Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
meteorit
naprendszer
x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí
x credit: g-portal
x indulás: 2007.05.30 x felbontás: 1024 x 768 x böngésző: Google Chrome x téma: TH sztorik és Love sztorik
Ne kerülj már! Reggel egymás karjaiban ébredtünk, lementünk reggelizni. Billt a nappaliban találtuk, megint játszott. -Nem jössz játszani Ági? - kérdezte. -Öhm...m-most nincs kedvem! - mondtam és kimentem a konyhába, de Bill utánam jött. -Most kerülsz? - kérdezte halkna, nehogy Tom meghallja. -Nem! - súgtam vissza, ő pedig kiment, vi9ssza játszani. Reggeli után a fiúk közös programot terveztek, de Renyvel sikerült lebeszélnünk őket, úgy látszik Reny is kerüli Tomot. Én és Tom otthon maradtunk, kettesben akart lenni velem, engem meg emésztett a bűntudat, amiért megcsaltam. Renyék a várost célozták meg, azon belül is egy strandot. Mind a négyen jól elvoltunk. Este megszomjaztam és lementem inni egy kakaót. Épphogy elkészítettem, Bill is betoppant. -Szia! - köszönt. -Szia! - köszöntem én is, utána felfelé vettem az irányt. -Várj! - szólt utánnam, vettem egy mély levegőt, utána visszafordultam. -Igen? -Miért kerülsz? Akárhányszor kettesben maradunk, elmész! Hidd el, az csak egyszeri alkalom volt, soha nem ismétlődik meg! Nem kell kerülnöd! - magyarázta - Te vagy a legjobb barátom...! -Megyek...álmos vagyok, jóéjt! - mentem fel. Másnapra is hasonló programok voltak tervezve. Reny elég feltünően kerülte Tomot továbbra is, én is úgy tettem Billel. Teltek a napok, amiket jóformán csak Renyvel tudtam tölteni a kerülgetés miatt. Eljött az utolsó elötti nap reggele. Szokásomhoz híven felkeltem és kinéztem a szobámból, hátha nem találkozok Billel. Jól körülnéztem, utána lementem a konyhába, ahol Reny már iszogatta a kávéját. -Szia, jó reggelt! - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára. -Szia! - Reny és belekortyolt a kávéba. Ekkor megjött Bill és Tom is, mire rögtön feszültek lettünk. -Akkor én... - kezdtem, de Reny befejezte helyettem. -...gyerünk! - belémkarolt és kifelé vettük az irányt. -Ne kerülj már!!! - Bill és Tom egyszerre. Bill közben rám nézett, tom pedig Renyre. Hirtelen csend lett, senki sem értette, hogy ki miért kerül kit. -N-nem értem! Ki kerül kit? - törte meg végül Reny a csendet. -Te engem! - Tom. -Ági pedig engem! - Bill. -Miért kerülöd? - nézett rám döbbenten Tom. -És te? - nézett Renyre Bill. -Azt hiszem valamit meg kell beszélnünk! - mondtam és könnybe lábadt a szemem - Már nem birom tovább, úgy érzem megfulladok! -Mi a baj cica? -ölelt át Tom. -Sz-szakítanunk kell! - hajtottam le a fejem. -Mi? Dehát...miért? - megfogta az állam és felemelte a fejem. -nem érdemellek meg! Jobbat érdemelsz nálam! - szipogtam. -Dehát...mi történt? - kezdett el ő is könnyezni. -Én...én...megcsaltalak! - vallottam be végül. -Mi...? -Igen! Jól hallottad% És ezerszer megbántam! És szeretlek és sosem bocsátom meg magamnak és...azt is megértem ha te sem bocsátassz meg! - hadartam emelt hangon, utána elfordultam és sírtam. -Ági... - lépett közelebb Tom. -Az lesz a legjobb, ha elmegyek! - mondtam és felmentem a szobámba és elkezdtem pakolni. Tom utánam jött. <<közben Reny és Bill...>> -Azt hiszem én is magyarázattal tartozok... - Bill. -Mi? Te is?...Csak nem...? - Reny. -De! Amikor ti vásároltatok...én...úgy sajnálom! Elment az áram...és...könyörgök bocsáss meg! - Bill kétésgbeesve. -Bill! - Reny halkan - Amikor hazajöttünk...T-Tommal, nem voltatok itt...bezárkóztunk becsomagolni az ajándékokat, de...Bill én is vétkeztem! - fakadt sírva hugim. -Én...nem tudom elhinni...de...ennek ellenére én még szeretlek! Te tudsz még szeretni? - Bill. -Szeretlek! Kérlek, felejtsük el...jó? Én soha többé nem teszek ilyet! - Reny. -Tudom! És én sem! - Bill, közben átölelte kedvesét - Ágit most utálod? -Nem...hisz a tesóm és...én is ugyanazt tettem vele...! <<Tom és én...>> -Ági, kérlek ne menj el! - Tom és átölelt. -Tom! Muszály...megcsaltalak és erre nincs bocsánat! Mennem kell! - én és kikászálódtam a karjaiból és tovább csomagoltam. közben már egyre jobban sírtam. -Ne! Ne menj el, könyörgök! Én...figyelj...én...ugyanezt tettem... -Tom szomorúan. Leálltam a pakolással, majd felé fordultam. Bűnbánóan nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel. -Még egy ok, hogy elmenjek! - ismét pakolásba kezdtem. -Ne! ági ne tedd már ezt velem! - könyörgött Tom. -Tom! Mégis miért maradnék? Megcsaltalak...megcsaltál, ez...köztünk már semmi sincs...ezek szerint! -Ne mondj ilyet! Én szeretlek!...Te nem szeretsz? -átölelt és felemelte a fejem. Egyenesen a szemembe nézett. -Szeretlek! - mondtam végül - Épp ezért megyek el! - felkaptam a cuccom és elmentem. Lent még találkoztam Renyékkel. -Ági! Hova mész? Ne haragudj! - Reny. -Te se haragudj!...De most mennem kell, mielött Tom... - kezdtem, de ekkor lépteket hallottam a lépcső felöl. -Ági! - kiabált utánam Tom. -Mennem kell! - mondtam és elrohatnam. -Elment? - Tom könnyezve - És ti hagytátok? - ordibált. -Nyugodj le! - Reny - Ahelyett, hogy velünk ordibálsz már rég utána mehettél volna. -Hhh...ugazad van! Ne haragudjatok...csak félek, hogy elveszítem! Annyira szeretem! -Ez mind szép és jó, de ha most rögtön nem eredsz utána, akkor örökre fújhatod! - Bill és közben az ajtóhoz lökdöste Tomot. -Ági! Ági várj! - hallottam egy kifulladt hangot a hátammögül, megfordultam és Tommal találtam szemben magam. Mentem volna tovább, de megfogta a kezem és megállított. Visszanéztem rá, a szemem könnybelábadt. -Nem hagyom, hogy csak így kisétálj az életemből! - átölelt, szorosan magához húzott. -T-Tom... - szipogtam. -Nem! Nem lehetsz ilyen önző! Rám miért nem gondolsz? Képzeld magad a helyembe! Ha elmész belehalok! - hadarta zaklatottan. Tom! -Ne! Nem mehetsz el! - ölelt még szorosabban. -Tom...maradok! - mondtam halkan. -Micsoda? Komyolan maradsz? -Igen...maradok! - mosolyogtam rá halványan. -Szeretlek! - mondta, majd megcsókolt, én pedig habozás nélkül viszonoztam. Szenvedélyes csók volt, a testem csak úgy lángolt. Visszamentünk a nyaralóba.