Már – Még mindig Őrizem…

Őrizem a kezedet, mint a múltban,

Nem vénülő szememmel vigyázom,

Riadtan őrzöm régben, újban,

Várok veled, menekszünk egyetlen Világom,

Várom álmunk végét,

Még fiatal kezemmel fogom meg a kezedet,

Jövőbéli árnyakkal riasztom a szemedet,

Mert még fiatal, aztán vénülő,

Szemem még kék, aztán rozsdás, mint egy vén üllő,

Nem fáj, de elriaszt a múló jövő, ami még nincs,

De már történt, és minden perce kincs.

Még véntelen szememmel keresem a szemedet,

Most növekvő eszemmel szorítom a kezedet,

Hogy majd a jövő nehogy elragadjon

Hogy a nemvárt jövő nehogy elmaradjon,

Még fiatal szememmel várom álmunk végét,

De így sem látom tompa fényét,

Majd vénülő szememmel hogy láthatnám,

Fáj már ez is, jobban, mint mondhatnám,

Kezedet fogom az enyémmel, ezzel a vénülővel,

Érdes, mint dolgozni egy vén üllővel.
Még riadunk, s világokon rohanunk,

Fiatalon vénülünk, könnyes szemeket

Véres kezekbe temetünk…