Ne kerülj már!

Reggel egymás karjaiban ébredtünk, lementünk reggelizni. Billt a nappaliban találtuk, megint játszott.
-Nem jössz játszani Ági? - kérdezte.
-Öhm...m-most nincs kedvem! - mondtam és kimentem a konyhába, de Bill utánam jött.
-Most kerülsz? - kérdezte halkna, nehogy Tom meghallja.
-Nem! - súgtam vissza, ő pedig kiment, vi9ssza játszani.
Reggeli után a fiúk közös programot terveztek, de Renyvel sikerült lebeszélnünk őket, úgy látszik Reny is kerüli Tomot. Én és Tom otthon maradtunk, kettesben akart lenni velem, engem meg emésztett a bűntudat, amiért megcsaltam. Renyék a várost célozták meg, azon belül is egy strandot. Mind a négyen jól elvoltunk. Este megszomjaztam és lementem inni egy kakaót. Épphogy elkészítettem, Bill is betoppant.
-Szia! - köszönt.
-Szia! - köszöntem én is, utána felfelé vettem az irányt.
-Várj! - szólt utánnam, vettem egy mély levegőt, utána visszafordultam.
-Igen?
-Miért kerülsz? Akárhányszor kettesben maradunk, elmész! Hidd el, az csak egyszeri alkalom volt, soha nem ismétlődik meg! Nem kell kerülnöd! - magyarázta - Te vagy a legjobb barátom...!
-Megyek...álmos vagyok, jóéjt! - mentem fel.
Másnapra is hasonló programok voltak tervezve. Reny elég feltünően kerülte Tomot továbbra is, én is úgy tettem Billel. Teltek a napok, amiket jóformán csak Renyvel tudtam tölteni a kerülgetés miatt. Eljött az utolsó elötti nap reggele. Szokásomhoz híven felkeltem és kinéztem a szobámból, hátha nem találkozok Billel. Jól körülnéztem, utána lementem a konyhába, ahol Reny már iszogatta a kávéját.
-Szia, jó reggelt! - köszöntem és egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia! - Reny és belekortyolt a kávéba.
Ekkor megjött Bill és Tom is, mire rögtön feszültek lettünk.
-Akkor én... - kezdtem, de Reny befejezte helyettem.
-...gyerünk! - belémkarolt és kifelé vettük az irányt.
-Ne kerülj már!!! - Bill és Tom egyszerre. Bill közben rám nézett, tom pedig Renyre.
Hirtelen csend lett, senki sem értette, hogy ki miért kerül kit.
-N-nem értem! Ki kerül kit? - törte meg végül Reny a csendet.
-Te engem! - Tom.
-Ági pedig engem! - Bill.
-Miért kerülöd? - nézett rám döbbenten Tom.
-És te? - nézett Renyre Bill.
-Azt hiszem valamit meg kell beszélnünk! - mondtam és könnybe lábadt a szemem - Már nem birom tovább, úgy érzem megfulladok!
-Mi a baj cica? -ölelt át Tom.
-Sz-szakítanunk kell! - hajtottam le a fejem.
-Mi? Dehát...miért? - megfogta az állam és felemelte a fejem.
-nem érdemellek meg! Jobbat érdemelsz nálam! - szipogtam.
-Dehát...mi történt? - kezdett el ő is könnyezni.
-Én...én...megcsaltalak! - vallottam be végül.
-Mi...?
-Igen! Jól hallottad% És ezerszer megbántam! És szeretlek és sosem bocsátom meg magamnak és...azt is megértem ha te sem bocsátassz meg! - hadartam emelt hangon, utána elfordultam és sírtam.
-Ági... - lépett közelebb Tom.
-Az lesz a legjobb, ha elmegyek! - mondtam és felmentem a szobámba és elkezdtem pakolni.
Tom utánam jött.
<<közben Reny és Bill...>>
-Azt hiszem én is magyarázattal tartozok... - Bill.
-Mi? Te is?...Csak nem...? - Reny.
-De! Amikor ti vásároltatok...én...úgy sajnálom! Elment az áram...és...könyörgök bocsáss meg! - Bill kétésgbeesve.
-Bill! - Reny halkan - Amikor hazajöttünk...T-Tommal, nem voltatok itt...bezárkóztunk becsomagolni az ajándékokat, de...Bill én is vétkeztem! - fakadt sírva hugim.
-Én...nem tudom elhinni...de...ennek ellenére én még szeretlek! Te tudsz még szeretni? - Bill.
-Szeretlek! Kérlek, felejtsük el...jó? Én soha többé nem teszek ilyet! - Reny.
-Tudom! És én sem! - Bill, közben átölelte kedvesét - Ágit most utálod?
-Nem...hisz a tesóm és...én is ugyanazt tettem vele...!
<<Tom és én...>>
-Ági, kérlek ne menj el! - Tom és átölelt.
-Tom! Muszály...megcsaltalak és erre nincs bocsánat! Mennem kell! - én és kikászálódtam a karjaiból és tovább csomagoltam. közben már egyre jobban sírtam.
-Ne! Ne menj el, könyörgök! Én...figyelj...én...ugyanezt tettem... -Tom szomorúan. Leálltam a pakolással, majd felé fordultam. Bűnbánóan nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
-Még egy ok, hogy elmenjek! - ismét pakolásba kezdtem.
-Ne! ági ne tedd már ezt velem! - könyörgött Tom.
-Tom! Mégis miért maradnék? Megcsaltalak...megcsaltál, ez...köztünk már semmi sincs...ezek szerint!
-Ne mondj ilyet! Én szeretlek!...Te nem szeretsz? -átölelt és felemelte a fejem. Egyenesen a szemembe nézett.
-Szeretlek! - mondtam végül - Épp ezért megyek el! - felkaptam a cuccom és elmentem. Lent még találkoztam Renyékkel.
-Ági! Hova mész? Ne haragudj! - Reny.
-Te se haragudj!...De most mennem kell, mielött Tom... - kezdtem, de ekkor lépteket hallottam a lépcső felöl.
-Ági! - kiabált utánam Tom.
-Mennem kell! - mondtam és elrohatnam.
-Elment? - Tom könnyezve - És ti hagytátok? - ordibált.
-Nyugodj le! - Reny - Ahelyett, hogy velünk ordibálsz már rég utána mehettél volna.
-Hhh...ugazad van! Ne haragudjatok...csak félek, hogy elveszítem! Annyira szeretem!
-Ez mind szép és jó, de ha most rögtön nem eredsz utána, akkor örökre fújhatod! - Bill és közben az ajtóhoz lökdöste Tomot.
-Ági! Ági várj! - hallottam egy kifulladt hangot a hátammögül, megfordultam és Tommal találtam szemben magam.
Mentem volna tovább, de megfogta a kezem és megállított. Visszanéztem rá, a szemem könnybelábadt.
-Nem hagyom, hogy csak így kisétálj az életemből! - átölelt, szorosan magához húzott.
-T-Tom... - szipogtam.
-Nem! Nem lehetsz ilyen önző! Rám miért nem gondolsz? Képzeld magad a helyembe! Ha elmész belehalok! - hadarta zaklatottan.
Tom!
-Ne! Nem mehetsz el! - ölelt még szorosabban.
-Tom...maradok! - mondtam halkan.
-Micsoda? Komyolan maradsz?
-Igen...maradok! - mosolyogtam rá halványan.
-Szeretlek! - mondta, majd megcsókolt, én pedig habozás nélkül viszonoztam. Szenvedélyes csók volt, a testem csak úgy lángolt. Visszamentünk a nyaralóba.