Nincs többé - Az idő kereke
by: Lexy

Egy 25 éves érett nő az ágyban fekve mosolyogva gondolt vissza arra, hogyan is kezdődött ez az egész. Mondhatjuk, hogy életének igazi kezdete. Ekkor volt ő 19 éves.

- Vigyázz magadra Picúr!- ölel meg egy fiatal lányt az anyukája.
- Vigyázok!- mosolygott.- Amikor csak tudok hazajövök!- engedi el anyukáját, majd apukáját is megölelte.- Szia Apu!
- Szia!
- Nah mentem.- ült be végleg az autójába. Még egyszer beintett a szüleinek, majd nagyot sóhajtva lekötötte magát és beindította a motort. Utoljára rámosolygott szüleire és lassan elindult. Kifordult az utcából és búcsút vett az itt töltött életének. Búcsút mondott a szenvesdésnek, a lelki fájdalomnak, amit egy bizonyos személy okozott neki. Elindult a jó felé, a boldogság felé, ahol megvalósíthatja álmait, vágyait.
Lassan, de biztosan a cseh-szlovák határhoz ért. Átment a vámon és akkor szabadnak érezte magát. Tudta, hogy hiányozni fog neki Szlovákia, hisz itt élt 19 hosszú éven át. Minden emlék ehhez a kis országhoz köti, de tudta, hogy Németországban minden jobb lesz. Legalábbis remélte. 14 évesen döntött úgy, hogy a középsuli után Németországba fog költözni és ott fog egyetemre járni. Persze ez az elképzelése többször is megingott, egy időben kifejezetten megutálta Németországot. Pár hónapja is úgy volt, hogy marad Szlovákiában, csakis egy személy miatt. Ez a személy egy fiú, akibe 13 éves kora óta bele volt zúgva, aki miatt annyit szenvedett, mégis oda volt érte. Többször is érezte esélyesnek a járás dolgot, de minden alkalommal rá kellett jönnie, hogy a fiú csak kihasználta. Sosem kellett a lány neki és mindig azzal a kifogással jött, hogy túl fiatal hozzá a lány, pedig csupán 2 év van kettőjük között. Végül már ez a fiú üldözte ki őt az országból. Nem bírta elviselni, hogy akit szeret csak kihasználja, majd miután megkapja egy-egy alkalomra eldobja magától.
Könnyes lett a lány szeme, ahogy erre gondolt. Gyorsan megtörölte a szemeit - nem akart még ilyen fiatalon meghalni, bár már többször is gondolt arra, hogyha meghalna, ki hogyan reagálna, főleg az a fiú. Megrázta a fejét és az útra koncentrált.
Németországig csak párszor állt meg, majd végre német területre érkezett. Már párszor volt Németországban nagybátyjával, aki kamionsofőr és mindig Hamburgba vagy Brémába vitte a rakományt, hisz ahol dolgozott egy német cég volt.
Jópár óra múlva Hamburgba érkezett. Hamburgba az új otthonába. Furcsa volt belegondlni, hogy ő már német állampolgár. Megkereste az egyetemet, ami Hamburg belvárosában van. Leparkolt az egyetem parkolójába, majd elindult az iskola bejáratához. Universität Hamburg - olvasta a lány. Nagy mosolyra húzta a száját, majd magabiztosan nyúlt egy hatalmas üvegajtó kilincse után. Lassan lenyomta a kilincset és kinyitotta az ajtót. Belépett az egyetem falai közé, ahol 5 évig fog tanulni. Gondosan körülnézett a hatalmas előtérben, majd odament a recepcióhoz, ahol páran már sorakoztak. Furcsa volt, hogy mindenhonnan német beszédet hall, mindenhol német szöveget olvas, de örült neki.
Hamarosan sorra került és beíratkozott az egyetemre. Kikérte a kollégim szobájának kulcsát is, ahol 2 másik lánnyal fog egy fedél alatt élni. A kollégium egy utcával arrébb van, szóval a lány visszaült az autójába és odavezetett a kollégiumhoz. Megkereste a szobáját, majd elkezdte felhurcolni a 6 bőröndjét. Már ment le az agusztusi Nap, ami majd' kisütötte a lány szemét, de a szemüvege az egyik bőröndje legalján lapulhatott. Hosszú természetes világos barna haja megcsillant a lemenő nap fényében, így arany színűnek tűnt a haja.
Nagynehezen felvitte az összes bőröndjét a szobájába, ami az 5.emeleten volt, de szerencséjére volt lift, amiket alapból utált, de muszáj volt használnia.

A nő lassan betakargatta 3 éves kisfia testét és egy apró puszit lehelt a kisfiú homlokára, majd halkan becsukta hálószobája ajtaját. Elgondolkodva sétált le a hatalmas ház lépcsőjén és a konyhába ment inni.
- Minden rendben?- érinti meg vállát barátja keze.
- Persze.- mosolyog a nő.- Csak visszaemlékeztem, hogy hogyan kerültem Németországba és hogy is kezdődött az itteni életem.
- Hiányzik Szlovákia, igaz?- mosolyog a férfi.
- Ühüm.- bólint lassan.- Mégiscsak Szlovákia az otthonom.
- Megértem.- öleli át barátnőjét.- Dominic?
- Alszik az ágyunkban.- mosolygott.
- Riley?- teszi a nő hasára a kezét, ahol második gyermekük fejlődött.
- Ma sokat rugdalózott, szóval tuti jól van.
- Akkor jó. Megnézem Dominic-ot.- adott egy gyengéd puszit a nő szájára, majd el is tűnt a nő szeme elől. Hosszan nézett a férfi után, bár már rég nem látta őt.

- Hey, hey, kislány!- hallotta maga mögött a lány a mély férfi hangot, ami nagyon ismerős volt neki, de beazonosítani nem tudta. A lány az első gyakorlati munkájára igyekezett, amiről már 10 percet így is sikeresen elkésett.
- Tessék?- fordult meg a lány, majd azonnal szégyenkező fejet vágott, mikor meglátta, hogy a férfi fehér pólóját egy hatalmas kávéfolt díszíti. Valószínűleg a nagy sietségben meglökte a férfi kezét, amiben a kávét tartotta. A lány ránézett a férfire és akkor tudatosult benne, hogy előtte nem más áll, mint Tom Kaulitz, a Tokio Hotel gitárosa. Teljesen lefehéredett és mozdulni sem bírt. Ott állt előtte teljes életnagyságban egy régi plátói szerelme, akit csak képről ismerhetett. Személyesen sosem találkoztak, mert a lány egy TH koncertre sem ment el. Nem volt lehetősége. Mióta vágyott rá, hogy egyszer láthassa őt. És most ott volt tőle alig 7 méterre. Nem hitt a szemének. Igaz, már jópár éve annak, hogy kiszeretett a TH-ból, - jobban mondva kinőtt a fanatikusságból - de Tomot mindigis jó pasinak tartotta. Szerette volna megismerni közelebbről, megismerni azt a Tomot, aki ő igazából. Az imidzsét már ismerte. Lehet, hogy az igazi Tom is ugyanolyan szexmániás, nőfaló, de lehet, hogy épp az ellenkezője. 15 évesen úgy gondolta, hogy ez a közelebbről megismerősdi csak álom marad, most pedig megvolt a lehetősége. Csak jól kellett játszania a lapokkal, amit a Sors adott neki.
- Ne haragudj!- futott oda a lány és közelebbről is megvizsgálta a foltot. "Ez bizony nem fog kijönni egymosásra."- gondolta magában a lány.
- De haragszom b*zdmeg! Van fogalmad arról mennyibe kerülhet egy ilyen Karl Kani felső?- kérdezte idegesen.

- Jössz aludni?- néz be a konyhába a férfi egy szál boxerben.
- Igen.- bólint a nő, miközben alaposan végigméri barátja izmos testét, majd felmegy a fürdőbe, ledobja magáról a ruhákat és beáll a zuhany alá. Mikor megérezte a hideg levegőt a hátán, elmosolyodott.
- Tudtam, hogy utánam jössz.- fordult a férfi felé.
- Talán baj?- vigyorog a férfi.
- Nem.- rázza a fejét a nő.- Ha baj lenne, bezártam volna a fürdőajtót.
- Igaz.- nyomta a nő törékeny testét a csempének, majd lágyan megcsókolta, ami végül vadba csapott át.
Hosszú és kimerítő szeretkezés után álmosan mentek be a hálószobájukba, ahol kisfiuk békésen aludt szétterülve az ágy közepén. A férfi karjaiba vette a kisfiút és átvitte a gyerekszobába. Gondosan betakargatta a fiút, végigsimított szöszi kis fején, majd mosolyogva visszament barátnőjéhez.
A nő már az ágyban feküdt laposakat pislogva. A férfi befeküdt a nő mellé, a nő pedig azonnal hozzábújt, a férfi mellkasába nyomva fejét.
- Jóéjt Lexie.- mosolygott a férfi.
- Jóéjt Tom.- mosolygott a nő is, majd az oldalára fordult, a férfi pedig hátulról átkarolta. A nőt mint mindig, most is csikizte a nyakába áramló meleg levegő, amin csak mosolygott. Pár perc után a férfi már egyenletesen szuszogott. Lexie rárakta kezét a férfi kezére, ami a hasán pihent.

- Hova megyünk?- kérdezte a lány.
- Majd meglátod.- mosolygott a férfi, majd kis kocsikázás után megálltak Hamburg kikötőjénél, ahol volt egy pofás kis étterem. Kiszálltak az autóból és kiültek az étterem teraszára.
- Újabb randi.- mosolygott Tomra a lány.
- Igen.- nevetett. Kis idő múlva kijött a pincér és felvette a rendelésüket. Mindketten spagettit rendeltek, mellé őszibarackos jegesteát. A vacsora alatt rengeteget beszélgettek és nevettek. Néha Tom áthajolt az asztal felett és egy puszit nyomott a lány szájára. Lexie tudta, érezte, hogy Tom most fogja feltenni a nagy kérdést, hogy lesz-e a barátnője. Nagyon izgatott volt és már alig várta a vacsora végét. Már negyed éve annak, hogy Tomra öntötte a kávéját és azóta már volt pár randijuk. Talán, ha akkor nem késett volna, nem megy neki Tomnak és nem is találkoztak volna. Áldotta azt a dugót.
- Elgondolkodtál.- jegyezte meg Tom mosolyogva.
- Bocsi.- pirult Lexie.
- Ha nem egy másik pasiról álmodoztál, hanem rólam, akkor megbocsájtva.- vigyorgott.
- Akkor tuti nem haragszol.- nevetett a lány.
- Ohh, szóval rólam fantáziálsz.- vigyorgott kajánul.
- Baj?- kacérkodott Lexie.
- Egyáltalán.- hajolt át az asztal felett Tom és szenvedélysen megcsókolta Lexie-t. Még szerencse, hogy az asztal nem volt annyira széles.
- Szerintem menjünk.- állt fel sietősen Tom, majd intett a pincérnek, aki azonnal hozta is a számlát. Tom fizetett és mentek is az autóhoz. Hamar Tomék lakása elé értek és smárolva lépcsőztek fel a villa emeletére. A szobába belépve Tom nekiszorította Lexie-t a csukott ajtónak és csak néztek egymás szemébe. Forrt közöttük az erotika, a szenvedély. Lexie az ágy felé húzta Tomot, majd finoman rálökte arra és ráült a csípőjére.
Az aktus után egymáshoz bújtak és szaporán lihegtek mindketten. Egy idő múlva Tom felkönyökölt és csak nézte a lány arcát, majd megszólalt.
- Igazából nem így terveztem az estét, csak már nem bírtam parancsolni a vágyaimnak. Vacsora után, a kolesz előtt akartam megkérdezni, de szerintem ma már itt maradsz. Szóval lennél a barátnőm?- nézett Lexie-re csillogó szemekkel.- Tudom, hogy sokan ellenzik, hogy együtt legyünk, mert mégis 5 évvel idősebb vagyok nálad, de én akkoris kedvellek és ha sokaknak még a 10 év sem sok, akkor nehogy már 5 év kettőnk közé álljon és...- folytatta volna édes hadarását, de Lexie mosolyogva félbeszakította.
- Szívesen lennék a barátnőd.
- Komolyan?- mosolyodott el szélesen Tom.
- A legkomolyabban.- csókolta meg gyengéden Lexie Tomot, majd mindketten mosolyogva aludtak el.

- Bill, akkor eljössz velem vásárolni?- kérdezte meg Lexie másnap a telefonban Billt.
- Szia. Ha már megígértem, akkor el is megyek.- nevetett a férfi.
- Okés. Olyan 2 óra múlva idejössz értem?
- Igen. Akkor 2 óra múlva. Szia.- rakta le a telefont Bill.
- Neked is szia.- mondta a már sípoló telefonba Lexie, majd bement a kisfia szobájába.- Te már fent vagy?- mosolygott Lexie a szőnyegen legózó kisfiára.
- Igen, csak nem akartalak téged és apát felkelteni.- bólogatott, majd odafutott anyukájához, Lexie pedig vidáman felvette fiát és így ölelték egymást.
- Felébresztjük apát?- mosolygott Lexie, majd letette Dominic-ot, aki befutott szülei szobájába, felugrott az ágyra és azon kezdett ugrálni, közben pedig harsányan kacagott, amire apukája elég hamar felkelt.
- Jó reggelt.- adott egy nagy puszit apukája arcára.
- Szia Lurkó.- ásított nagyot Tom, majd magához ölelte fiát. Lexie csak mosolyogva nézte az eseményeket az ajtófélfának dőlve. Kerekedő pocakjára rakta kezét és azt kezdte el simogatni. Alig várta már, hogy megszülessen kislánya, Riley.
- Gyere.- tátogta Tom Lexie-nek, aki azonnal oda is ment, majd befeküdt kis családja mellé.

- Tom!- ült le Lexie a kanapéra, barátjával szembe.
- Mondd Baba.- mosolygott Tom.
- Öhm...- kis szünet.- Nem vettél észre rajtam semmit?- kérdezte félve Lexie.
- Nem.- nézett végig barátnőjén.
- Biztos?
- Jó, egy kicsit meghíztál a sok édességtől, amiket mostanában összeettél, de csak ennyi.- vallotta be Tom.- Engem nem zavar, ha erre vagy kíváncsi.
Egy pár perces csend állt be kettejük közé. Lexie próbálta összeszedni minden bátorságát, hogy azt a két kis szót ki tudja mondani.
- Terhes vagyok!- nyögte ki Lexie félve. Félt Tom reakciójától. Hiába volt már Tom 27 éves, nem érezte még készen Tomot az apaságra, ezért is tartotta magában 1 hónapon keresztül. Igaz, magát sem érezte készen a gyermeknevelésre 22 évesen, de ha már teherbe esett attól a férfitől, akit szeret, akkor igenis megszüli és felneveli az első közös gyermeküket. Attól viszont rettegett, hogy Tom elhagyja őt és felnevelheti egyedül.
- Tessék?- kérdezte lesokkolva Tom.
- Terhes vagyok.- sóhajtott Lexie.- Tőled.
- Biztos, hogy tőlem?- húzta a száját Tom. Ő még nagyon nem akart egy kiskölyköt, aki mellett a nap 24 órájában ott kell lenni. Akit fürdetni, pelenkázni, büfiztetni, altatni kell és elviselni állandó sírását.
- Hogy kérdezhetsz ilyet?- háborodott fel Lexie.- Még szép, hogy tőled van. Másfél éve csak veled szexelek.
- Én nem akarom ezt a gyereket.- emelte fel a hangját Tom.- A Tokio Hotel most van a csúcsponton. Nem fogok csak azért kiszállni, mert te teherbe estél.
- És én nem is mondtam egy szóval sem, hogy szállj ki a TH-ból.- kezdett ideges lenni Lexie is.
- De miután megszületik, majd elvárod, hogy melletted és a gyerek mellett legyek és akkor a TH-nak búcsút mondhatok. Búcsút mondhatok a rajongóknak, a turnéknak, a gitárjaimnak, a stúdiózásnak. Mindennek, amivel az elmúlt 12 évemet töltöttem. És miért? Mert lesz egy gyerekem, akit nem is akartam.- kiabált Tom.
- Ha neked a rajongók fontosabbak, akkor szerintem hagyjuk abba ezt a járás dolgot. Felnevelem én egyedül a gyermekünket. Nem kellesz hozzá te is.- futott fel az emeletre Lexie könnyezve.
- Nem fontosabbak a rajongók.- kiáltott Lexie után.- Igazán megérthetnéd.
- Szerinted nekem nem kellene feladnom bizonyos dolgokat, ha megszülök?- sétált vissza Lexie a lépcső tetejére.- Ott kellene hagynom az egyetemet és basszus mégiscsak fiatalabb vagyok nálad.

Lexie ugyanazon a kanapén ülve gondolt vissza, hogy mi történt mikor Tom megtudta, hogy terhes Dominic-kal. A jelenetek filmszerűen pörögtek előtte és maga előtt látta Tomot és magát, ahogyan veszekednek. Az volt az egyetlen komolyabb veszekedésük Tommal az 5 év alatt. Most már csak mosolyog a történteken. Pár órával később Tom bocsánatot kért tőle és megbeszélték a dolgokat.
Hirtelen csengőszót hallott, ami kirántotta őt a múltból.
- Megyek Bill.- pattant fel mosolyogva Lexie, majd az ajtóhoz sétált.
- Szia.- ölelte meg azonnal Bill Lexie-t.
- Szia.- nevetett a nő.
- Akkor mehetünk shoppingolni?- mosolygott Bill.
- Igen.- lépett ki Lexie az ajtón, majd bezárta azt maga után.
- Tom és Dominic?- kérdezett rá Bill, amikor beültek az Audi Q7-s autóba.
- Elmentek csajozni.- nevetett fel Lexie.
- Ohh... értem.- vigyorgott Bill és beindította a motort.- Riley?
- Vele minden a legnagyobb rendben. Már csak 2 hónap és végre a karomban tarthatom.- mosolygott ellágyultan Lexie, miközben a hasát simogatta.
- A szülinapunk után fog megszületni?
- Igen. Pontosan 2 héttel utána.
- És Tommal megvagytok?
- Persze. Ugyanúgy imádom őt, ahogy 5 évvel ezelőtt, talán még jobban. Mindent meg tudok vele beszélni, imádok a közelében lenni, imádom a mosolyát, az érintését, a csókját, vagyis mindent, ami hozzá köt. Már komolyan el sem tudnám nélküle képzelni az életemet!

***

- Imádok veled szexelni, Tom!- nyúlt el az ágyon egy fekete hajú nő.
- Hm... kölcsönös.- vigyorog Tom, majd vadul lesmárolja a nőt. Már másfél hónapja csalja Tom a barátnőjét minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Nem arról volt szó, hogy Tom már nem szerette Lexie-t, csak kalandra vágyott. Ezelőtt még sosem csalta meg Lexie-t és izgalmas volt számára két vasat tartani a tűzben.
- Elseje van?- kérdezte elgondolkodva a nő.
- Igen, Linda.- vigyorgott Tom.
- Akkor boldog szülinapot, Tom.- vigyorgott a nő is, majd a feje eltűnt a takaró alatt.
- Kifejezetten jó.- nyögött fel Tom. Hamar elment, majd úgy döntött elmegy fürödni. Tegnap az egész éjszakát átszexelték Linda-val és a reggeli szex is rátett egy lapáttal Tom testszagának felerősítésére. Alighogy belépett a fürdőbe, meghallotta telefonja csengőhangját.
- Lexie az.
- Nyomd ki.- vont vállat Tom hanyagul, majd bement a zuhanykabinba. Megengedte a forró vizet, de ekkora Linda ott termett a telefonjával a kezében, amin Lexie neve és képe villogott. Hirtelen átsöpört rajta a lelkiismerete, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen is tűnt el belőle az érzés. Helyébe egy másik érzés tolakodott, a düh. Kikapta Linda kezéből a telefont, kinyomta, majd ki is kapcsolta. Akkor még nem is sejtette mekkora hibát követett el ezzel a tettével.

Lexie boldogan sürgött-forgott a konyhában, kora reggel ellenére. Ma volt barátja szülinapja, amire rengeteg meglepetést tartogatott számára. 9kor megjött Dominic-ért legjobb barátnője, Layla, hogy estig, amíg ő készülődik, ne kelljen még fiára is vigyáznia. Miután kisfia elment barátnőjével együtt, újra a konyhában termett és barátja kedvenc kajáját készítette, miközben gondosan becsomagolta Tom ajándékát, ami egy gyönyörű ezüst karkötő volt, az első közös kép kettejükről egy gyönyörű saját készítésű keretben, egy parfüm és rengeteg ruha, hisz nem minden nap lesz az ember 30 éves. A csomagolás végeztével visszament a konyhába, mielőtt leégne a kaja. Már pár perce a tűzhelynél állhatott, mikor hasa erősen görcsölni kezdett és elfolyt a magzatvíz. Megrémülve zárta el a gázt és a telefonjához sietett. Azonnal tárcsázni kezdte barátja számát, de ő kinyomta.
- Tom, kérlek vedd fel!- könnyezett Lexie a fájdalmaitól, de újra kinyomta és az újratárcsázáskor már csak a hangpostát hallotta. Gyorsan Billt kezdte tárcsázni, de ő is ki volt kapcsolva. Már hívta volna a mentőket, mikor telefonja lemerült.
- Ohh, hogy az a... ennek is éppen ilyenkor kell lemerülni!- ment az egyik fiókhoz, ahol a telefontöltőket tartották, de az ő telefonjához tartozó töltőt nem találta ott. Már nagyon rosszul érezte magát és teljesen tanácstalan volt. Hirtelen ötlettől vezerélve felkapta a kocsi kulcsát és autóba ült. Alig 3 perce indulhatott el, mikor egy erősebb görcsnél egy kisebbet kiáltott, miközben összeszorította a fogait és a szemeit is. Rosszul tette. Véletlenül áthajtott egy piros lámpán és oldalról frontálisan belement egy teherautó. Lexie azonnal eszméletét vesztette és több helyen is vérezni kezdett. Az autó egyik fele teljesen behorpadt és a legrosszabb, hogy Lexie felén. Valaki hívta a mentőket és Lexie-t gyorsan kórházba szállították. Nagynehezen felébresztették Lexie-t és megindították a szülést.

- Tom! Megint hívnak!- kiáltott be Linda a fürdőbe, ahol még mindig Tom zuhanyzott.
- Ezt nem hiszem el! Most kapcsoltam vissza a telefont! Ki keres?- kérdezi ingerülten.
- Ismeretlen szám.- von vállat Linda már a fürdőben állva. Tom megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte a telefont.
- Hallo, Tom Kaulitz.
- Jó napot. Itt a ... kórház egyik recepciósa. Az ön hozzátartozója Lexie Klein?
- Igen! Mi van vele?- kérdezte ijedten Tom és azonnal a törülköző után nyúlt.
- Karambolozott. Egy teherautó beléhajtott oldalról. A hölgy volt a hibás, mert áthajtott a piroson. Megindítottuk a szülést.- recepciós nő hadarva.
- Lexie szül?- kérdezte lesokkolva Tom.- Még volt 2 hete.
- A kórházban mindent elmondunk, de gyorsan jöjjön, mert valamiben döntenie kell.
- Mindjárt ott vagyok.- tette le a telefont azonnal, majd magára kapkodta a ruháit.
- Mi történt? Lexie szül?- Linda meglepődve.
- Igen.- Tom kapkodva.- Mentem. Kérlek többet ne keress! Szia.
- Mi az, hogy ne keresselek?- kérdezte kiakadva Linda.- Másfél hónapig jó voltam, amíg Lexie nem akart szexelni?
- Nem csak ezért voltam veled.- visszhangzott Tom hangja a lépcsőházban.- De ne keress többet!
- Adj rendes magyarázatot!- Linda, de már csak egy nagy ajtócsapódást hallott.

[hallgasd: Evanescene - My immortal]

Tom könnyezve vezetett a kórház felé, jóval túllépve a megengedett sebességhatárt. Nagyon meg volt rémülve. El sem tudta képzelni, miben kell döntenie. Ezer és ezer gondolat repdesett a fejében és semmire sem tudott koncentrálni. Hamar a kórházhoz ért. Kipattant az autóból és a zsákruháiban futott a recepcióhoz.
- Lexie Klein miatt hívtak be. Tom Kaulitz vagyok, a barátja. Hol van? Mi van vele?- kérdezte szipogva. A könnyeit már meg sem próbálta letörölni.
- Az ötödiken, a szülészeten. Fent majd mindent elmondanak.- recepciós nő. Tom odamotyogott egy kösz-t, majd ment is a legközelebbi lift-hez és türelmetlenül nyomkodta a lehívó gombot. Egy nagyot rúgott a lift "ajtajába" és a lépcsőn kezdett felfele futni. Lihegve ért fel az ötödikre, ahol szintén a recepcióhoz futott.
- Tom Kaulitz?- kérdezett rá a recepciós nő.
- Igen.- bólintott türelmetlenül.
- Kövessen.- ment előre a nő futólépésben és egy kisebb séta után egy szülőszoba előtt álltak meg, ahonnan keserves kiáltások hallatszódtak. Tom azonnal felismerte barátnője hangját és be akart futni a szülőszobába, de a recepciós nő megállította.
- Üljön le.- mutatott a szülőszobával szembeni padra a recepciós nő.
- Oké.- sóhajtott türelmetlenül Tom. A recepciós nő beszólt a szülőszobába egy orvosnak, aki azonnal kint termett, a recepciós nő pedig viszzament a recepcióra.
- Dr. Wagner vagyok. A hölgynek még a baleset előtt elfojt a magzatvize. Nagyon sok vért vesztett, egy bordája eltörött és a fejét is erősen beütötte. A hölgy és a baba is veszélyben van. Ha nagyon súlyos lenne a helyzet kinek az életét mentsük meg?
Tom teljesen ledöbbent. Nem tudta mit mondjon. Lexie-t nagyon szereti, nem tudná őt elengedni, de a babát sem. 8 hónapja várt arra, hogy végre újabb kisbabát tartson a kezében a szerelmétől.
- Kérem próbálja meg Lexie-t és a babát is.- Tom könnyezve.- De ha nagyon kellene választani, akkor mindenképp Lexie-t.- nyögte ki Tom nagynehezen, az orvos pedig visszasietett a szülőszobába.
Tom a térdeire könyökölt és arcát a kezeibe temette. Legszívesebben visszaforgatta volna az idő kerekét és felvette volna a telefont. Vagy nem kellett volna azonnal rohannia Linda-hoz, amikor felhívta tegnap este. Egyáltalán nem kellett volna viszonyt kezdenie Linda-val, hisz teljesen boldog Lexie mellett. Sok mindent másképp csinált volna az elmúlt másfél hónapban, de sajnos a történteket nem lehet visszacsinálni.
Hosszú órák után, ami tele volt fájdalommal, szenvedéssel, önmarcangolással, Tom meghallotta, hogy a baba felsír. Azonnal felkapta a fejét és nagyon megörült, hogy nem vesztette el sem a szerelmét, sem a kisbabáját.
Alig 5 perc múlva kinyílt a szülőszoba ajtaja, ahonnan Dr. Wagner lépett ki. Tom felpattant és az orvos elé állt. Próbált valamit leolvasni az orvos arcáról, de nem tudott semmit.
- Van egy jó hírem és egy rossz. Megszületett a kislánya.- mosolyodott el egy pillanatra az orvos, majd elkomorodott az arca.- Viszont a hölgyet nem tudtuk megmenteni. A szülés után még mosolygott, szóval semmi sem utalt arra, hogy valami baj lenne. A nővért megkérte, hogy adja egy pillanatra a kezébe. A hölgy magához ölelte a kislányt, egy puszit nyomott a homlokára, visszaadta a nővérnek és azonnal gyengülni kezdett a szívverése. Próbáltuk őt újraéleszteni, de nem sikerült. Nagyon sajnálom és részvétem. Erős nő lehetett, hogyha a nagy fájdalmak ellenére mosolyogni tudott a kislányára.- ment vissza a szülűszobába az orvos.
Tom lefehéredett és nem tudta feldolgozni az előbb hallottakat. És nem is akarta. Nem akarta, hogy tudatosuljon benne, hogy Lexie nincs többé. Elkezdte magát erősen csipkedni, hátha felébred ebből a rémálomból, de nem. Ez a valóság volt, ami kegyetlenül fájt neki. Kétségbeesetten állt a folyosó közepén és nem tudta elképzelni mi lesz ezután. Mi lesz vele a számára legfontosabb ember nélkül. Befutott a szülőszobába, ahol minden tiszta vér volt. Tom nem foglalkozott ezzel, csak a szerelme letakart teste érdekelte.
- Kérem, menjen ki!- szólt rá az egyik nővér.
- Nem! Látnom kell őt!- könnyezett be újra Tom. Lassan lehúzta Lexie fejéről a "lepedőt" és feltárult szerelme arca. Zokogni kezdett, ahogy végre tudatosult benne az egész.
- Kicsim, nem csinálhatod ezt! Kelj fel, kérlek! Szükségem van rád, ahogy Dominic-nak és Riley-nak is szüksége van rád! Sajnálok mindent, csak kérlek nyisd ki a szemeid! Szeretlek!
- Kérem, most már tényleg menjen ki!- szólalt meg egy orvos. Tom fájdalmasan ránézett az orvosra, majd visszafordult Lexie-hez. Egy hosszú puszit nyomott Lexie elhűlt szájára, felállt, egy utolsó pillantást vetett szerelmére és lassan lépdelve elindult kifele.