Üdvözöllek a kaulitz-extra oldal sztoris kiegészítésén. Rengeteg verset, történetet, novellát, idézetet találsz az oldalon, úgyhogy remélem megleled majd a neked valót. Olvasgass, és éld bele magad a mások által írt gyönyörű történetekbe. ui.: a sztoriknak semmilyen mértékű valóságalapjuk nincs.
Nincs annál megdöbbentőbb élmény, mikor valaki olyan helyre tér vissza, amit valaha nagyon jól ismert, és rájön, hogy a hely semmit, ő maga viszont rengeteget változott.
meteorit
naprendszer
x webmiss: Jenníí
x design: Jenníí
x credit: g-portal
x indulás: 2007.05.30 x felbontás: 1024 x 768 x böngésző: Google Chrome x téma: TH sztorik és Love sztorik
Nosztalgia II.; -Nézd azt a nyakláncot, Bill pont ilyet keresett mindig! -Reny, és már be is száguldott a boltba. Pár perc múlva 6 szatyor táraságában csatlakozott Tomhoz. -Nem egy nyalkáncról volt szó? -fogta a fejét Tom. -De, csak még megláttam 1-2 dolgot. -közölte Reny lazán. Tovább mentek, majdnem minden üzletben megálltak, voltak ékszerboltban, rockerboltban, hip-hop boltban, vettek szuvenírt is, cipőt és még rengeteg mindent. Amikor már kivásárolták magukat, fogtak egy taxit és hazafelé vették az irányt. -Hahó megjöttünk! -köszönt Reny, közben pedig a szatyrokkal küszködött. Nem jött válasz. -Úgy tűnik nincsenek itthon. -Tom. -Nem baj, addig segíthetsz becsomagolni az ajándékokat! -pislogott Reny szépen. -Najó! -adta be a derekát Tom. Felmentek Renyék hálószobájába és nekiláttak a csomagolsának. -Tom adnál egy kis celluxot? Tom leszakított egy kis ragasztót a szájával és odaadta Renynek. -Várj...ad egyelőre a számba! -Reny, mivel a kezei tele voltak. -De...bekaptam...nem baj? -Tom...mivel annak idején a nyelved is a számban volt... -kezdte Reny. -Oké, oké!... Emlékszel milyen jól elvoltunk? -szólalt meg a rasztás kis idő után. -Igen...utána rájöttünk, hogy ez barátság... -Igen! Még időben. -Még egy kis cellux kell! -Adom! -Tom és már nyújtotta os oda neki, Reny pedog tartotta a kezé. Amikor átvette a celluxot a kezük összeért, hirtelen összenéztek. Sokáig fürkészték egymás tekintetét, közben visszaemlékeztek a kapcsolatukra...a szenvedélyre. Mindketten barátként szerették egymást, mégis a múlt emléke irányította őket. Egyre közelebb hajoltak a másikhoz és mire észbekaptak már az ajkuk összeforrt. Tisztában voltak a helyzettel, hogy rosszat tesznek, de képtelenek voltak ellenállni, amin maguk is meglepődtek, hisz nem éreztek egymás iránt semmit sem, csak puszta barátságot. A gondolatokat tettek követték és megtörtént, aminek nem szabadott volna... -Mmm...Ági... -dünnyögte a rasztás, mikor a légzése a helyére állt és átölelte Renyt. Reny nem lepődött meg, hisz tudta, hogy Tom engem szeret. Óvatosan kikászálódott a karjaiból, de ő nem engedte. -Ne! Ági, cica, ne menj el! Maradj itt velem! -húzta vissza Renyt, de még mindig aludt. -Tom! -keltegette Reny. -Tom, engedj el, Reny vagyok! -Mi?...Ja igen! -ébredt fel a rasztás. -Bocsi! -Semmi baj! De mostmár öltözni kéne... -mászott ki onnan. -Ugye... -kezdte Tom. -Igen! Kettőnk közt marad! -Reny miközben összeszedte a ruháit. Mindketten felöltöztek, utána Tom lement a konyhába enni valamit. Fél óra múlva Bill is hazakeveredett, beült a tv elé és játszott. -Ágit nem láttad? -kérdezte idegesen Tom. -M-most nem... -Bill is idegesen. -Hol lehet, már negyed 10 van! -Tom dühöngve, majd becsapta maga után a bejárati ajtót és elment. A játszótéren talált meg, egy hintában ülve magam elé néztem. -Cica! Hát te itt vagy? Miért nem jössz haza? Késő van! -ölelt át hátulról. -Ne haragudj...csak gondolkodtam...nem is érzékeltem az idő múlását! -mondtam kissé szétszórtan. -Bánt valami? -kérdezte, válaszként csak hozzábújtam. Néhány percig úgy voltunk, néma csendben öleltük egymást. -Fázol? -Tom. -Nem... -Gyere, menjünk haza! -mondta és megfogta a kezem. Lassan hazaballagtunk. Eldöntöttem, hogy egy kis ideig kerülni fogom Billt. Mivel már elég késő volt, rögtön lefeküdtünk aludni. -Szeretlek! Jó éjt! -mondtam és befeküdtem Tom mellé az ágyba egy csók kíséretében, hozzábújtam és már aludtam is. -Én is szeretlek! -Tom halkan, majd ő is eltette magát holnapra.