Cím: Reflektorfényben

Fejezet: Erősítés

Próbáltam halkan becsukni az ajtót, fel ne keltsem anyuékat, de nem sikerült. A vaksötétből egyszer csak előkerült a kutyám Fluffy, majd felvonyított, a lábamnak ugrott és én ijedtemben nekiestem a nyitott bejárati ajtónak, ami hatalmas puffanással zárult be.

- Azt hittem már haza sem jössz! – kiáltott ki apum a konyhából.

- Hát én is… - bevonszoltam magam a helyiségbe és lerogytam az egyik bárszékünkre. – Ma nagyon fárasztó, de egyben nagyon is jó napom volt. Megismerkedhettem egy csomó híres és profi szakmabelivel. Énekelnem is kellett nekik, és sokaknak tetszett. Néhányan oda is jöttek hozzám, azokkal beszélgettem egy kicsit, meg számot cseréltünk. És Peter rendelt pizzát. Miközben azt majszolgatták, a többiekhez is odamentem és bemutatkoztam sőt, valamikor komoly beszélgetésekbe sikerült belefolynom. És ez így ment egészen éjfélig. De addigra már nagyon fáradt voltam, és elkéredzkedtem. A vendégek meg gondolom, még mindig ott vannak. Egyébként valószínűnek tarom, hogy egy új klipet tervezgettek nekem. Legalábbis néhány párbeszédből ezt sikerült leszűrnöm.

- Ez nagyszerű drágaságom! – ölelt át anyukám.

- Hétfőn újra iskola! Már nem sokáig van ez az önkéntes lógás! Megcsináltad a házi feladataidat? – apu kevésbé volt lelkes. Ez elég rendesen meg is látszott rajta. Szemöldökét morcosan összevonva tartotta. Ez árulkodott arról, ha valami nem tetszett neki.

- Ha jól emlékszem, akkor igen.

- Ha rontasz a jegyeiden, véget vetek ennek az éneklősdinek!

- Hagyd már Fred! Ha azt mondja, hogy készen van a házija, akkor az valószínűleg készen is van.

- Kíváncsi vagyok, hogy csinálta meg, mikor az egész hétvégét szokás szerint, a stúdióban töltötte!

- Igen, mert éppen a jövőmön dolgozom! – Falháborodásomban észre sem vettem, hogy a hangom kezd átcsapni túlontúl bunkóba. Szúrós szemeket szegeztem apámra, hátat fordítottam neki, oda rohantam a lépcsőhöz, és jó hangosan feltrappoltam a szobámig, ott pedig teljes erőmből bevágtam magam után az ajtót.

Nagyon fáradt voltam, de aludni nem tudtam. Fluffy ott feküdt a lábamnál, és a gumikacsájával játszadozott. Néha éreztem, hogy kicsit megugrik, mikor arrébb esik a játéka, ilyenkor megemeltem a fejem, hogy lássam, nem esett –e le. Kistermete miatt meg sem éreztem volna, ha véletlen legurul. Amikor épp megint felemelkedtem ellenőrizni, megnyikordul az ajtó, és bekukkantott rajta anya.

- Gondoltam, hogy még ébren vagy.

- Nem tudok aludni. – A hold elég fényt eresztett be a fedetlen ablaküvegen ahhoz, hogy lássam, meleg mosoly ült ki az arcára.

 - Tudod apud csak félt. Nem akarja elveszteni az ő édes pici lányát, és retteg attól, hogy esetleg ha elbuknál, amire egyébként elég kevés esélyt látunk, kicsúszna a kezedből az összes további lehetőséged. – közelebb jött, az ölébe vette Fluffyt és leült a helyére.

- De halaszthatnék is. És azzal nem tenném tönkre az életem. Ha nem jönne össze a cd, akkor is még vissza tudnék menni az iskolába.

- Majd meglátjuk.

- És egyébként meg nem vagyok már édes pici lány!

- Tudom! – nevetett – De nehéz elfogadni a tényt, hogy a mi 16 éves lányunkból egy listavezető rock sztár válik.

- Néha annyira nehéznek érzem ezt az egészet. Délelőtt suli, délután stúdió. Lassan tej meg víz helyett Red bullon meg kávén kell élnem. Mintha kettős életet élnék. A nap egyik felében felelek, dogát írok, és játszom a pedáns gyereket, a másikban a zenének élek, éjfélig gyakorlok, és elvárják tőlem, hogy felnőttként viselkedjek.

- A sikerért meg kell dolgozni. Ha néha nehéznek is érzed, gondolj arra, ami mindig kiutat mutat az összes problémás helyzetben.

- Rátok?

- Most éppen nem magunkra gondoltam. – mosolygott – Ha nem hogy mit is akarsz négy éves korod óta elérni. Az álmaidra, melyek beteljesülni készülnek. Nem mindenkinek adódik meg, hogy ilyen fiatalon ekkora lehetőség tárulkozik elé.

- Igen. Általában erre szoktam. De most nagyon rosszul esett, hogy apa ennyire nem támogatott. Most arra van szükségem, hogy mellettem legyetek. Egyedül összeroppannék, akármennyire is szeretek énekelni.

- Ezért vagyunk melletted. De nem várhatod el azt sem, hogy mindenben egyetértsük veled.

- Például?

- Például éppen abban, hogy éjjel mászkálj haza.

- Ezért javaslom a halasztást.

- Ezért javaslom azt, hogy most már aludj és pihend ki magad.

- Rendben. – felállt, nyomott egy puszit a homlokomra, és lábujjhegyyen átsétált az ő szobájukba.

A mostani életemnek sok a néz oldala. De végig fogom csinálni. Nem hagyom abba a cd-t, és előbb-utóbb talán anyuékat is rá tudom venni a halasztásra. Sokat segít, hogy anyu ennyire mellettem van és erősít. Nem hagyja, hogy szétessek. Megcsináltatja velem a házimat, de azt is hagyja, hogy bármeddig énekeljek. Apa meg hamarosan bele fog törődni, hogy ezt az utat választottam. – ezzel a gondolatmenettel hajtottam álomra a fejem. Azaz csak hajtottam volna, ha Fluffy nem esik le éppen abban a pillanatban, és ki nem veri az álmot a szemből.