minél nagyobb kupit kell csinálnom, hogy sokat legyél itt- nevetett- szia Bill vagyok- rázott kezet velem.

- Köszönöm a bókod, de inkább könnyítsük meg egymás munkáját és ne csinálj felesleges koszt- mosolyogtam- amúgy szerettem volna veletek beszélni. Nem bánjátok ha néha telefonálok vagy netezek itt? Mert nekem van egy másik állásom is és ha valami gáz van egyből engem hívnak.

- Semmi baj, nyugodtan. De miért van két állásod?- kérdezte Bill.

- Valahogy meg kell élnem- rántottam meg a vállam.

- Na ne szívass, hogy nem keresel eleget- mondta Tom.

- Nem egyedül vagyok. Egy gyereket nevelek egyedül- mondtam, mire mind a ketten tátott szájjal néztek.