Minden DaLbAn

Kérlek, ha meglátsz ne ORDÍTS,
Szeretnék veled BESZÉLNI.
Hátra van egy VALLOMÁS,
A két véglet SZERELEM ÉS HALÁL.
Veled akarok lenni ÖRÖKKÉ MOST,
Velünk minden AUTOMATIKUS.
FIATAL ÉS NEM TÖBB, A FIATALSÁG SZABAD,
De nélküled NEM VAGYOK ÖNMAGAM.

Így inkább (NE) MARADJUNK BARÁTOK,
Mert ez A SZERELEM HALOTT.
Pedig azt hittük BENNÜNK SOSEM HALHAT KI,
És találkozunk A VILÁG VÉGÉN.
EMBER KAPCSOLÓDIK EMBERHEZ,
Én már A TE ÁRNYÉKODBAN FÉNYLEK.
A VILÁG LEGVÉGÉN,
Valahol már REPÜL A SEGÍTSÉG.

Már minden sötét és FEKETE,
Hiába kérem már, hogy MENTS MEG.
Mondtam, hogy ÉLJ A PILLANATNAK,
És ez már AZ UTOLSÓ NAP.
Menj ÁT A MONSZUNON,
És ha kérlek NE UGORJ.
Ott vagyok A TE OLDALADON,
Ha kell, valahová BEZÁRKÓZUNK.

SZÚRÁS A SZERENCSÉBE,
Segítsetek, HOL VAN A KEZETEK?
S nézem AKARATOM ELLENÉRE,
Hogy a segítség NEM JÖN ÉJJEL.
Belül már teljesen ELTÖRTEM,
Érzem, magával ránt a VÉGTELEN.
Mint ELFELEJTETT GYERMEKEK,
Sodornak tova EZER TENGEREK.

De HA MÁR NEM MEGY,
És zuhanunk SZABADON SZABADESÉSBEN.
Akkor ott vagyok A KÖZELEDBEN,
És mi SOHA NEM HALUNK MEG.
Ha úgy tartja kedved, hát MENJ,
És érj el mindent, ami SZENT.
Mert oda terelődik minden FIGYELEM,
Hogy mi van a SZEGÉLYBEN.

HAGYJANAK ITT MINKET MÁMORBAN,
És egyedül az ÉJSZAKÁBAN.
Ott A SÖTÉTSÉG A NAPBAN,
Ahol megszűnik minden ZAJ.
HÉ TE,
A VILÁG A FALAM MÖGÖTT VAN.
Onnan nézek LE RÁD,
Hogy mekkora a KUTYA HÁTRÁNY.

/Agnusdei & TH/