- Hülye! Az nem úgy van!
- Mi nem úgy van, te játszod rosszul!
- A francot! Itt van a szóló, és előtte a G!
- Te beteg vagy! Húzzál inkább aludni!
- Aludnék, csak valaki felkeltett!
- Még jó, hogy felkeltelek, te átaludnád az egész napot! Este meg kitolnád a segged piálni, és egész végig ez menne!
- Te már csak tudod!
- Igen, tudom, és azt hiszem, elég régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, mit művelnél!
- Ejjha... - mondta Maya halkan. Az ajtó előtt álltak, és nem tudták, mi ez a kiabálás.
- Mi bajuk? - kérdezte Leila értetlenül nézve.
- Lövésem sincs... másnaposság?
- Nem, akkor nem lenne energiájuk ölni egymást!
- Hiszti?
- Annak hallatszik... lehet békén kéne hagyni őket...  - indult el Leila a lépcső felé.
- Azt már nem – Maya Leila után ment, és elkapta a karját.
- Miért nem?
- Mert nem. Engem érdekel, mi bajuk van.
- Engem is, de az ő dolguk.
- Leila, ne csináld már, lehet, lenyugszanak, gyere – nézett kérőn az indulni készülő lányra.
- Legyen... de ha nem...
- Akkor?
- Akkor veszel nekem Martinit. Egy üveggel.
- Rendben! - válaszolta széles mosollyal, és az ajtóhoz mentek. Maya bekopogott, és miután válasz nem érkezett, csak a veszekedést hallották, benyitott.
- Visszatértem - mondta a vitát megtörve. Hirtelen csend lett. - Hoztam egy Leilát... - nézett Joe-ra.
- Oké, szia, üljetek le – mondta Joe gitárral a nyakában.
- Hello!
- Sziasztok!
- Tudom, hogy nem az én dolgom, de mi volt ez a nagy kiabálás? - kérdezte Maya.
- Semmi, csak Mr. Vai elfelejtett kottát olvasni...
- Én? Joe, ne szórakozz velem, ott van a két kereszt előjegyzés!
- Igen, pont azért fogod le így, és nem úgy!
- De nem! Egy bunddal lejjebb, és pont nem azt!
- Martini... - mondta Leila mosolyogva, halkan, úgy, hogy csak Maya hallotta.
- A szart! Vai, mi bajod? Megártott a tiszta levegő?
- A levegő? Neked a kevés alvás!
- Már megint ezzel jössz, főleg úgy, hogy te keltettél fel?
- Oké, akkor inkább... mi lent leszünk, ha szükség lenne... - kezdte el Leila.
- NEM! Mindenki marad a seggén, Steve meg egyszer az életben hallgat rám. Próbáld meg, csak próbáld meg úgy, ahogy mondom! Kérlek!
- Így? - kérdezte végül Steve beletörődve, Joe gitárja nyakát nézve. Maya közben a kottát nézte.
- Igen, így, mint ahogy én fogom le!
- Ő, nem azért, de... - szólalt meg Maya.
- Igen? - kérdezte egyszerre Steve és Joe.
- Nem sokat konyítok a gitározáshoz, és nem akarok belebeszélni... de szerintem... tulajdonképpen ugyanazt fogjátok le, csak nem egyformák a gitárok... vagy tévedek?
- Joe, te milyen hülye vagy! Igaza van! - Steve döbbenten nézte a két gitárt, és számolta a bundokat.
- Én hülye? - kérdezte Joe, és közben ő is számolgatott.
- Te szidtál...
- Basszus, tényleg. Jézusom, bocs, Steve, nem tudom, mi van velem...
- Akkor kezdhetünk?
- Persze – mondta Satch rákvörösen.
- Már tudjátok, mit játszatok?
- Igen! Jimi Hendrixet!
- Jó lesz? - kérdezte Steve barátja elvörösödésén röhögve.
- Persze! - válaszolták a lányok mosolyogva. A gitárelőadást végül összehozták, nem is akárhogy. Az egy számból kicsit több lett, végül is, az egész elhúzódott majdnem délig. Leila felvetette, hogy ebédleni kéne, aztán Mayával felajánlották, hogy főznek valamit. Joe lekefüdt a kanapéra, és mesét nézett, és, ki gondolta volna, elaludt. Steve közben valahol a hotelben bolyongott.
- Fúj, Leila!
- Mi van?
- Ő... nem azért, de te nem tudsz főzni!
- Miért? Amúgy megmondtam! Soha nem főztem a tésztánál komolyabb kaját egyedül!
- Rémes... ezt teljesen leégetted... nem hiszem el, hogy nem tudsz hagymát pirítani!
- Hagyma, hagyma... nálunk nem divat hagymát pirítgatni...
- Persze, nálatok a dobozos, konzerves, fagyasztott, meg egyéb módon előkészített és csomagolt bolti kaja van... kösz, inkább maradok a magyar módszereknél, és szarakodok vele...
- Ti is ölitek egymást? - jött vissza Steve.
- Nem, csak Maya nem tud főzni...
- Maya nem tud főzni? Maya nem tud főzni? Akkor te mit művelsz, ha én nem tudok főzni?
- Húha... ez olyan ismerősen hangzik...
- Steve, mondd már meg neki, hogy hagymát pirítani tudni kellene!
- Nem tud? - nézett meglepetten.
- Nem tud...
- Akkor hagyjuk... Leila, van egy ötletem... keltsd fel Joe-t, és vidd el valamerre, igyatok meg valamit, vagy mit bánom én, mi meg főzünk, hm?
- Tudsz főzni? - szemtelenkedett Maya – De ugye nem úgy, mint Leila?
- Miért, Leila te hogy főzöl?
- Osztrákosan...
- Blee... - mondta Maya vigyorogva, Leila pedig ölni tudott volna a tekintetével
- Az milyen?
- Majd egyszer főz nektek...
- Na Leila, viszed drága Joe barátomat, azt az örök-alvó Csipkerózsikát?
- Persze... hova vigyem? Viszem, fel is keltem, csak ne kelljen főzni...
- Golfozni, vagy bármi, csak ne alhasson...
- Rendben...
- Na, Maya, mi mit főzünk?
- Én valami magyarosra gondoltam...
- Vagyis?
- Szeretitek a jó magyar kajákat?
- Hát... gondolom.
- Ettél már csirkepaprikást?
- Igen!
- Na, én azt akartam csinálni. Már voltunk lent a kisboltban. Hoztunk mindent.
- Segíthetek?
- Hát, ha nagyon akarsz...
- Nincs jobb dolgom.
- Akkor... - egy órával később az ebéd kész volt. Leila és Joe vérig sértve jöttek vissza. Leila megsértődött, amiért Maya megszólta a főzési módszereit, Joe pedig megint fel lett keltve, hát...
- Mi a baj? - kérdezte Joe a golfpályára érve.
- Nekem? Semmi.
- Na ne mondd.
- Semmi, csak kicsit berágtam Mayára.
- Miért?
- Mert most oltott le, hogy én nem tudok főzni, meg az osztrákok nem tudnak főzni, csak az előkészített kaját eszik... és... igaza van...
- Akkor miért rágtál be?
- Mert... csak... és neked mi a bajod?
- Nekem, Steve. Nagyon jó barátok vagyunk, meg tényleg ezer éve ismerjük egymást, csak mióta megjöttünk, tiszta bolond. És kicsit idegesít, hogy ilyen... érted...?
- Igen, értem. Maya is mostanában annyira hülye velem... lehet, azért, mert most van itt utoljára, és ez már az utolsó hónapja... de akkor is. Lehetne kedvesebb.
- Utolsó hónapja? Mondott valamit, hogy a főnökkel nincs jóban...
- Ja, nem az, most nem az. Jövőre már nem jön vissza, mert megvan a diplomája. És majd dolgozni akar már. Szóval... lehet mondani, hogy most csak lazítani jött ide, mielőtt hozzáfog dolgozni.
- Mert milyen diplomája van?
- Orvosi... úgyhogy, nem lesz már itt dolgozni.
- Ja, akkor neki biztos az a baja.
- És Steve? Vele mi van?
- Hát, nem tudom pontosan, de mielőtt eljöttünk, csúnyán összeveszett a feleségével... szerintem azért ilyen... de megpróbálhatna kikapcsolni. Ráférne.