Látod?? Kimondtam…
- ezt akarod? Biztos?? – kérdezte Tom félve a válaszomtól
- én már döntöttem Tom… nekünk ez így nem megy… - pakoltam tovább a bőröndömbe
- de én…tudod, hogy mit érzek…
- nem Tom!! Már nem tudom! Még soha nem mondtad ki nekem, hogy Szeretsz.. ezt a szót a 2 év alatt egyszer nem ejtetted ki, max ha mondtam neked, akkor mosolyogtál, és megcsókoltál!!!
- De a szó annyira jelentéktelen!! Én a tettek embere vagyok… nem szoktam az érzéseimről beszélni! Ezt te is tudod..
- De nekem ebből elegem van Tom! 2 éve együtt vagyunk, és te még mindig titkolsz a sajtó előtt, nem vállalsz fel..
- De csak, hogy neked ne legyen rossz – mentegetőzött
- .. soha nem érsz rá.. általában este látlak először egy nap…és másnap délig alszol, és mire haza jövök a suliból, te nem vagy itthon…
- Dolgoznom kell…
- Oké Tom, nem gátollak, csak akkor fogadd el, hogy ennek köztünk vége!
- Már nem szeretsz?? – rántott magához, és a tekintetem fürkészte
- Mindenkinél jobban szeretlek, de én nem tudok így élni!!! Tom 19 vagyok.. még sok lehetőségem van, és én nem így akarom az életem!!!
- Kérlek, kicsim… majd próbálok többet veled lenni, és beszélek Davvel, a sajtó miatt… - ölelt magához
- Tom, ezt te se gondolod komolyan.. David nem engedné, hogy lerontsd a nagy „Tom Kaulitz vagyok, gyere és megduglak” imagedet… - bújtam ki karjai közül, és letöröltem egy újabb előbúvó könnycseppem.
- Akkor találunk megoldást!! Kicsim… kérlek… - jött utánam a szekrényemhez
- Látod??? Más mikor a barátnőjének könyörög, 1000000x elmondja, hogy szereti… te még csak ki sem ejted a szádon! - fordultam vele szembe, és könnyeim már elöntötték arcomat.
- Kicsim… én… nem akarok veled szakítani.. nekem nem menne már nélküled!!! Én megölöm magam… - fogta meg a karom
- Tom te túl gyáva vagy ahhoz…. – nevettem cinikusan..
- Nehogy azt hidd!!
- Jó Tom, hagyjuk ezt… - húztam a cipőm
- De nee kérlek!!! Gina nem hagyhatsz magamra!! Szükségem van rád! Beszéljük meg!!!
- Hagyj Tom, jobb lesz ez így… keress magadnak olyat, akinek egyeznek a nézetei a tieiddel..
- De nekem te kellesz!!!
- Ezt már nem lehet visszacsinálni.. túl sokat nyeltem ez alatt az idő alatt…Túl sokszor hunytam szemet a fölött, hogy részeg voltál, nem tudtad mit csinálsz, és kivel vagy dolog fölött! Mert én SZERETTELEK!!!
- Tudod, jól hogy én hogy tekintek rád!
- Tom ne erőltessük ezt, te azt a szót képtelen vagy kimondani… nem is kényszerítelek rá, csak kérlek, ne nehezítsd a dolgom – töröltem le az arcom – hagyj békében elmenni…
- De neee, nem akarom, hogy elmenj kérlek – fogtam meg a bőröndöm.
- Tom ne légy gyerekes! Azt hiszed, ezzel megállíthatsz?? Hagyj kérlek! – rántottam ki a kezéből, és szinte futva rohantam a lifthez, ami épp becsukódott mielőtt Tom odaért.
„szeretlek Tom Kaulitz” – suttogtam és nagyon sírtam.. Hisz a liftben nem volt senki, aki előtt erősnek kellett volna lennem…
Leértem, és láttam, hogy Tom, mint egy őrült fut lefelé a lépcsőkön.
- Taxi! – intettem le egyet, és beraktam a csomagjaim, majd beültem.
- Kérem hajtson, amilyen gyorsan csak tud! – mikor ezt kimondtam Tom abban a pillanatban ért le lihegve, és szemeivel engem keresett… meg is talált és elkezdett az úton futni felém, mikor…
Egy száguldó őrült vágott az útra…
- Tooooom neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee – üvöltöttem, de Tom csak az ijedt arcom látta, megfordult, és… már késő volt.. elütötték.
- Álljon meg, kérem! – őrjöngtem, majd kiszálltam és rohantam felé… vérzett, és vergődött..
- Tooooom neee – kiabáltam és oda rohantam hozzá.. fájdalmam egyszerűen elviselhetetlen volt..
- Semmi baj, minden rendben lesz – suttogta mosolyogva, és én fejét a térdeimre raktam…majd egy csókot leheltem szájára.
Tom szájából folyt a vér, és rettentő volt ezt látni!
- szerelmem neem.. nem halhatsz meg!! Hallod??? Visszajövök hozzád, csak tarts ki!! Minden jó lesz!! Minden rendben lesz.. hívom a mentőket!
- Nee maradj itt… már nincs sok hátra – remegett.
- Miket beszélsz? – erőltettem egy mosolyt az arcomra – még rengeteg időd van.. majd még meséled ezt a dédunokáinknak is!!! Tom szerelmem, nem hagyhatsz itt!!
- Kicsim én…
- Cssss – ne beszélj!! – mindjárt itt vannak a mentősök, az a férfi kihívta őket.. minden rendben lesz! Tom.. ne csukd be a szemed Tom kérlek!
- Bocsáss meg! Szeretlek… - életében először, és utoljára kimondta.. majd mosolygott egyte
- Tom én… - sírtam..
- Látod? Kimondtam – vigyorgott, majd lecsukta szemeit, és elengedte a kezem….
- Én is szeretlek! – borultam rá..
|