- Jaj kicsikém, annyira fogsz hiányozni! Nagyon vigyázz magadra! - puszit nyomott édesanyám az arcomra, majd felküldött a buszra, nehogy elmenjen nélkülem.

- Jaj anya nem vagyok már nyolc éves. Tudok magamra vigyázni!

Felszálltam a buszra. Mikor megérkeztem még üresen áll, ám mostanra megtöltötték a nyüzsgő, és felszabadultan beszélgető tinédzserek. Míg sétálgattam a sorok között kiszúrtam egy ablak melletti helyet, egy igen helyes srác mellett. Hosszú szőkés haja, és kék szemei voltak.

- Szabad ez a hely? - ő csak rám nézett és biccentett egyet. - Köszi.

- A nevem Erik. És a tied pedig...?

- Nathaly – mosolyodtam el meglepetten. Egy kicsit sem számítottam rá, hogy meg fog szólítani.

Az út további részében jól el voltunk. Sok mindenről beszélgettünk, de őt jobban érdekelte, hogy van e barátom. Próbáltam a témát kerülni, de valahogy mindig itt lyukadtunk ki.

- Szóval, van barátod? - nézett rám a válaszra várva. Tudtam, hogy úgy sem menekülhetek  a válaszadás elöl ezért inkább most vagy soha.

- Nincs. Most nincs, nem akarok bele menni egyetlen kapcsolatba sem. Valahogy jobban érezem magam egyedül.

- Aha. Pedig azt hittem egy ilyen szép lánynak mint te, biztos van barátja.

- Miért és neked van barátnőd?

- A-a. De leh... - szakítottam félbe.

- Jaj, ne haragudj, de most előre kell rohannom egy kicsit rosszul vagyok.

- Menj csak.

Kimásztam majd a busz eleje felé indultam. De volt egy kis bökkenő. Annyira rosszul lettem, hogy majd nem lehánytam az éppen mellettem ülő csajszi pulcsiját. Kicsit összegörnyedtem, hogy megnyugodjon a gyomrom. Egy pár másodpercig úgy álltam majd felegyenesedtem, de abban a pillanatban fékezett egy nagyot a busz és beleestem az előttem jövő srác karjaiba.

- Megvagy. Jól érzed magad?

- Aha. Kösz a mentést. - pirultam el és akkor észre vettem, hogy két smaragd zöld szempár figyel. Alig bírtam a szememet levenni róluk.

- Semmiség. Máskor is szívesen belém eshetsz. - nevetett.

- Ezt jobb ha észben tartom. – mosolyogtam, majd kimásztam erős karjai közül.

- Jobb ha előre ülsz. Mellettem van még egy szabad hely, ha gondolod.

- Jó lenne.

- Akkor gyere – fogta meg a kezemet és előre vezetett. - Kérjek neked gyógyszert vagy van?

- Megtennéd, hogy kérsz? - ahogy nézett rám, az egyszerűen elképesztő volt. Azt hittem menten elájulok. Rövid barna haj, zöld szem... olyan mint egy megtestesült angyal.

- Itt van. –  nyújtott felém egy filmtablettát és egy üveg vizet.

Leült, majd kifejezéstelen arccal nézett rám. Nem néztem rá de fél szemmel láttam, hogy egy kis halovány mosoly jelent meg az arcán. Abban a pillanatban olyan kíváncsi lettem, hogy min mosolyoghat ennyire, de inkább nem szóltam semmi, nehogy szó helyet valami más jöjjön ki belőlem.

Már majdnem oda értünk a táborba, mikor megtörte a csendet selymes hangja, ezzel egy hosszú beszélgetést előidézve.

- Ne haragudj, még be sem mutatkoztam. David vagyok, és te?

- Nathaly, de szólíts csak Nelly-nek.

- Hát Nelly remélem máskor is egymásba botlunk még a tábor alatt. - rám nevetett majd vágott egy huncut mosolyt.

- Abban én is reménykedek!

Körülbelül tíz percbe telt míg oda értünk a tábor helyszínére. Annyira belemerültünk egymás társaságába, hogy eszre se vettük, mikor megérkeztünk. Még el lettünk volna egy darabig, pontosabban amíg egymásba nem gabalyodunk. De ez csak az én képzeletem szüleménye volt, mert mint kiderült van barátnője.