Cím: Reflektorfényben
Fejezet: Időzavar

Kávéval a kezemben rohangáltam föl-alá a lakásomban azzal a tudattal, hogy már jócskán késésben, és még csak pizsamámban vagyok. Megint hajnalban jöttem el a stúdióból és így reggel sikeresen elaludtam. Rápillantottam az éjjeli szekrényemen fekvő jegyzetfüzetre. A lap tetején a február 17-e, kedd felirat virított, alatta a jegyzet rész telis tele volt írva találkozók időpontjaival. És az első, pont nyolcra esett. Én meg még fél kilenckor is csak pizsamában ácsorogtam a szobám kellős közepén.

- Szuper. Már megint elkéstem! – morogtam fel, miközben a mobilom után kaptam, hogy tárcsázzam Peter Harloff számát. De nem voltam elég gyors, mert ő megelőzött. Ahogy kinyitottam a telefonomat, már villogott a kijelzőn a Peter felirat. Ő a menedzserem. Olyan mintha a második apukám lenne. Nagyon aranyos és rendes srác. Lényegében neki köszönhetem az előttem álló lehetőségek tárházát.

- Szia Kimberly! – köszönt bele a telefonba lágy hangján.

- Helló Pete!

- Csak szólni szerettem volna, hogy ma elég, ha csak délután jössz be a stúdióba.

- Hogy-hogy? Reggel nyolctól egészen este kilencig tele vagyok írva.

- Tessék?

- Legalábbis a jegyzetfüzetemben ez állt. – felemeltem a füzetet a szekrényről, és tüzetesebben megvizsgáltam. – Igen. Február 17 kedd reggel nyolc óra, internetes BRAVO interjú.

- Kimberly! Az tegnap volt. – Peter elkezdett nevetni a zavarodottságomon. 

- De… de… tényleg! Jaj, hogy is felejthettem el?

- Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy megint nem alszol eleget.

- Igen. Ez igaz. De akkor ma hányra is kellet volna bent lennem?

- Csak tizenegyre, de lényegtelen, mert megbeszéltem mindenkivel, hogy ma elég, ha csak később jössz. Addig is aludd ki magad.

- Rendben. Ez jó ötlet. Most megyek és visszafekszem a pihe-puha ágyikómba és délig fel sem kelek.

- Okos kislány. Jó éjt!

- Neked meg jó munkát.

            Fordítottam egyet a noteszomon. Halványan rémlett, hogy tegnap éjszaka, nem is, inkább már majd nem reggel ezt elfelejtettem megtenni, és most ezért ébredtem ilyen időzavarosan. Az órám sem csörgött hétkor, de amikor kipattantam az ágyból azt hittem csak én nem halottam.

Kitört belőlem a nevetés. Öt perccel ezelőtt még pánikba esve próbáltam magamra húzni fél kézzel a nadrágom, a másikkal meg meginni a kávém. És ezt mind feleslegesen. Elég idiótán festhettem azokban a pillanataimban.

Nevetve tettem le az összes kezembe lévő tárgyat az éjjeliszekrényre, majd levágtam magam az ágyamra és jó mélyen visszaaludtam.