7.) Leila meg a faszija

Leila láthatólag jókedvűen és enyhén másnaposan sétált vissza a szobája felé. Útközben összefutott Mayával.
- Hát te?
- Lazítok – mondta a kőfalon ücsörgő lány, aztán kifújta a füstöt.
- És... miért itt?
- Mert lejöttem.
- Hülye... azt gondoltam... de miért itt, miért nem a mi szobánknál?
- Mert Steve és Joe gitározni fognak, csak amíg kitalálják, lejöttem cigizni.
- Én is...
- Mi?
- Én is akarok gitárt hallgatni!
- Akkor gyere te is!
- De nekem még dolgom lenne...
- Ráér, nem?
- Nem, mert Ben...
- Ben, Ben, Ben... mintha csak ő lenne a Földön! Ben a pasid, nem az egyetlen elő istenség! Te oktatsz mindig, hogy a munkára koncentráljak, meg ne menjek le reggel a partra, meg a vendégekkel foglalkozzak, erre te lógsz egyfolytában a bárban Bennél! - szakította félbe.
- Jó, de...
- Nem jó, nincs de! Ben ráér este is! Amúgy meg... majd megint engem fog lecseszni a főnök, mert rám van berágva.
- Miért cseszne le?
- Hogy te miért nem a munkádat végzed!
- De én azt csinálom!
- Ja, bocs. Akkor most gyere fel, és csinálj úgy, mintha érdekelne, hogy mi van Joe-val és Steve-vel. Ezért kapod a fizetésed, nem?
- De, igazad van. Ha már itt tartunk, te megint nem ebben a hülye jelmezben vagy!
- Na és? - kérdezte mosolyogva, aztán elnyomta a csikket, - na húzzunk.