11.) Véletlenek

A bárba belépve a füstön, a pohárcsörgésen, és az italok keveredő illatán kívül Maya és Steve üdvözölte Leilát és Joe-t. A pohárcsörgés zaját egy lassú, ütemes reggae szám kísérte, ami megadta a hangulatot a helynek. Az egész bár kicsit egy bennszülöttparadicsomra emlékeztetett. A bárpult teteje pálmalevelekkel volt letakarva, amin virágok és virágfüzérek lógtak, a falak kék, sárga, zöld, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban virítottak. A boxokban sötétbarna asztalok voltak, sötét és világoskék mintás párnázott padokkal. Leila és Joe leült Steve-ék asztalához.
- Mitől vagytok vizesek? - kérdezte Steve csodálkozó tekintettel, amint végignézett rajtuk. Maya csak széles vigyorra húzta a száját, de nem szólt semmit.
- Ő... Joe belelökött a medencébe! - mosolygott Leila.
- Nem, ő lökött bele engem! - vágta rá Joe.
- Belelöktétek egymást – javította ki őket Steve.
- Valahogy úgy... - válaszolta mosolyogva Joe.
- Majd megszáradtok – nevetett Maya.
- Ja. Főleg, ha iszunk valamit, ugye, Leila? - kérdezte Joe.
- Aha! Mit igyunk?
- Én... vodkát.
- Hmm... én... Martinit – mondta Leila, aztán Joe mondta, hogy ő majd kér, Leila meg leült. Barátnőjét és Steve-et elnézve láthatta az alkohol nevettető hatását.
- Ti miket ittatok össze?
- Még nem sok mindent, ma józanok maradunk...
- Mindketten! - vigyorgott Maya.
- Mi? Maya józan? Este? Hahaha... majdnem bedőltem. Na mesélj, mitől van ilyen jó kedved?
- Na... mivel kezdtük? Martini, Eristoff Red, meg... - kezdte Maya.
- Meg konyak, meg rum, meg...  - folytatta Steve.
- Meg... Absinth cukorral...
- Meg Tequila – fejezte be Steve.
- Anyám... De ezt ugye nem külön?
- De. Volt egy megegyezés, hogy vagy részegek, vagy józanok leszünk... - gondolkodott el Steve.
- Úgyhogy ugyanazt ittuk.
- Martini – ült le Joe.
- Húzzunk bele... ezek már minden izét lenyeltek.
- Mi? - nézett értetlenül Joe.
- Részegek...
- Csak kicsit – javította ki Maya.
- Ja...
- Ő... oké...
- Maya! - ült le egy srác széles vigyorral Maya mellé. Úgy tűnt, régóta ismerik egymást, mivel a srác egyből átkarolta, és két puszival üdvözölte.
- Tommy! - mosolygott rá a lány. Mindenki értetlenül nézett.
- Nem láttalak vagy négy éve!
- Mert nem voltál itt vagy négy éve! Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Thomast, ő itt Leila, Mr Satriani, és Mr Vai.
- Jó estét – kezdte a fiú, - én Thomas Steiner vagyok, és Maya egy régi barátom. Valamikor négy éve együtt voltunk itt dolgozni – mosolygott a fekete hajú fiú. Macska-zöld szemei szinte világítottak. Leila egyből észrevette a kiejtésén, hogy német az anyanyelve.
- Ő amúgy Dél-Németországból van itt, és imádom, amiért egy pihent-agyú őrült. - mosolygott Maya, és várta a srác elnéző pillantását.
- Igen... én meg azért imádom a Mayát, mert egy nemnormális földönkívüli – reagált Tommy.
- Tényleg az – röhögött Leila.
- Na kösz... Tommy... szívem csücske, az a nagy helyzet, hogy le kell most pattintsalak, mert az urak VIP vendégek, és ismered a szabályzatot...
- Szabályzat? Milyen szabályzat? - kérdezte Joe.
- Mióta ez a szeretni való főnökünk van, nem lehet más a VIP vendégekkel, mint a kijelölt hostess lányok... - mondta Leila, és érdeklődve nézett végig a jókedvű srácon.
- Tudom...
- Akkor, nem haragszotok meg, ha kimegyek vele, meg elszívunk egy cigit?
- Nem, menj csak – mondta Steve, - addig itatjuk Leilát.
- Na kösz... szóval... tartom a frontot – mondta, aztán kötelességtudóan megitta a maradék Martinit.
- Mit iszol még? - nézett rá a vigyorgó Steve.
- Ő... Tequilát.
- Hozok majd – ugrott fel Steve, és közben Joe-ra mosolygott.
- Ismered ezt a Tommy gyereket?
- Nem... Maya már régebb óta tölti itt a nyarakat, mint gondolnád. Már hat vagy hét éve biztos itt nyaral...
- Ja, értem. Én kezdek száradni...
- Én is. De a hajam nem akar száradni... - sóhajtott Leila széles mosollyal.
- Te miről is beszélsz? Nekem csak alkoholhiányom van – vigyorgott Joe, miután megitta a vodkáját. De amúgy a víz is kezd leszáradni rólam...
- Haha... akkor igyál még – biztatta Leila. Pár perc múlva Steve két tequilával tért vissza.
- Csak kettő? Én nem kapok? - nézett szomorúan Joe a poharakra.
- Nem. Ez a kettő a tiétek. Tudod, Joe, mi Mayával bepiálósat játszunk, és ugyanannyit fogunk inni... úgyhogy ez most a a ti körötök.
- Ja, most gyorsan be kell hozni a lemaradásunkat, mi?
- Úgy ám...
Maya az épület előtt ült a földön. A beton kellemesen langyos volt. A falnak támaszkodva nézett régen látott haverjára. A srác nagy lendülettel mesélte, hogy időközben mi minden történt vele, hogy került vissza a hotelbe, és miért nem dolgozik ügyvédként. Maya enyhén ittasan sikeresen elmondta, hogy ő időközben sebészi diplomát szerzett, és amint visszament Hawaii-ról, munkát fog keresni, ha meg nem talál semmit, visszamegy a hotelbe. Pár perc ácsorgás után a magas srác is leült az épület elé.
- Hogy kerültél vissza?
- Hiányzott a pezsgés, a bulizás, az óceán, az itteni pörgés, ami egyszerre lazítás is...
- Értem... nekem nagyon fog hiányozni. Ha most otthon, vagy a környéken találok munkát, már nem jövök vissza... pedig olyan jó... - sóhajtott mélyet, aztán elnyomta a cigi végét.
- Jó. Szerintem is.
- Na visszamegyek, mert tényleg ki fog vágni a bajusz-őrmester...
- Ez a főnök, mi?
- Mert ki más? - kérdezte lassan felkelve, és vigyorogva.
- Jó, tudod, elszoktam itt már mindentől – mondta, aztán ő is felkelt.
- Reggel ébresztelek, és lerángatlak a partra... ha én is fel bírok kelni időben...
- Oké... akkor most vonuljak aludni, ugye?
- Ahogy gondolod... de hol tudok rád törni?
- 15/B épület, 43-as szoba...
- Ja, akkor közel vagy... és te kis mocsok másodikon kaptál szobát?
- Aha. Mert te?
- Harmadikon... 14/B épület, 55-ös...
- Szemetek! - vigyorgott Tommy.
- Azok... na szia...
- Szia.