Cím: Reflektorfényben

Fejezet: Kimerültség

Az eső halkan kopogott az ablakon. Kipp-kopp-kopp, kipp-kopp-kopp. Jó volt hallgatni ezt a természetből adódó hangot. Az éjszaka összesen három órát tudtam aludni. Peter mondta, hogy hagyjam abba a gyakorlást, és menjek inkább lefeküdni, de nem akartam. Új volt számomra a koreográfia, újak a mozdulatok. Szerettem volna teljesen begyakorolni, hogy másnapra már csak össze kelljen próbálnom a lányokkal. Meg is kaptam a magamét a szófogadatlanságom végett. Hajnali négykor szinte már összeestem a fáradtságtól, és elaludtam a stúdió kanapéján. Reggel pedig egyenesen fizikai fájdalmat éreztem a kelés miatt. Aludni akartam, és a következő reggelig fel sem kelni, de a lányok már vártak rám. Egy pirítós és egy diétás csoki között fél liter kávét döntöttem magamba, hogy ébren tudjak maradni, de ez sem segített sokat.

- Hé, kislány! Ne ásítozz, mert ragadós! – közölte velem Lati miközben elkezdtünk nyújtani.

- Azt halottam este sokat gyakoroltál! – nevetett közbe Jassy

- *ásítás* Igen. Eléggé. *ásítás*

- Remek! Még csináljunk pár has prést a jó alak kedvéért, utána pedig kezdhetjük.

- Jóh. *ásítás*

Nem sokkal később - pontosan száz has prés után - elkezdtünk gyakorolni. A lányok örültek neki, hogy egész jól tudtam a koreográfiát, igaz egyes mozdulataimon még igen csak finomítani kellett. Sok levegővételi gyakorlatot is csináltattak velem, hogy ne fulladjak ki, ha olyan résznél vagyok ahol ugrálnom és énekelnem is kell egyszerre. Olyan negyed kettő körül Peter elszaladt a házunkhoz, hogy elhozza nekem Fluffyt, majd az én édes kis fehér pamacsommal bejött megnézni mire jutottunk. Elégedetten mosolygott, és közölte velünk, hogy a kemény munkánkért cserébe a délután a miénk. A lányok ujjongva nyugtázták a hírt, és már szövögették is a terveket, hogy betérnek egy fodrászhoz, és tökéletesre csináltatják a hajukat. És legnagyobb meglepetésemre engem is vinni szerettek volna.

- De csajok, nekem most nincs felesleges manim arra, hogy fodrászra költsem, és egyébként is esik az eső. – tiltakoztam.

- Figyi Kim, mi sem mennénk, ha nem ingyen lenne.

- Tessék?

- Jassynek van egy fodrász ismerőse, aki mindig a rendelkezésünkre áll. Cserébe persze Jassy néha besegít neki, meg ha szüksége van ránk, mi is mindig örömmel megyünk. Csere biznisz. Jó, mi? – világosított fel Cornelia. Tegnap sokáig úgy éreztem, hogy Corny igen csak ódzkodik tőlem, de a mai nap folyamán egyre jobban kezdett megnyílni.

- Ja, ez tényleg az! De akkor is esik.

- Ne csináld már csajszíí!

- És egyébként is, inkább döglenék ma. Nagyon fáradt vagyok, és ez az időjárás feszültté tesz.

- Na jó, te tudod. De nem mindennap adódik ilyen lehetőség!

- Nem baj. Az ágyam sem mindig vár ilyen tárt karokkal. – kacsintottam rájuk.

            Nem sajnáltam, hogy nem mentem a lányokkal, mert így legalább meg tudtam nézni egy DVDt a kedvenc sorozatomból, és aludni is jó sok időm volt. Aznap este nem maradtam a stúdióban, ha nem inkább hazamentem anyáékhoz. Amikor odaértem a házunkhoz akkor ért anya is haza a munkából. Megkérdezte, hogy ment a tegnapi és a mai próba, én meg jó részletesen beszámoltam neki mindenről. Azután felmentem lezuhanyozni és folytattam délután elkezdett alvássorozatomat.

Lényegében az egész hét efféle ütemben telt, csak nem mindig kaptunk délutánra kimenőt. Csütörtöktől rohamosan kezdett javulni az idő, és a hó is olvadozásnak indult, melynek hatására tiszta latyak volt minden.