Olyan három és fél négy között lehetett, amikor arra keltem, hogy Jenny, a fülembe suttogta, hogy valaki keres. Mondtam, hogy mondja meg annak a valakinek, hogy várjon egy pár percet, mindjárt megyek. Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem. Mikor kiléptem a házból, kicsit meglepődve álltam ott és csak néztem ki a fejemből.

- Hali! Remélem nem ébresztettelek fel. - igen ott állt előttem életnagyságban Dav.

- Hát erre mit mondjak?

- Mondjuk, hogy nem, nem aludtam még, mert abban reménykedtem, hogy valaki az éjszaka közepén elrabol egy romantikus sétára. - valahogy semmit sem tudtam volna erre reagálni azon kívül, hogy zavarba jövök. - Na? Akkor indulhatunk?

- Hát... mennyünk. - lassan, mégis magabiztosan odasétáltam a sráchoz és ő megfogta a kezemet.

Nem tudom merre mentünk, mert olyan vak vagyok éjszaka, mint egy vakond nappal. Sokáig sétáltunk szinte szótlanul, és egyszer csak megszakította a csöndet.

- Itt vagyunk.

- És hol van azaz itt? -  felém fordult, megfogta a másik kezemet is.

- Csukd be a szemedet. Mit hallasz?

- Olyanok…ezek a hangok…mint a hullámok. A tengerparton vagyunk? –  nyitottam ki a szememet.

- Talált süllyedt. Nem vagy éhes?

- Hah?

- Hoztam egy kis sütit. - elengedte az egyik kezemet és a másikkal magával húzott.

- Úgy húzzál, hogy nem látok egy kukkot sem. - nevettem fel.

- Akkor tehát rám vagy utalva?!

- Valahogy úgy... - leültünk a homokba és hallottam, hogy kinyit egy dobozt. - Kérsz?

- Ki nem hagynám. - ekkor éreztem ahogy valami hideg és fémes ér a számhoz. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi az, de rájöttem, hogy az a villa volt.

- Ízlik?

- Ez isteni. Milyen ízű?

- Nem tudom. Megkóstolhatom?

- Felőlem. Végül is te vetted. -  alig mondtam végig a mondatomat, de már éreztem puha ajkait a számon. Ez valahogy másabb volt, mint az előző. Abban nem lehetett érezni a szenvedélyt. De ebben! Éreztem, hogy ő érzelemből csókolt meg, nem csupán bizonyításból. De egyszer csak megszakadt a varázs.

- Sajnálom. Lehet, hogy túl gyorsan haladok. - húzódott visszább.

- Hát valószínűleg. Főleg hogy neked barátn...

- Nincsen barátnőm.

- Hogy mi? De nekem azt mondtad, hogy...

- Az egy dolog. Szakítottam vele. Miattad.

- Miattam? Ne már, miattam miért kellett szakítanod vele?

- Mert nem ő volt az, akit kerestem. De most ráleltem.

Egy ideig csak bámultam magam elé a nagy semmibe. Utána úgy döntöttem, hogy muszáj valamit mondanom, de valahogy lemerevedtem, éreztem a kezét az arcomon. Majd kezdődött minden elölről. Ő megint megcsókolt, bennem meg minden elölről lejátszódott, hogy ő szerelemből csókol meg, nem úgy mint Erick. Ezek után a puha homok tartott meg. Én a földön ő pedig fölöttem. Tisztára olyan volt mint egy állom vagy egy túlzottan romantikus film.

Az egész éjjelt ott töltöttük. Csak napkeltekor keltünk fel. Összeszedtük a szétdobált dolgokat, majd elindultunk felfelé. Útközben kaptam néhány jó reggelt puszit, de semmi mást.