Miután leszálltunk a buszról, mindenki megtámadta a csomagtartókat, hogy ráleljen saját poggyászára. Én inkább arrébb vonultam és leültem egy közeli padra és kivártam még elmegy a tömeg. Teljesen belefeledkeztem gondolataimba, csak arra figyeltem fel, hogy valaki megszólított.

- Hé Nelly itt a táskád.

- Hah?! Ja, a táskám. Honnan tudtad, hogy ez az enyém? - kérdően néztem rá.

- Feltételeztem, hogy nincs más Nathaly a táborban.

- Oh, köszike.

- Gyere bemutatlak a haveroknak. - tartotta felém a kezét, én meg mi mást csinálhattam volna, oda nyújtottam az enyémet. Erősen megfogta, felhúzott és nem is engedte el egészen a bemutatás végéig.

- Na skacok itt az új  „ jövevény”. Nelly ők itt mindenki, mindenki ő itt Nelly.

- Halhó csajszi. Én Samantha vagyok, de csak szólíts Samnek. Leszel velünk egy szobába?? Ötágyas szobák vannak, és a másodikos lányok közül úgy is csak mi négyen vagyunk itt.

- Oké, felőlem. - vontam meg a vállam, majd hozzátettem egy kis mosolyt. - De... Dav?!

- Hm?

- A kezemet visszakaphatnám? Szükségem lenne még rá.

- Jah persze, miért nem szóltál előbb. - láttam hogy elvörösödik.

Miután visszakaptam a kezemet, elszaladtam a táskámért és odavittem a többiekhez. A nagy hangzavart, az egyik kísérő tanár sípja szakította meg.

- Helló, egy kis figyelmet kérek...köszönöm. A nevem Mr. Haward. Én leszek a kísérőtök mind végig. Szeretném ha a kísérő diákok és az elsőévesek 4x 5 csoportokban összeszednék magukat, természetesen külön lányok külön fiúk és ha ez mind megvan gyertek ide és odaadom a szoba kulcsaitokat. Most átadom a szót kollégámnak.

- Sziasztok, Mrs. Scarblock vagyok és én leszek a másik kísérő tanár. Szeretném nektek bemutatni a kísérő diákokat, akik már másodévesek. Kérlek gyertek ide. - erre az összes másodéves kiment a tanárok közé, köztük mind a 4 lány akikkel leszek egy szobában, Dav és a haverjai. - Remek... itt van mindenki. Tehát akkor Erick Wendler, David Schul, Daren McCartner,  Samantha és Jessica Miller, Kate Schot és Jennifer Wife. Szeretném ha szót fogadnátok nekik. További jó szórakozást.

Zavart keltett bennem, hogy egyik újdonsült haverom sem velem egyidős. De Davidet ez csak még   vonzóbbá tette. Valahogy soha nem tudtam levenni róla a szememet, annak ellenére sem, hogy tudatában voltam, van barátnője.

- Csajszi minden rendben? - egy éles, mégis kellemes hangra lettem figyelmes, Jessica hangjára.

- Aha, persze mi lenne??

- Csak olyan fura voltál, mint ha szellemet láttál volna.

- Á! Dehogy is. - nevettem el magam.

Sam elment a kulcsokért, majd elkezdtünk bepakolászni. Mire kipakoltam, sötétedett. Utána már semmihez sem volt energiám, ezért elmentem körbejárni a tábort. Lehetett egy olyan tizenegy óra, mikor találkoztam Erickel.

- Héjhó, kis csaj. Mi az ábra?

- Á, semmi. Veled?

- Semmi, de most már itt az ideje hogy visszatérj a házadba, mert negyed óra múlva takarodó.

- Oh, kösz hogy szóltál. Akkor indulok is.

- Vissza kísérjelek?

- Nem kell, vissza tálálok egyedül is. - mosolyodtam rá.

- Oké akkor csáó. -  megfordult és otthagyott.

Már majdnem visszaértem a házba, mikor kialudtak a lámpák. Azt hittem frászt kapok ijedtemben. Az orrom hegyét sem láttam. Kicsit bepartam, de végül elindultam egy irányba. Egyszer csak éles visítást hallottam. Na ez volt, az utolsó csepp a pohárban. Szélsebesen elkezdtem futni, bár egy kukkot sem láttam, minden pillanatban lejátszódott előttem, hogy nekimegyek egy fának. Végül be is teljesült, de nem fa volt, hanem Dav, kemény mellkasa.

- Áááúúúcs.

- Na ácsi! Hova ilyen sietősen? - nevetett fel.

- Bocsi nem akartam beléd esni.

- Ezt, hogy értsem?! - még jó hogy olyan sötét volt, és nem látta az arcomat különben annál is vörösebb lett volna a fejem. - Kétértelmű szavakat nem ér használni!

- Ö... hát úgy értettem, hogy nem akartam beléd futni, na.

- Jól van értem én, nem kell magyarázkodni. Gyere, vissza kísérlek.

- Oké. - éreztem, hogy megfogja a kezem és magához húz. Így mentünk végig a sötétben.

Éreztem, hogy nem is félek annyira ha vele vagyok. Legszívesebben a nyakába ugranék, és megcsókolnám, de ez sajnos kivitelezhetetlen. Menet közben a lámpák is felkapcsolódtak. Mikor visszaértünk a házakhoz, adott egy jóét puszit, és elindult ő is a saját háza felé.

Épp hogy bementem volna a házba, meghallottam a nevemet, a hátam mögül. Megfordultam és megláttam Ericket.

- Szia, mit keresel itt ilyen későn?

- Csak hozzád jöttem. Mert mondanom kell valamit.

- Hát mondjad, csupa fül vagyok. -  mosolyogtam rá a fiúra, sejtelmem se volt, min törhette a fejét. Vett egy mély levegőt majd közelebb jött és megcsókolt. A csókkal semmi bajom nem volt, de lehetett érezni rajta, hogy nem szívből jött, hanem csak egy ártatlan kis csókocska, amit a bizonyítási vágy hajtott.

- Sajnálom! Ezt inkább nem kellett volna. -  még fel sem tudtam fogni, hogy miről hadovál, mikor elrohant. Mint aki valami rettenetes bűn elöl akart volna elmenekülni.

Vettem egy nagy levegőt, majd bementem a házba. Szinte mindenki aludt kivéve Samantát. Ő még valamelyik számomra ismeretlen srác szájában matatott. Ezt látván inkább elvonultam a fürdőszobába. Tettem-vettem fogat mostam, végül bevágódtam a pihe puha ágyamba. Hála a jó égnek, ablak alatti ágyat stoppoltam. Mármint nem is én, hanem Jenny, csak beadtam neki, hogy én kizárólag ablak alatt tudok elaludni, otthon is így van az ágyam. Hm... és bevette.