*this is the begining of this love story*

1.rész
Hosszú nap

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: mi volt?

Mi volt tegnap? Mesélj el mindent! Jó a ház? Felvettek? Nem volt gázos? Pasi vagy csaj? Hány éves? Hogy néz ki? Mikor kezdesz? Írj már! Ja, még el sem küldtem bocsi.

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: mi volt?

Nem volt semmi különös. Egy huszas-harmicas körüli pasi volt ott és folyton a Tokio Hotelről kérdezgetett. Komolyan mi közöm van nekem azokhoz? Amúgy ők még nem oszlottak fel vagy valami? Na mindegy. Körbevezetett a házban, elég üres, de annál mocskosabb. Komolyan mintha két 16éves srác szabadult volna be oda egy hétre. A földön szennyes, minden tele kajamaradékkal, pizzás dobozokkal meg minden. Nagyon durva volt. De én szeretem a kihívást szóval belementem…  David ( a pasi aki ott volt ) később közölte, hogy két srác lakik ott, akik szinte csak enni járnak haza és talán havonta kitakarítják a házat, hogy felcibáljanak pár lányt ( igen David pontosan ezeket a szavakat használta ) Mit ne mondjak értelmesek lehetnek… A munkát megkaptam, holnap kezdek szóval holnap nem jövök be, onnan intézem a dolgokat ha valami van. Beszéltem Kaylával azt mondta semmi gáz.

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: kayla?!

Azért olyan simán nem mehetett az ügy Kaylával mert most kapott egy dührohamot. Mi a fenét csináltál vele?

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: kayla?!

Én aztán semmit. Vázolom:

Kayla: Miről lenne szó már megint Loretta?
Én: Másodállásban takarító nő leszek és nem tudok bejönni minden nap… természetesen elvégzem a munkám meg minden. Szükségem van a pénzre nagyon is. És ezek rengeteget vizetnek.

Kayla: és ezt hogy képzelted?

Én:  Figyelj! Itt vagyok egy éve, kitűnően diplomáztam eddig nem volt velem probléma. Egy héten háromszor jártam be, ez most kettő lenne. Sajnálom, hogy így alakult de nem tudok mit csinálni. Tényleg szükségem van a pénzre ezt te is tudod

Kayla: igen ezt mindig megjegyzed… mert neked hihetetlen nagy problémáid vannak…

Én: Na idefigyelj Kayla! Rohadtul elegem van abból hogy állandóan engem csesztetsz. Itt vagyok mindig, elvégzem a dolgom, soha nem volt még rám panasz… kivéve amikor leoltottál, hogy egy foltot hagytam a rohadt asztalodon a kávémmal.. Nem tudom egyedül felnevelni rendesen Martint mivel nincs elég pénzem. Muszáj vagyok másodállásban is dolgozni, ha neked ez nem jó megyek innen és meglátjuk mire mész  nélkülem. Amikor nem ugráltathatsz, hogy 10perc alatt írjak meg egy cikket egy kis sztárocskának a kalandjáról vagy akármi. Elegem van belőled. Szóval elengedsz dolgozni vagy menjek innen?

Kayla:  bocsáss meg, rossz napom van. Természetesen nyugodtan mehetsz, ha kell elég egyszer bejönnöd. Sajnálom tényleg.

Én: Kösz akkor megyek is

Nagyjából ennyi volt… egy kicsit bepörögtem is kijött belőlem minden

Feladó: Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Címzett: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Tárgy: és a buli?

Ez durva… akkor azért van ennyire kiakadva. És  este mentél abba a buliba Aaronnal?

Feladó: Loretta Strauss <l.strauss@bravo.de>
Címzett:  Emily Ritter <emily.r@bravo.de>
Tárgy: és a buli?

Se erőm se idegzetem nem volt menni. Miután David körbe vezetett a házban és megbeszéltünk mindent, 2órát álltam a dugóban, valami barom az út közepére tette magának a parkolót… a hülye rendőrök meg nem voltak képesek elvinni onnan a kocsit komolyan azt hittem odamegyek és én tolom meg saját kezűleg. Na mindegy, összességében rohadt fáradt vagyok és mindjárt rohannom kell Martinért az oviba szóval alig várom, hogy otthon legyek és feküdjek. Megyek is majd holnap ha bejövök beszélünk személyesen is… így egyik irodából a másikba e-mailezés nem valami jó

Amikor kikapcsoltam a gépet, bementem Kaylához és megmondtam neki,hogy lelépek és, hogy ha holnap van valami hívjon és elintézem. Elköszöntem gyorsan Emilytől még váltottunk pár szót személyesen és már mentem is Martinért az oviba. Kíváncsi vagyok, hogy telt az első napja.

- Jó napot. A nevem Loretta Strauss, Martin Straussért jöttem.

- Üdvözlöm Hölgyem, Eva Jung vagyok, én leszek az óvónője ebben az évben.

- Hogy viselkedett? Nagyon félénk volt?- kérdeztem kíváncsian. Martin mindig is félénk kisfiú volt, azért remélem hamar beilleszkedik ide

- Egyáltalán nem. Amint bejött már szerzett is barátokat, pontosabban barátnőket- nevetett az óvónő- azzal a szőke kislánnyal játszott egész nap- mutatott a lányra.

- És most hol van?

- Loriii- rohant oda hozzám Martin és megölelt.

- Akkor megtudtuk- nevettem- szia kisöreg. Hogy tetszett az első nap?

- Szuper volt. Alig várom, hogy holnap jöhessek.

- Ennek nagyon örülök kicsim- pusziltam meg és felkaptam az ölembe- köszönünk szépen mindent, holnap nyolcra hozom- mosolyogtam és elköszöntem az óvónőtől, majd elindultunk hazafelé

- Lori? Holnap is ilyenkor fogsz értem jönni?- kérdezte Martin a kocsiban.

- Túl későn jöttem? Esetleg túl hamar?

- Nem jössz holnap egy kicsit később?- érdeklődött pirulva, amin én jót nevettem.

- Kicsit korán van még a csajozáshoz nem?- húztam fel a szemöldököm és kérdően néztem rá a visszapillantó tükörből.

- Miről beszélsz? Én nem csajozok, kicsi vagyok hozzá- vágott angyali képet.

- Hát persze- nevettem.

 Nagyjából negyed óra alatt hazaértünk. Gyorsan összecsaptam valami vacsorafélét, igaz még csak délután négy óra volt, de Martin és én is nagyon éhesek voltunk. Amikor megebédeltünk lepihentem egy kicsit és csak este 7kor keltem fel. Kétségbe estem, hogy Martin vajon mit csinálhatott, de egyből megnyugodtam amikor láttam, hogy a nappaliban játszik önfeledten. Csak mosolygott és azt mondta, hogy nem akart felébreszteni és inkább egyedül játszott. Imádom ezt a kölyköt, annyira aranyos.